Hirtelen úgy tűnt, már az is kész csoda lesz ha a Vermes Krisztián még valaha lábra tud majd állni. A védő azonban vissza akart térni a futballpályára. 15 hónapig tartott, de sikerült.
A játékos most feltárt minden olykor elrettentő információt is a sérüléséről: "Nagyon nagy izomtömeget veszítettem el a jobb lábamról, stresszes időszakon vagyok túl. Noha már esetleg két-három hét múlva a csapat hasznára válhatok, de száz százalékos formába majd csak a nyári felkészülés után leszek. Elszakadt a jobb térdemben az első és a hátsó keresztszalag, valamint a belső oldalszalag és a porc is letört…Edzés volt, nem volt jó állapotban a talaj, az eső is esett. Egy jobb oldali beívelésről láttam, hogy hosszú lesz. A kapusunk, Horváth Tomi már kivetődött a labdára, én meg ki akartam támasztani és próbáltam elfordulni, hogy ne ütközzünk, de kicsúszott a lábam, pont Tomi alá. Ő pedig ráesett…"
"Az orvos a kórházban felhívta a figyelmemet, hogy szerencsém volt, mert ha nem érnek be velem időben, és az erek is megsérülnek, akkor még az amputálás is szóba jöhetett volna. Egy nemzetközi kimutatás szerint ugyanis az ilyen sérülések negyven százalékában térd alatt le kell vágni a sérült végtagot. Mondtam is az orvosnak, hogy ne rémisztgessen, de jelezte, hogy ezt el kellett mondania és egyáltalán örüljek, hogy ilyen „szerencsésen” megúsztam.
Az egy éves felépülési idő nagyon hosszas, Vermesnek sem volt egyszerű ennyit várni a visszatérésre: "A kitartás, a sok szeretet, amit a családomtól, a hozzám közel állóktól, például Péteri Jani bácsitól kaptam, de nem bírok elégszer visszatérni ahhoz a momentumhoz, amikor egy MMS-t kaptam a kórházban fekve. A képen egy szurkolói transzparens volt látható „Visszavárunk kapitány!” felirattal. Nem is tudtam másra gondolni, mintsem, hogy visszatérjek. Ezek az apró, ám mégis hatalmas dolgok segítettek hozzá, hogy ma már újra a pályán lehetek."