Touré: Nem nyerhetsz mindig

Vissza tudsz emlékezni arra, amikor gyerekkorodban elkezdtél focizni Elenfántcsontparton?

-Igen, Elefántcsontparton, egy Abidjan nevű városban történt, én pedig Bouake-ben születtem. Apám a gazdasági fővárosban, Abidjanban dolgozott akkoriban, odaköltöztünk és azt hiszem ott kezdtem el focizni is.

Milyenek voltak akkoriban a meccsek? Sokan és sok korosztályból játszottak akkoriban a pályákon?

-Mi a barátainkkal játszottunk, csak baráti meccsek voltak. Mivel amikor az embernek születésnapja volt, vagy Karácsony közelgett, a családtól mindig labdát vagy ilyesmit kapott az ember, valamit amivel játszani tudott. Úgy emlékszem, hogy amikor fiatalabb voltam és akartam valamit, mindig azt mondtam apámnak: “Egy labdát szeretnék.” Amikor öt, hat, hét évesek voltunk mindig együtt játszottunk, mert ezek voltak azok a pillanatok, amelyeket az ember élvezett.
 
Mennyi idős voltál akkor, amikor rájöttél, hogy elég tehetséges vagy a fociban?

-Amikor nyolc éves voltam és iskolába jártam, a szünetekben mindig volt egy kis időnk, 10-15 percünk, ekkor játszottunk a barátaimmal, mindannyian, együtt, az nagyon jó volt. Ezek voltak azok a pontok ahol kezdtem ráébredni, hogy jó vagyok fociban. Mindig boldoggá tudtam vele tenni az embereket, és azt hiszem ez volt az a momentum, amikor elkezdtem élvezni a focit.
 
A pályán sok pozícióban tudsz játszani. Milyen pozíciót játszottál gyerekként?

-Amikor kölyök voltam, csatárt, mindig csatárt. Minden afrikai gyerek, minden focista, amikor fiatalok, labdát akarnak érinteni és gólt rúgni: hősök akarnak lenni. Mindig csatárt játszottam, amikor fiatalabb voltam, mindig is élveztem ezt.

 
Kinek a helyébe képzelted ekkor magad?
 
-Nagyon hosszú ideig a Barcelonát követtem figyelemmel, ezt a fantasztikus csapatot. Ekkoriban Ronaldo volt a példaképem, ha emlékszel rá ő volt az, aki megszerezte a labdát a középpályán, végigvezette a pályán és egy fantasztikus, csodás gólt lőtt. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy a futball milyen nagyszerű, és hogy az ember, ha keményen dolgozik, a világ legjobbjai közé kerülhet. Úgy gondolom akkoriban Ronaldo egy fantasztikus, hihetetlen képességű játékos volt.
 
Emlékszel az első meccsre, amit élőben néztél meg?

-Igen, két iskola játszott egymással. Az én iskolám délen volt és egy nyugati csapattal játszottunk barátságos meccset. Volt egy kupa, amit a döntőben meg lehetett nyerni és elég nehéz meccs volt. Emlékszem egy barátomra, akivel nagyon közeli kapcsolatban voltunk akkoriban, ő volt az, aki a győztes gólt rúgta, így megnyertük a kupát.
 
Amikor gyerekek voltatok, testvéred, Kolo és közötted mennyire volt versengés a pályán?

-Kolo egy fantasztikus fickó. Ő egy jó ember, keményen dolgozik és mindig a legjobb formáját nyújtja. Számomra ő a példakép, és mindig is segített nekem. Emlékszem, mikor nehéz helyzetekben voltam, akár Belgiumban, vagy később Ukrajnában, mindig felhívott és beszélgetett velem, és mindig jó tanácsokkal látott el. Számomra ő egy nagyon fontos személy.

Volt még valaki, aki nagy hatással volt rád vagy tanított téged focizni?

-Igen, Jean Marc Guillou. Ő volt az, aki elhívott az Akadémiára és ott tanultam meg focizni. Ő nagyon fontos volt a számunkra.

Az Afrikai Nemzetek Kupája már zajlik. Mit kell tennie Elefántcsontpartnak, hogy megnyerje a tornát?
 
-Az Afrikai Nemzetek Kupája egy nehéz torna – nagyon nehéz megnyerni. De a jelenlegi csapat mindenki szemében favorit. De azt hiszem, mindenképpen nagyon intelligensnek kell lennünk, erősnek kell maradnunk. Mert az afrikai csapatok taktikai szempontból nem túl erősek. Technikailag nagyon jók, de mentálisan nem olyan erősek, mint az európai csapatok. Ezen még dolgoznunk kell, mert minden alkalommal, amikor részt vettünk az Afrikai Nemzetek Kupáján, mindig csalódottan tértünk haza. Fantasztikus játékosaink vannak, és azt hiszem ez az év nagyszerű lesz, mert a hazánk, az elefántcsontparti emberek azt remélik, megnyerjük nekik a kupát és elvisszük nekik Elefántcsontpartra. Tudjuk, hogy nehéz lesz és minden csapat arra készül, hogy elbánjon velünk.

A csapatban sok a szupersztár játékos, ez nem teszi nehezebbé összekovácsolni a csapatot? Hiszen mindenki hozzá van szokva, hogy sztárként kezeljék, saját jogán is a pályán.
 
-Hát igen, néha nem egyszerű… Lehet, hogy az ember összeválogatja a legjobb játékosokat egy csapatba, de ettől a csapat még nem fog nyerni. Muszáj, hogy harci szellem legyen bennünk, muszáj összetartani a csapatot. Mert a futball most a barátokról, fivérekről szól, akik ha összefognak, képesek lesznek nyerni. Mert a tehetség önmagában nem elég, ezt mi is értjük. Fantasztikus játékosaink vannak… de nem boldogulunk és ez egyre nehezebb számunkra.

Egyiptom és Kamerun nem vesz részt a játékokon idén. Úgy gondolod, ezzel együtt könnyebb lesz a bajnoki címet elhódítani?

-Igen, de ha az ember közelebbről nézi a dolgokat, a rajongókat figyeli és a futballt, mint üzletet nézi, azt mondja: “Igen, Elefántcsontpartnak jó esélye van, mert Kamerun nincs itt, Egyiptom nincs itt, Algéria nincs itt.” De számomra ez nem igaz. Kamerun kiesett, mert voltak csapatok, amelyek jobbak voltak, mint ők és megverték őket. Megverték őket és az a csapat továbbjutott. És ezek azok a csapatok, amelyek itt állnak előttünk, és ezért gondolom én, hogy az idei egy nehéz év lesz.
 
Mi az, amit legjobban vársz az Afrikai Nemzetek Kupája során?

-Az Afrikai Nemzetek Kupája egy bámulatos dolog. Ha elég szerencsés vagy és itt játszhatsz, rájössz, hogy az afrikai futball mennyiben különbözik az európai futballból. Ahhoz, hogy nyerj, nagyon keményen kell dolgoznod, mert nagyon erős felépítésű játékosokkal kell megküzdened. A pálya maga nehéz terep, mert az ember hozzászokott az európai pályákhoz, itt pedig alkalmazkodni kell. Nagyon nehéz dolog ez.
 
A rajongók az Afrikai Nemzetek Kupáján kiemelkedőek. Mennyi ösztönzést kapnak tőlük a játékosok a pályán?

-Igen, tényleg elképesztőek. Afrikában mindenféle ember támogat minket, szurkol nekünk. Hihetetlen dolog, de ez tipikus Afrikában. Énekelnek, festenek, kiöltöznek a meccsre – de hát Afrikában vagyunk. Itt az emberek így élvezik a játékot.
 
Hogyan készülnek az elefántcsontparti szurkolók a meccsekre?

-Ha nem mennek el az Afrika Nemzetek Kupájára, hogy élőben nézzék a meccseket, vagy ahol éppen játszunk, akkor otthon maradnak és kivetítőkön nézik együtt a meccset az utcákon. Az afrikaiak, a népem is, imádják a focit. Ha nem tudnak kimenni a stadionba, mindig összejönnek valahol az utcán vagy bárban a barátaikkal, hogy megnézzék a meccset.
 
Amikor nyertesként érsz haza, a reakció elképzelhetetlen. Amikor megnyertétek a Bajnokok Ligáját 2008-ban a Barcelonával, elképesztő fogadtatásban volt részed.
 
-Hihetetlen, hogy az elefántcsontpartiak mennyire szeretik a focit. Emlékszem, amikor nyertünk a Barcelonával és hazalátogattam a kupával, eszméletlen, fantasztikus fogadtatást kaptunk. Számomra meglepetés volt ennyi embert látni az utcákon, akik mezeket nyújtogattak felém, képeket akartak készíteni velem. ekkor kezdtem el felfogni, hogy ha nyernénk az Afrika Nemzetek kupáján, nem tudnánk normálisan sétálni az utcán. Ezek nem egyszerűen csak a kölykök; ezek a fiatalok, az idősek, mindenki szereti a focit.

Milyen a hangulat, amikor a játékosok visszaérkeznek a különböző országokból, ahol idegenlégiósként szolgálnak, és Elefántcsontpart színeiben játszanak?
 
-Hihetetlen érzés, mert régen sokukkal együtt játszottunk. Gervinho, én, Salomon Kalou, Emmanuel Eboue; egy csomó játékos együtt játszott ugyanazon az akadémián. Amikor összejövünk, hogy a válogatottban játsszunk, ez mindig hihetetlen dolog, mindig nagyon élvezzük. Mindig körbeüljük az asztalt és a régi időkről beszélgetünk, amikor kicsik voltunk.
 
Ki a csapat bohóca, aki mindenkit megnevettet és mi a te szereped?

-Egy csomó fantasztikus srác van a csapatban. Mindannyian imádjuk Eboue-t, ő mindig nagyon vicces, de mindannyian nagyon jó fejek. Van néhány tapasztalt róka a csapatban, de ha Gervinho-t, Tiote-t nézzük, ők mind fiatalok. Mindannyian jó srácok. Ők még csak most fejlődnek és segítségre van szükségük. Drogba, Kolo, én, Zokora: mi már régóta vagyunk a válogatottban. Azt hiszem, nekem ez már a nyolcadik évem, a bátyámnak a tizedik vagy tizenkettedik. Drogba-nak is. Már régóta itt vagyunk, és amikor a fiatalok jönnek, megpróbálunk segíteni nekik.

Vannak olyan dolgok, amiket játszani szoktatok, hogy egy kicsit lazítsatok a meccsek között?

-Pingpongozunk, játszunk a Playstation-ön, ilyesmi. Vagy kártyázunk, TV-t nézünk, meg focimeccseket.

Ki a pingpong királya?

-Sokan. Drogba fantasztikus játékos, Eboue is és a bátyám is jól játszik.

Dalokat szoktatok a buszon énekelni? Ki vezeti az éneklést?

-Eboue nagyon sok dalt ismer. Nagyon jól énekel és fantasztikus srác. Mindig vigyorog – nagyon jó fej srác mindenkivel.
 
Láttad már az új Elefántcsontpart mezt, amelyet Ernest Dükü tervezett?

-Igen, fantasztikus, Ernest egy hihetetlen tehetség. Imádom a mezt.

 
Mit jelképeznek az elefántok, amelyek ikonikus szereppel bírnak, számodra és az elefántcsontpartiak számára?

-Az elefántok nagyon fontosak az országunk számára. Ez a logó, az elefántokkal, azt jelenti: erősek vagyunk együtt és keményen dolgozunk a sikerért. Az elefántok masszív állatok, nagyon erősek és hatalmasak. Amikor meccsekre, kupákra megyünk, mindent meg kell tennünk azért, hogy sikeresek legyünk, erősnek kell lennünk, mint az elefántoknak. Az országom számára az elefánt egy fontos szimbólum. Ez a logó képvisel mindent az hazámban.

Kik a kedvenc zenei előadóid?

-A Dél-Afrikai Lucky Dube, aki sajnos már nem él, de fantasztikus énekes volt. Hihetetlen előadó volt, rengeteg jó számmal. Bob Marleyt is szeretem. Kedvelem a Will Smith filmben elhangzott Redemption Song című számot.

Mi a véleményed Elefántcsontpart zenéjéről?

-Néha hallgatok hazai zenét, van egy nagyon jó előadónk, Gadji-Celi, aki a nemzeti válogatott kapitánya volt, mielőtt énekes lett. Az ő csapata nyerte meg 1992-ben az Afrikai Nemzetek Kupáját. Írt egy nagyon jó dalt a csapatnak: Victoire Des Elephants.

Szeretsz úgy készülni a meccsekre, hogy zenét hallgatsz?

-Nem, nem hallgatok semmit a játék előtt. Alszok inkább, hogy a lehető legerősebb legyek és tudjak koncentrálni a játékra. A játék után alig várom, hogy a családommal legyek. Ha nyerünk, ha nem, alig várom, hogy a gyerekeimmel legyek.

Ha elveszítetek egy játékot, hallgatsz valamilyen különleges zenét?

-Nem nyerhetsz mindig. Néha vannak csalódások az életünkben, de ha nyerünk, ha veszítünk, optimistának és pozitívnak kell maradnunk.