Turán Frici: „Sokat tanultunk a jeges pályákról”

A production car-értékelésben pedig hatodikként végzett, ami alapvetésként nyolc pontot jelent számára, s plusz hármat kapott még azért is (az új pontozási rendszernek köszönhetően), mert a kategóriában a legjobb hét között végzett a második és a harmadik nap végén.

„A sors furcsa fintora, hogy egész hétvégén a hóra vártunk, ami mostanra érkezett meg: a célceremóniát gyönyörű hóesésben tartották meg. A tizenegyedik helynek nagyon örülünk, jó kis meccset vívtunk Szabó Gergővel, ez megadta a verseny alaphangulatát, jókat bandáztunk az etapokon, a pályákon pedig tisztes versengés folyt, amit mind a ketten nagyon komolyan vettünk” – mondta Turán Frici a Liepäja-Ventspils-rali végén, amelyen rengeteget tanult arról, miként kell havas-jeges körülmények között autózni.

Friciék életük álma volt egy ilyen havas-jeges verseny – nem is a legrövidebbet, nem is a legkönnyebbet választották, de megfeleltek a kihívásnak, szépen helyt álltak, sok új ismerettel gazdagodtak az autóról, folyamatosan gyorsultak, s ha most újra kezdenék a viadalt, tudnák, mit változtassanak. Ja, és nem utolsósorban megfogadták: visszajönnek.

„Jó néhány tanulságot hozott ez a viadal, például most már tudjuk, miként lehetne itt még gyorsabban autózni. Tudjuk, mit kellene hozzá változtatni a Subarun, amit most azért nem tudtunk megtenni, mert nem volt nálunk megfelelő alkatrész, és most már a szöges gumikban is sokkal jobban bízunk, mint néhány nappal ezelőtt. Örülünk a legjobb subarus eredménynek és az abszolút tizenegyedik helynek, a kategória-hatodikról már nem is beszélve. Az utolsó szakaszon ugyan támadt egy kis gondunk a váltóval – kidobálta az ötödik fokozatot, úgyhogy fognom kellett a váltót –, de ez nem hátráltatott minket különösebben. Úgy gondolom, az autó és a csapat is tökéletesen vizsgázott” – értékelt Turán Frici.

Egyetértett vele Zsiros Gábor is, aki a csapaton és az autón kívül a körülményeket és a rendezést is dicsérte: nem volt csúszás, sőt, percre pontosan kezdődtek a szakaszok – a pályák pedig szinte tökéletesek voltak. Azért csak szinte (és ez a rendezőkön kívül álló ok), mert „csak” jég volt rajtuk, hó nem, márpedig ők azt is szerették volna kipróbálni, milyen havon autózni. Na, majd legközelebb…

„Ma már nagyon gyorsan mentünk. A kedvencem az volt, amikor a szélvédő párásodása miatt lehúztuk az oldalablakokat, és kilinccsel előre közlekedtünk. Akkor nagyon kellett fognom az itinert, mert a szél miatt magától lapozott a füzet. De ez is tetszett. Amúgy az egész versenyt nagyon élveztük: örülünk, hogy sikerült gyorsulnunk és hogy célban vagyunk. Az utolsó szakaszon még sikerült egy szépet ugratni búcsúzóul – nagy taps volt a jutalmunk érte…” – nyilatkozta Zsiros Gabi.