Forma-1 / Motorsport

Újabb fejlesztést dobnának kukába a Formula 1-ben – nem először

Jelentős teljesítménycsökkenést okozhat a vezető csapatoknál, ha betiltják az új kipufogórendszert a Forma-1-ben. Ennek a rendszernek a lényege az, hogy a csöveken akkor is forró gáz ömlik ki, amikor a versenyző nem nyomja padlóig a pedált. Így még több leszorító erőt produkálnak az autók és a kanyarokban is nagyobb sebességgel fordulhatnak. Az elit osztály történetében nem ez lenne az első betiltott csodafegyver. Lássuk milyen tartozékai lennének az ideális együléses autónak.

A ’70-es évek végén hasonlóan sok újítás került az autókba, mint manapság. A fő cél a leszorítóerő növelése volt. A "Ground Effect" autók speciális alvázuknak köszönhetően hatalmas leszorítóerőt produkáltak. Olyan különleges konstrukciók is pályára gurultak, mint a Brabham BT46, amelybe olyan ventilátort építettek, amely kiszívta alóla a levegőt, ezáltal szinte odatapasztotta az aszfalthoz.
A leglátványosabb ötletek közé tartozik a hatkerekű Tyrell P34, amelyet társaihoz hasonlóan hamar elmeszeltek. Nem úgy mint az 1977-ben bevezetett turbófeltöltős motorokat. Egészen ’89-ig ezek a motorok uralták a rajtrácsot.

A kilencvenes évek elején két tragédia kellett ahhoz, hogy ismét visszafojtsák az autók teljesítményét. Ayrton Senna és Roland Ratzenberger halála arra az ésszerű döntésre kényszerítette a versenybírákat, hogy a motorok hengerűrtartalmát visszavegyék, ezzel 100 lóerőtől megfosztva az autókat.
Mindössze két év kellett mire a fejlesztők ismét elérték a korábbi 750 lóerőt. Ekkorra már tizenhét-ezer percenkénti fordulatnál is többet tudtak a motorok. A Häkkinen érában a McLaren fékrendszere mehetett a kukába. A fékek különböző erővel fogták a kanyarokban a kerekeket, ezzel vétettek a „négykerék-kormányzás” tilalma ellen.

A biztonsági intézkedéseket háttérbe szorítva és az izgalmakat szem előtt tartva 2008-ban betiltották a kipörgésgátlók használatát is.
Ettől ugyan nem változott meg olyan sok minden, mint ahogy azt az FIA emberei elképzelték, de továbbra sem unatkozhattak. A csapatok az elmúlt két évben a hetvenes évekhez hasonló mennyiségű reformot hajtottak végre. Teleaggatták a kocsikat kiegészítő elemekkel, cápauszonyt növesztettek az autók „hátára”, bevezették az F-csatornát, volt trükkös dupladiffúzor, most pedig a kipufogórendszert babrálták meg.
Jelen helyzetben úgy néz ki, hiába. Az FIA harminc év tiltás után taktikát váltott és ők vezettek be technikai fejlesztéseket (KERS, állítható légterelők), ám ezzel is rúgtak egy kisebb öngólt. A csapatokat a kötelező fejlesztések sem foglalták le annyira, hogy ne találjanak ki újabb űrtechnikát.

A végére csak két kérdés marad. Az első egyértelmű: hol a határ a csapatoknak? A másikon pedig az FIA vezetőinek kell elgondolkodniuk: milyen koncepció alapján szabják a Formula 1 „Bibliáját”? Ha költségcsökkentést akarnak – hiszen akarnak – akkor miért üldözik a csapatokat szinte kötelező fejlesztésekbe? Ha a mérnökök fejlesztik a versenyautókat, akkor miért fogják vissza őket? Miért akarják a csúcskategóriát lebutítani?