Álomsorsolástól a pálinkázásig, avagy visszatérés 44 év után Európa élvonalába

Sorozatban harmadik alkalommal jutott ki a magyar válogatott az Európa-bajnokságra. Az elkövetkezendő napokban felidézzük 2015-től kezdve a legszebb, legemlékezetesebb pillanatokat.

„Álomsorsolás, álomsorsolás” – csapkodta az asztalt Bernt Hulsker, az egyik norvég televízió szakértője 2015. október 18-án. A korábbi futballista annak örült, hogy csapatuk a magyar válogatottat kapta a pótselejtezőn. Ahol kis szerencsével nem is kellett volna részt venniük Gera Zoltánéknak.

A 2016-os torna létszámát felemelte az UEFA, a korábbi 16 helyett immáron 24 együttes juthatott ki, így jogos elvárást jelentett a magyar válogatottal szemben, hogy harminc évvel a keserű mexikói világbajnokság és 44 évvel a legutóbbi Eb-szereplés után kvalifikálja magát egy nagy tornára.

A selejtezősorozatban három különböző szövetségi kapitány ült a válogatott kispadján. Pintér Attila az északírek elleni vesztes hazai rajtot követően távozott, utódja Dárdai Pál lett, de őt időközben kinevezték a Hertha edzőjének is, 2015 őszére átadta a vezetést Bernd Storcknak.

Dárdai irányításával öt meccsen tizenkét pontot szerzett a csapat, ami jó kiindulási alapot jelentett. Egy esetleges belfasti győzelem egyenesági kijutást ért volna, de Lafferty hosszabbításban szerzett egyenlítő gólja elvette ennek az esélyét is. Legjobb csoportharmadikként rendelkezésre állt volna még egy könnyített út, de a törökök a 89. percben szerzett szabadrúgásgóllal megverték Izlandot, így ez az esély is odalett.

A válogatott kezdőcsapata Észak-Írországban. Közülük Kalmár Zsolt és Fiola Attila a mostani selejtezősorozatban is játszott

Jöhetett a rájátszás, ahol a norvégokkal került össze Bernd Storck együttese. A szövetségi kapitány két váratlan megoldásra szánta el magát az odavágó előtt. Egyrészt csatlakozott a stábhoz Andreas Möller, korábbi német válogatott futballista. Másrészt beválogatta, sőt a kezdőbe jelölte Oslóban azt a Kleinheisler Lászlót, aki azon az őszön a gyengélkedő bajnoki címvédő Videoton harmadosztályú tartalékcsapatának kispadján töltötte a legtöbb időt.

„Az újonc megszerzi a vezetést” – kiabálta Hajdu B. István a 26. percben. A várakozásoknak megfelelően a norvégok kezdtek veszélyesebben, de Király Gábor már a meccs elején jelezte, 39 évesen is rendben vannak a reflexei. És ha kellett, akkor a nem sokkal korábban elhunyt Fülöp Márton fentről segítette a magyar csapatot.

Egygólos magyar előnyről várhatták a felek a budapesti folytatást. Bernd Storck a visszavágóra is készült, nem a Fradiban remeklő Böde Dániel, a válogatottnál jellemzően kezdő Szalai Ádám, a Varsóban gólokat termelő Nemanja Nikolics lett a csatár, hanem Priskin Tamás. Ez a döntés is bejött, a pozsonyiaknál légióskodó támadó hatalmas góllal juttatta vezetéshez a hazai együttest.


Pedersen ziccerénél a „Király vasárnap nem nyitott kaput”, sőt egy öngóllal kettőre nőtt a magyar-előny a hajrára, így az érdemi kérdések eldőltek. Böde Dániel pedig, ha kellett, testi erejét is bevetette a cél érdekében.

A végén még szépítettek a norvégok, de összesítésben 3-1-re a magyar együttes nyert, így 1972 után ismét kontinenstornára készülhetett a válogatott. A történelmi sikert a szurkolók és a játékosok is megünnepelték. Az öltözőben szólt az aktuális mulatós-sláger, Szalai Ádám pedig egy körúti kocsmában hívott meg mindenkit egy pálinkára.

Azon a novemberi vasárnap estén Oslóból Hajdúszoboszló lett, az éjjel pedig soha nem érhetett véget, hogy aztán Franciaországban a csapat varázsoljon valami szépet.

Borítókép: MTI