Volt, nincs, de lesz – Buttás Pál a magyar kosárlabda szenvedéséről

Ezen a héten a hazai női kosárlabda került terítékre, amely – sajnos – nem éppen virágkorát éli. Noha három év múlva Magyarország rendezheti az Európa-bajnokságot, klubcsapataink tizenhárom év után először nem élték túl a csoportkört az Euroligában, hiszen sem az újonc Győr, sem a néhány éve még négyes döntőt játszó Sopron nem került be a legjobb tizenhat mezőnyébe.

"Azáltal, hogy az eddigi élcsapatok (Pécs, Sopron, Szeged) anyagilag némiképp megrendültek, nincs az a külföldi játékosállomány hazánkban, amit a korábbi években megszokhattunk – kezdte elemzését Buttás Pál. – Az egyedüli pozitívum talán a Győr megerősödése, amely – ha nemzetközi szinten még nem is komoly tényező, de – rendelkezik olyan játékosállománnyal, amellyel a hazai bajnokság végkimenetelébe beleszólhat. Sajnos korlátozott a magyar játékosok száma, kevés jó fiatal játékos került fel mostanában a felnőtt keretekhez, utánpótlás-válogatottjaink csak a korosztályos Eb-k B-csoportjában szerepelnek – úgy tűnik, már nem sikk a nevelés."

Buttás az Euroliga-bukás okát is ebben látja. A minőségi légiósok hiányában a fiataloknak kellene a padról beszállva hozzátenni azt a pluszt, ami kell az ilyen meccseken a győzelmekhez, ám ők erre (még) nem képesek. "A Győr ráadásul újonc csapatként került be ebbe a körforgásba, nekik szokniuk kellett a heti két meccses ritmust, a sok utazást, a más jellegű edzésmunkát, ehhez általában évek kellenek, amíg egy csapat rááll erre a dologra. Az Euroligán kívül más kupában nem indult csapatunk, ezt is a pénztelenségnek tudnám be."

A kiutat természetesen nem a még több pénz elköltésében látja a szakember, hanem az utánpótlás-nevelésben. Ez azonban nem működik azonnal, és ezt Buttás Pál is tudja. "Sport szempontjából az utóbbi évek, évtizedek egyik legnagyszerűbb döntése volt a TAO-s pénzek jelenlegi elosztása. Ezzel van remény arra, hogy megélénkül az utánpótlás-nevelés, hiszen már most jó néhány klub kacérkodik a gondolattal, hogy felállítsa a saját akadémiáját. Ahhoz viszont, hogy ennek látható eredménye legyen, legalább 6-8 évre van szükség, hiszen alulról kezdünk el építkezni, a 10-12 éves korosztály az, amivel lehet kiugró és látványos eredményeket elérni néhány év múlva. Ehhez azonban türelemre van szükség" – vallja Buttás.

Nagy kérdés azonban, mi lesz addig – már csak azért is, hiszen 2015-ben hazánk rendezheti a női Európa-bajnokságot, amelyen a jelenlegi garnitúra kell, hogy megfelelően teljesítsen. Persze fontos szempont az is, hogy mi számít "megfelelőnek". Az eddigi hazai rendezésű Eb-ken általában az érmekért játszhattunk, ám az utóbbi éveket figyelembe véve a legjobb nyolcba jutás is a bravúr kategóriát képviselné. A korábbi szövetségi kapitány azonban bizakodó.
"Nem csak a magyar, hanem gyakorlatilag az egész európai női kosárlabda visszaesett az utóbbi években (franciák, csehek, szlovákok, ukránok is problémákkal küszködnek), nálunk viszont a 85-86-os korosztályt ha kiegészítjük a többiekkel, akkor ők alkothatnak egy olyan magot, amely bizakodásra adhat okot az Eb-t illetően. Ehhez azonban hatalmas szükség lenne arra, hogy a jelenelgi három talán legjobb játékosunk, Honti Kata, Krivacsevics Tijana és Vajda Anna ne csak tíz perceket játszanak csapataikban, hiszen hiába edzhetnek és készülhetnek jobb körülmények, jobb feltételek, jobb játékosok között, mint mondjuk itthon, ők odakint inkább edzőpartnerek azok számára, akik harminc-harmincöt perceket játszanak."

És hogy ezekre a problémákra egy külföldi szakember, a női kapitánynak kinevezett Stefan Svitek jelentheti-e a megoldást? Buttás szerint nem ezen fog múlni a női válogatott esetleges sikere vagy sikertelensége. "Az a magánvéleményem, hogy a szövetség nem akart magyar kapitányt a női kispadra. Hiába kommunikálták azt utólag, hogy "dehát a magyar edzők nem pályáztak", semmivel nem erősítették bennük azt, hogy egyáltalán kellene nekik… Azt gondolom, minőségileg ilyen edzőt itthon is találni, ráadásul egy hazai szakember valószínűleg sokkal jobban ismeri a magyar mezőnyt, mint egy külföldi szakember, aki attól, hogy játszik évente három edzőmeccset a Sopronnal, még nem lesz tisztában a hazai viszonyokkal. Ennek ellenére nem gondolnám, hogy az edző személyén múlna majd a válogatott sikere vagy sikertelensége. Ami a legfontosabb, hogy jó hangulató, teltházas meccsek legyen majd az Európa-bajnokság alatt, amire meg is van az esély, hiszen – és ez dícsérendő dolog – a szövetség tervei szerint nem tízezres csarnokokba vinnék a csoportmeccseket, így meg lehetne tölteni a termeket. A tavalyi, lengyelországi Eb bebizonyította, hogy nincs rosszabb és kiábrándítóbb annál, mint kongó lelátók előtt játszani…"