A család gyűjtötte a relikviákat, a tárgyi emlékeket, az újságcikkeket. Sajnos, a két világháborúban sok emlék megsemmisült, elveszett, ám így is sikerült jelentős magángyűjteményt létrehozni. Dr. Varga Béla nemcsak a sportban jeleskedett. Hivatása a gyógyítás volt, jó néhány, ma már középkorú betege emlékezhet még a nagyszerű kőbányai orvosra. A koszorút unokája, Radanovits Lilla helyezte el a tábla alatt, az avató beszédet leánya, Varga Lilián mondta:
"Az ember úgy van ezzel, hogy gyerekkorában a családi beszélgetések alapján felépít egy képet a szüleiről. Mikor idősebb lesz, ezek a képek kicsit megváltoznak. Mert az édesapa olyan világba született, olyan családba született, olyan politikai környezetbe született, melyek árnyalják a felnőtt képzeletét. Megtudja, hogyan élte életét itt, Kőbányán, hogyan lett a sebész orvos a Rendelőintézet főorvosa és hogyan lett sportoló, világbajnok és olimpiai harmadik helyezett. És ahogy végig olvassuk az életét: hogyan került az egyetemre, hogyan került ki orvosként az első világháborúba, hogyan kapott ott különféle kitüntetéseket, hogyan szerzett 1910-ben világbajnoki címet Bécsben… Októberben volt, és éppen száz éve. Hogyan és miért nem tudott az 1912. évi Stockholmban rendezett olimpia után kijutni az 1920-as játékokra az egyébként ereje teljében és csúcsformában lévő többszörös magyar bajnok, hogyan lett az 1936-os olimpián a birkózók vezetője. Hogyan lett újra orvos, tanársegéd a Verebélyi klinikán, majd hogyan került a gyűjtőfogházba főorvosnak, akkor kapunk igazi, minden részletre kiterjedő lenyomatot Varga Béláról. Mindezek okán kötelességünk, hogy ezzel a szerény táblával emléket állítsunk életének, munkásságának!" Az egyházi áldás után a családtagok és meghívottak megtekintették a Varga Béla relikviáiból összeállított alkalmi házi múzeumot.
Tiegelmann Barbara
(forrás: www.birkozoszovetseg.hu)