Tunkel Nándor tanulópénzként gondol az elmúlt időszakra

Néhány hónapos pihenő után kezdi egyre komolyabban venni az edzéseket Tunkel Nándor. A riói paralimpia bronzérmese úgy érzi, túltette magát azon, hogy nem lehetett ott a 2021 nyarára halasztott tokiói játékokon – azt pedig egy percig sem tartotta kérdésesnek, hogy megcélozza a 2024-es párizsi részvételt a paraerőemelők 49 kilogrammos súlycsoportjában.

„Az eredményekkel nem volt gond, két világkupa-versenyünk volt, mindkettőn a dobogón végeztem. Ezzel együtt viszont a paralimpiára nem jutottam ki, mivel nem voltam a toplistán és szabad kártyát sem kaptam” – idézte fel a 2021-es versenyévét a 33 esztendős Tunkel Nándor. Ugyan nem akarja erre fogni, ám a magyar versenyző kifejezetten rosszul keveredett ki a koronavírus-járvány miatti versenytörlésekből, a nemzetközi szövetség ugyanis utólag tette pontszerző versennyé a 2017-es mexikói világbajnokságot, amelyről többen – köztük Nándor – hiányoztak a Mexikóvárost sújtott földrengés utóhatásai, a szervezési és beutazási nehézségek miatt.

„Sajnálom, mert ha kijutok, az eredményeim alapján harmadik lehettem volna. Igyekszem úgy gondolni a történtekre, hogy ez volt a tanulópénz. Még akkor is, ha csalódott voltam amiatt, hogy nem kaptam szabad kártyát. De ez a sors keze. Remélem, hogy az élet valahogyan majd még visszaadja ezt a lehetőséget. Ha más nem, majd Párizsban” – jelentette ki optimistán.

Mint mondja, egy percig nem fordult meg a fejében, hogy felhagyjon a sporttal, sőt! A szokásosnál valamivel hosszabb téli szünetet követően már most az ilyenkor szokásos súly felett tud emelni. Azaz a formájára nem lehet panasz.

„Most kezdtem el az alapozást, de így is 140 kiló körül járok, ami jónak számít az év elején. Szerencsére jók az alapok, ráadásul a kellő rutinom is megvan már, így viszonylag gyorsan fel tudom építeni magam a versenyképes szintre. Júniusban lesz az országos bajnokság, ez lesz az idény első komolyabb megmérettetése. A cél az, hogy új saját, és egyben országos rekordot tudjak felállítani. Szeptemberben Grúziába tervezik az Európa-bajnokságot. Ezzel azonban óvatosnak kell lennünk. Sajnos az elmúlt évekből van elég sok rossz tapasztalatom törölt versenyekről, most pedig a pandémiáshelyzet mellé itt van még az ukrán–orosz háborús helyzet is. Csak remélni tudjuk, hogy nem lesz ennél is nagyobb gond és minél hamarabb béke lesz a térségben.”

Tunkel a sportkarrier mellett aktív szerepet vállal a családi vállalkozásban is. Mint mondja, a világversenyekhez közeledve rendre „ki kell lógnia” a munkából, de családja mindenben támogatja, így ezt is elnézik neki.

„Mindenki tudja, mit miért csinálok. Még akkor is, ha eleinte volt, aki meglepődött odahaza. Máig emlékszem, az első versenyemről édesanyám például semmit sem tudott. Csak annyit árultunk el, hogy a húgomékkal és az akkori sógorommal elmentünk Pestre. Akkor avattuk be anyut, amikor elküldtük neki az eredményt, hogy megnyertem a versenyt."

"Ez 2013 tavaszán volt... Durva visszagondolni, mennyire intenzív és eredményes időszak követte azt a tehetségkutatót egészen a riói bronzig. Amikor elkezdtem, nem is gondoltam ilyen eredményekre, egyszerűen egy szerelmi csalódáson próbáltam túllendülni. Annyi energiám volt, nem tudtam lekötni magam, nem tudtam aludni, az otthoni súlyzókkal csak azért kezdtem edzegetni, hogy valahogy lefáradjak. Lehet, egyszer írok majd egy köszönőlevelet!” – idézte fel.

Mint mondja, 2022-ben a 162 kilogramm elérésével lenne elégedett (a jelenlegi csúcsa 160 kg) – ezt azonban nem is az ob-n, mint inkább az Európa-bajnokságon szeretné elérni. Hozzátette, ha a tervek szerint megrendezik a grúziai Eb-t, úgy nem adná alább súlycsoportja aranyérménél. „Európa-bajnoki ezüstöm van már kettő is – jó lenne kipróbálni valami újat, például a dobogó tetején állva.”

„Igyekszünk mindenre felkészülni, ha esetleg hozzányúlnak az Eb-hez, akkor se kelljen kapkodnunk vagy kétségbeesni, ha korábbi dátumra kerül át. Erre viszonylag kicsi esélyt látok, de azt mondom, ha kellene, három hónapon belül képes lehetnék a 160 kilogrammra. Készen is kell állni – ez az elmúlt évek legfőbb tanulsága. Ott akarok lenni Párizsban. Még csak 36 éves leszek akkorra, ez pedig erőemelésben fiatalnak számít. Ki tudja, talán Los Angeles-szel (a 2028-as olimpia és paralimpia helyszíne – a szerk.) is el fogok játszani gondolatban, de ez már a családon is múlik...”

Forrás és borítókép: Magyar Erőemelő Szövetség