Az okok, amiért a 400 méter a legnehezebb atlétikai szám
Tanulmányok és sportolói vélemények is ugyanazt állítják: a 400 méteres síkfutás a leggyilkosabb atlétikai szám. Az okokra cikkünkben találják a választ.
A sebesség, a kitartás és az előre kitervelt sebesség-stratégia teszi egyedi és embert próbáló feladattá a 400 méteres síkfutást.
Az egykörös verseny a leghosszabb, még sprintszámként elkönyvelt atlétikai szám. A világelit nagyjából 11 másodpercenként halad 100 métert, ami döbbenetes tempó. Hiszen alig valamivel lassabb átlagsebesség, mint az effektív királyszám éppen 10 másodperc alatti tempója.
A 400 méter nehézsége a táv során az emberi testben végbemenő energiatermelési mechanizmusokból fakad. Gyorsan vegyük végig, mi mindent kell „előállítania” egy 400-as szervezetnek.
1. A kezdősebesség megteremtése (első 5-7 másodperc):
Az atlétáknak muszáj szinte azonnal komoly energiákat ellőniük annak érdekében, hogy villámgyorsan maximális sebességgel haladjanak. Az első 50 méter a gyorsításé.
2. Következő 150 méter:
A 400-asok közel maximális sebességükhöz haladnak. Ebben a fázisban már tejsavképzés is megkezdődik a szervezetben, ami értelemszerűen fárasztja az emberi izomzatot..
3. Anaerob Energiatermelés (A hátsó kanyar – 200-tól 300 méterig):
A szervezet anaerob energiák után nyúl, ami viszont lassabban termelődik. Ezen fázis energiaigénye az emberi szervezet tartalékain túlmutat, ezért jelent komoly kihívást a sportolóknak.
4. A befutó 100 métere:
A test igyekszik aerob energiákkal biztosítani, hogy a sprintmozgás megmaradjon. Ugyanakkor ebben a fázisban már képtelen megfelelni az emberi test az igényeknek. Ebből fakad a fokozott izomfáradság, az ebből fakadó intenzív tejsavképződés, és a lassuló 400-asok sora a cél környékén.
A 400 méteres síkfutás élő legendája, Michael Johnson is hangsúlyozta ezen folyamatok megértésének fontosságát.
„Az egész kép és procedúra megértése kulcsszerepet játszott abban, hogy meg tudtam dönteni a világcsúcsot, és folyamatosan 44 másodpercen belül tudtam futni.”
Ha egy 400-as nem érti meg a folyamat alapjait, minden alkalommal azt érzi majd, hogy meghal a futás végére.
A Párizsban letudott 400 méteres férfi síkfutó finálé az egyik legpazarabb versenye volt az olimpiai atlétikaversenyeknek. És egyben alátámasztotta mindazt, amit az imént ecseteltünk írásban.
A brit Matt Hudson-Smith 43.44-es időeredménnyel úgy szerzett ezüstöt, hogy a hátsó kanyarból kijőve még vezetett az amerikai Quincy Hall előtt. Utóbbi azonban a célvonal előtt előzni tudott, mert picivel több és minőségibb energiája maradt a zárásra. Hall stratégiája hagyott tartalékot a hajrára, ami azt is jelzi, hogy ész is kell egy jó 400 méterhez, nem csak gyorserő.
Aki szeretné mélyebben beleásni magát a témába, azoknak ajánljuk az Outperform Youtoube-csatorna videóját. Ebben sok dolgot megtalálnak, amit az embertpróbáló 400 méteres síkfutásról tudni kell, avagy érdemes.
