Ott sem kellett volna lennie, mégis két érmet nyert!
A brit Sam Reardon úgy lett kétszeres olimpiai érmes a vasárnap befejeződött Olimpián, hogy eredetileg nem is volt tagja a brit atlétikai csapatnak.
A történet sokáig fordulatoktól mentes. Hosszas felkészülés, nagy vágyak, Párizzsal a célkeresztben. Hogy aztán Beckenham városának büszkesége combhajlítóizom-szakadás miatt ne kvalifikálja magát a 400 méteres síkfutás brit válogatójának döntőjébe sem. Ami egyben az olimpiai csapatból való kimaradást is jelentette Sam Reardon számára.
Így 2012-es, Londonban rendezett Olimpia által megihletett Reardon a megnyitót is a tv-n keresztül nézte. Immáron legnagyobb szurkolója, az időközben agytumor áldozatául eső édesanyja, Marylin nélkül. Nehéz szívvel.
A sors azonban más utat szánt Reardonnek. ugyanis az egyik 400 méteres brit sprinter, Charlie Carvell megsérült. A sztori pedig innentől már nyilván mindenki számára világos. Reardon lett az utolsó másodperces beugró. Akit nem lebénított, hanem inkább felszabadított a hirtelen és váratlanul jött lehetőség.
Az olimpiai atlétikaversenyek legelején helyet kapott a 4×400-as vegyesnemű váltóban, amellyel bronzérmet szerzett. Már ez is több volt, mint amit remélhetett. Az pedig, hogy a párizsi zárónap előtt még a férfi 4×400-as váltóval is harmadik helyen zárt, már-már tündéremsébe illő történet.
Maga a főhős sem nagyon találta a szavakat az elmúlt másfél hét lefestésére.
“Egy őrült, 0-24-ben zajló utazás volt ez.”
„Minden fénysebességgel zajlott, de azért próbáltam megélni a pillanatokat. Karrierem során először futottam 45 másodperc alatti időt, aztán bekerültem valahogy az olimpiai csapatba. Aztán futhattam is a váltóban. Majd érmet nyertem. És végül még egyet.”
„Örökké kétszeres olimpiai érmes vagyok. Ha ma véget ér a karrierem, már elégedett lehetek.”
Mi pedig éppen az ilyen történetek miatt várjuk négyévente a Nyári Játékokat. Mert ilyen forgatókönyveket, amelyben a kitartás, a tehetség, az akarat és a szerencse is ötvözve van, csak a sport tud írni.
