Túlélte Csernobilt és az árvaházi terrort, majd sokszoros bajnok lett

Oksana Masters fülig érő szájjal vette át paralimpiai aranyérmét Tokióban, melyet pályakerékpározásban nyert a H4-5 kategóriában. Nem lehetett nem észrevenni mennyire boldog, pedig ez nem az első paralimpiai érme volt, hanem a kilencedik. Ugyanakkor ebben a sportágban számára az első. Oksana korábban nyert már érmet paralimpián evezésben, sífutásban és biatlonban is. Az amerikai versenyző útja nem volt könnyű, de talált valamit, ami testi és lelki sebeire egyaránt gyógyír lett. Ez nem más volt, mint a sport.

A többszörös paralimpiai bajnok 32 évvel ezelőtt az ukrán Hmelnickij városában látta meg a napvilágot. 1986-ban ezt a várost is érintette a csernobili atomerőmű balesete utáni sugárzás.

Oksana ennek következtében egy vesével, minden lábán hat lábujjal, nem teljesen kifejlett kezekkel, sípcsont nélkül született, ráadásul egyik lába 15 cm-rel rövidebb volt, mint a másik.

Kilencéves volt, amikor egyik lábát térd felett amputálni kellett és tizennégy akkor, amikor a másikat.

Oksanának nemcsak testét borítják hegek, hanem lelkét is. 2021. januárjában egy szívszorító levélben számolt be arról, hogy az árvaházban, ahol hét és fél évet töltött el, szexuálisan, érzelmileg és fizikálisan is folyamatosan bántalmazták.

„Emlékszem egy hosszú folyosóra, amely annyira hideg volt, hogy az embernek meglátszott a lehelete. Hideg és nagyon sötét. Emlékszem az éjszakákra. Mindig éjszaka történtek meg a legrosszabb dolgok. Azóta hosszú listám van arról, amiket nem vagyok képes elviselni: kések, égő cigaretta, fémláncok. A mai napig nem vagyok képes arra, hogy örüljek annak, ha valaki megmaszíroz” – mesélte.

A paralimpikon élete a szörnyű gyermekkor után pozitív fordulatot vett. Megismerkedett egy amerikai logopédussal, aki Kentuckyban élt és esélyt adott az amputált végtagú, rémült lánynak. Ő lett Oksana megmentője és őrangyala.

A logopédus örökbe fogadta a kislányt, aki ezzel új életet kezdhetett a „paradicsomban”. Etették, nevelték, gondoskodtak róla és megadták neki azt a szeretetet, amiben mindaddig nem lehetett része. Hiába lett meg azonban mindene, a gyermekkori traumái hosszú éveken keresztül kísértették. Örökbefogadása után még nagyon sokáig nem volt képes elaludni éjszakánként.

„Az árvaházban az éjszaka egyet jelentett a bántalmazással, ez ilyen egyszerű. Képtelen voltam rá (az alvásra). Nem tudtam nem gyűlölettel gondolni az éjszakára és az álmokra."

"Furcsa módon először még az ágy is túl kényelmes volt számomra. A kemény padlón kellett aludnom. Szinte újra kellett élnem a traumát ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni” – fejtette ki.

Az őt örökbefogadó nő a nehézségek ellenére kitartott a kislány mellett. Nem állt meg, mindent megtett azért, hogy Oksana felejtse el a múltat, ne oda tekintgessen vissza, hanem előre nézzen, a reményteljes jövőbe. Megtanította rá, hogy olyan ember legyen, aki emlékszik, de megbocsájt, és akinek a legerősebb tulajdonsága, az ellenálló képessége.

„ Édesanyám olyan sok ajtót nyitott meg előttem, melyeken átlépve beleszerethettem a világba. Ő az, aki miatt ma itt vagyok, és soha nem fogom tudni neki visszaadni mindazt, amit értem tett.”

Az örökbefogadónak hála a paralimpikon meg tudta bocsájtani biológiai szüleinek, hogy lemondtak róla.

„Régebben azon tűnődtem, mit csináltam rosszul, hogy magamra hagytak. Miért tenné ezt velem valaki.”
Oksana az őt felenevelő nő segítségével legyőzte a dühét és a haragját, és most arról álmodozik, hogy felkeresi biológiai szüleit, hogy megfejtse, miért történt ez vele.
Az örökbefogadó mellett a paralimpikon talált még egy kapaszkodót, a sportot.
„A sport ráébresztett arra, hogy a test olyan erővel rendelkezik, amit soha nem szabad alábeecsülni.”

Ez a test volt az, amit ő négy különböző sportágban is a csúcsra repítette. 2012-ben Londonban amellett a Rob Jones mellett szerzett érmet evezésben, aki aztán 31 nap alatt 31 maratont futott le. Később a sífutásban és a biatlonban is kipróbálta magát. Ezekben a sportágakban a 2014-es és a 2018-as téli paralimpiáról is érmekkel tért haza. 2016-ban indult először jelenlegi sportágában. Akkor még nem tudott érmet szerezni, de most már ebben a sportágban is paralimpiai érmesnek, sőt bajnoknak mondhatja magát.

Oksana 2020-ban a Laureus-díjat is megkapta, amit a sportolók Oscarjának tartanak.

A paralimpiai bajnoknak egy mondat áll a közösségi oldalán. Pontosabban egy idézet Coco Chaneltől, mely így szól:

„Ahhoz, hogy pótolhatatlan lehess, másnak kell lenned.”

Forrás: marca.com

Borítókép: Instagram.com/oksanamasters