Világsztárok között ért el remek eredményt a magyar kerekes

A Kusztor Pétert és Lovassy Krisztiánt is a soraiban tudó egyetlen magyar bejegyzésű kontinentális csapat, olyan nívós kerekesekkel tekerhetett egy mezőnyben, mint a papíron Tour de France-győztes Andy Schleck (RadioShack), az új szupersztár Peter Sagan (Cannondale), a Giro d’Italia és Vuelta Espana-győztes Denis Menchov (Katusha), a szintén Giro-győztes Michele Scarponi (Lampre-Merida), a tavalyi év legjobb neopro, azaz újoncának választott Moreno Moser (Cannondale), a szintén Vuelta-győztes Vincenzo Nibali (Astana) vagy éppen az új amerikai szenzáció, Taylor Phinney (BMC).

A nehéz pályán zajló viadalon a kerekeseknek nem kevesebb mint hat alkalommal is meg kellett mászniuk a 2830 méter hosszú, átlagban 7,1%-os meredekségű emelkedőt, a Monte Pitorót.

A rajt után nem sokkal egy ötfős elmenés alakult ki, amelyet név szerint Taylor Phinney (BMC), Stefano Agostini (Cannondale), Maxim Belkov (Katusha), Alessandro Proni (Vini Fantini Selle Italia) és Pedro Paulinho (Ceramica Flaminia) alkotott.

Legnagyobb előnyük a tíz percet is meghaladta, azonban a mezőny az első mászást követően pillanatok alatt elkezdte faragni a különbséget. A mezőny, amelyben szerencsére az Utensilnord versenyzői végig remekül helyezkedtek.

Az utolsó körre be is kebelezték a szökevénycsoportot, majd egy egészen frenetikus haddelhadd vette kezdetét. Az Androni Giocattoli állt az élre előkészítve a terepet első számú emberüknek, a regnáló olasz bajnoknak, Franco Pellizottinak.

Pellizotti kezdte a támadások sorát, akit Darwin Atapuma (Colombia) és Francesco Reda (Androni Giocattoli) követett, de Scarponi, Moser és Sagan is remekül helyezkedett. Tetemesebb előnyt azonban senkinek sem sikerült kiharcolnia, azonban az élmezőnytől egy 12 fős boly végül csak meg tudott lépni. A befutót a tucatból végül Sagan nyerte Diego Ulissi (Lampre-Merida) és Rinaldo Nocentini (Ag2r) előtt.

A magyar bajnok Kusztor Péter fantasztikus versenyzéssel az előkelő 16. helyen érkezett, mialatt Federico Rocchetti a 18 lett. Mindkét srác remekül hajrázott, így a második csoport élén érkeztek mindössze 40 másodperccel elmaradva a győztes mögött. Marco Zamparella a 42. helyen futott be szintén 40 másodperces hátránnyal. Alessandro Mazzi 5 perc 30 másodpercet kapva a 102. lett.

A srácok fantasztikus versenyt futottak, mialatt Kuszti újabb remek eredményt ért el, felhívva magára, illetve a magyar kerékpársportra a külföldi média figyelmét.

„Már az első métereken hatalmas tempóban haladtunk, és nagyjából az első akciónak sikerült is meglépnie. Öt versenyző alkotta a szökést. Azt meg kell említenem, hogy mivel nem kis nevek tekertek az élcsoportban, ezért igen kemény üldözőversenyre kellett számítani. Jó néhány kilométert tettünk már meg, – nem kis tempóban – de a hátrányunk csak nőtt, 12 perc, majd közel 14 percre emelkedett. Végre elérkeztünk a hegyhez, sikerült az első 20-ban kezdenem. Igen nagy tempóban mentünk fel, remekül éreztem magamat, de tudtam, hogy ez ennél már csak gyorsabb lesz. Az élcsoport előnye eközben szépen lassan apadni kezdett. Ha jól emlékszem, akkor a második mászásnál történt egy kisebb baleset. Nibalinak valami galiba adódott a bringájával, talán leesett a lánca. Én közvetlenül mögötte mentem, hirtelen le kellett lassítanom, közben valaki mögöttem rádőlt a hátsó kerekemre. Szerencsére nem estem el, de eléggé beütöttem mind a két lábamat, és a láncom is leeset, így kénytelen voltam megállni és kézzel visszatenni.

Eléggé sebesen sikerült minden megoldanom, és tudtam folytatni a további küzdelmeket. A harmadik, negyedik és ötödik körben az Astana és a Lampre óriási sebességgel közlekedett mind a síkon, mind a hegyen. Körről-körre egyre gyorsabban mentünk fel. Nem volt egyszerű, de minden mászást az élről sikerült kezdenem. Az utolsó körben a hegytől nem messze fogtuk be a szökevényeket. Továbbra is rendben éreztem magamat, de azért akadtak kemény részek. Végre elkezdtük a mindent eldöntő végső emelkedőt. Pellizotti húzta a mezőnyt, én a 20. hely környékén lehettem. Nem volt egyszerű, de szépen tudtam tartani a lépést. A GPM 1000 méteres táblától kezdett nagyon nehéz lenni, itt dőlt a legjobban az út. A meredek tetejére egy nagyon picit megúsztunk páran, de gyorsan vissza tudtunk zárkózni. Ekkor már kialakult egy 12 fős szökevénycsoport, őket követtük mi. A síkra érkezve Rocchettinek sikerült meglépnie két másik versenyzővel, de a céltól 2 kilométerre befogtuk őket. A 12 főt már nem értük utol a befutóig, így a főmezőnynek nevezhető sorral érkeztem a sprintre, ahol remekül helyezkedve a negyedik pozíciót csíptem el. Ez azt jelenti, hogy összesítésben 16. lettem, Rocchetti pedig 18. Rettentően boldog vagyok, hogy már a második versenyemen el tudtam érni egy ilyen remek eredményt. Jól ment az egész nap, remekül éreztem magamat, de azt hiszem, hogy az ilyen rövid meredekeknek az abszolválásán még dolgoznom kell.”