Miután a dánok elérték azt, ami ez idáig lehetetlennek tűnt és bejutottak a legjobb négy közé, miért ne álmodhatnának tovább. Az egyik dániai riporter, Sture Sando szerint minden lehetséges, még az is, hogy nemzeti együttese elhódítsa a kontinenstorna trófeáját. Tényleg így lesz?
Az első ami Dánia mellett szól: a csapatszellem
A sokkoló kezdés után a csapat ereje egyre nőtt és nőtt. A lelátón helyet foglaló Yussuf Poulsen reakciója, amikor honfitársa, Kasper Dolberg gólt szerzett Wales ellen, mindent elmondott. A játékosok odavannak egymásért, és senki sem kérdőjelezi meg, hogy a csapat az egyén elé kerül.
Minden játékos tudja, hogy „valami nagyobb részesei”, ahogy a Dán Labdarúgó Szövetség mottója mondja. Annak tudatában játszanak, számíthatnak egymásra, bármi is jelentse a különbséget.
Így jutottak el idáig sötét lovakként, és ezért léphetnek tovább.
A tizenkettedik ember
Ezen a kontinenstornán számos csapat kapott lenyűgöző támogatást, de olyat, amilyet a dánok kaptak, még soha nem láttam. Valahányszor játszanak, az idő megáll. A dán „roligánok”, azaz a „békés huligánok” lefújták a tetőt a Parken Stadionról, amikor Dánia a csoportkörben otthon játszott, a kieséses fordulóba pedig elhozták a szenvedélyüket Amszterdamba, sőt még a távoli Bakuba is.
Időközben otthon minden kis teret vagy falusi házat nyilvános szurkolói zónává alakítottak a meccsnapokon, a városi utcákon pedig állandóan leáll a forgalom, miközben a rajongók elözönlik azokat.
Időközben otthon úgy tűnik, hogy minden kis teret vagy helyi falusi házat nyilvános kilátóvá alakítottak a meccsnapokon, és a forgalom a városi utcákon állandóan állt, miközben a rajongók kijöttek ünnepelni az utcára. Ezt az érzést Martin Braithwaite fogalmazta meg legjobban a Csehek elleni negyeddöntő-győzelem után "Bárcsak a koppenhágai Városháza téren lennék! Szeretnék részese lenni."
Dánia egyre erősebben tér vissza
A görög Hydra mítosz szerint a kilencfejű vízikígyónak valahányszor levágták egy fejét egy támadás során, az kettőt növesztett vissza a helyére. Ez egy olyan történet, ami mindig felbukkan előttem, amikor a nemzeti csapat idei szereplésére gondolok. Christian Eriksen szívmegállását követően Dánia elvesztette a legismertebb játékosát és vezérét. Távollétében a 21 éves Mikkel Damsgaard – a csapat legfiatalabb játékosa – pótolta ezt a hiányosságot.
Amikor Poulsent és Daniel Wasst kizárták a nyolcaddöntőből, Kasper Dolberg és Jens Stryger vette át az irányítást. Amikor Thomas Delaney-nek nem ment, Christian Nørgaard bejött, hogy aztán tökéletesen helyettesítse. A kezdő tizenegy remek, de a tartalék játékosok továbbra is új szintre emelik Dániát.
Másrészről...
Dánia a finnek elleni borzalmas nyitómérkőzését követően minden meccsen gólt szerzett. Tizenegy találatukkal már nemzeti rekordot állítottak fel, de hamarosan azzal az angol válogatottal csapnak majd össze, amely a tornán még egyetlen gólt sem kapott. A döntőbe kerüléshez hozzátartozik a védelem lebontása, és nem vagyok biztos abban, hogy ezt bárki is meg tudja csinálni jelenleg.
Forrás: uefa.com
Képek: Facebook.com/UEFAEURO2020
Címkék: foci, foci-eb, uefa-euro2020, dánia
