Tóth Krisztián számára jutalom volt a világbajnoki részvétel

A KSI SE 81 kilogrammos judósa máris kiugró eredményekkel rendelkezik, legutóbb az agadiri junior-világbajnokságon bravúrosan szerepelt.

A figyelmet a 2009-es budapesti ifjúsági világbajnokságon hívta fel magára, ahol elsőéves ifiként döntőt vívhatott, s az ezüstéremmel együtt az első ifjúsági olimpiára is megszerezte a kvalifikációt. Tóth Krisztián 2010-ben bronzérmet szerzett az ifjúsági Európa-bajnokságon, majd a szingapúri ifi olimpián is, ráadásként pedig az agadiri junior-világbajnokságon is felállhatott a dobogó harmadik fokára.

– A válogatott keret edzője szerint amolyan jutalom volt számodra a junior világversenyeken való indulás.
– Jutalom volt, hiszen a saját korcsoportomban mindenen túl voltam. A junior Európa-bajnokságon ötödik lettem, már ezzel sem voltam elégedetlen, hiszen két-három évvel idősebbek között szerepeltem – válaszolt Tóth Krisztián.

– Miben más a junior mezőny, mint az ifjúsági?
– Ami azt illeti, az ifik között az erősebbek közé tartozom, erőben nem éreztem sok különbséget. Amiben nagyon más a juniorok mezőnye, hogy itt sokkal kevésbé lehet megállni vagy hibázni, mert az ellenfél azonnal büntet.

– Maradjunk még egy kicsit az ifjúsági mezőnyben. Nagy dicsőség volt a magyar judo számára, hogy két versenyzőnk is indulhatott a szingapúri korosztályos olimpián, ahol bronzérmet szereztél. Más volt ez a verseny, mint a többi?
– A kvalifikációs rendszer miatt kevés induló volt, de aki számított, az ott volt a mezőnyben.

– Össze is kerültél az egyik legnagyobb ellenfeleddel.
– Igen, az elődöntőben az orosz Kalmurzajevvel. Bosszút akartam állni a budapesti ifjúsági világbajnokság döntőjéért, de nem sikerült, intésekkel kikaptam.

– Igazságos volt?
– A második sido szerintem nem volt jogos, de az orosz jobb volt nálam valamivel, így azt kell mondanom, hogy igazságos volt.

– A török Efemgilt kellett legyőzni a bronzéremért.
– Ismertem már jól, tudtam, hogy kellemetlen, erős ellenfél. A kis magyar csapatot vezető edzővel, Németh Tibivel előtte átbeszéltük mit kell tennem, mire számíthatok. Az elején mégis estem egy jukót, de aztán sikerült végrehajtani, amit megbeszéltünk, lehajoltam, a török keresztbe fogott, én pedig a kedvenc technikámmal, te-gurumával ipponra dobtam.

– Következett tehát a jutalom, szereplés a junior mezőnyben, előbb ötödik hely az Európa-bajnokságon, majd a világbajnokság Agadirban. Mit ígért a sorsolás?
– Tulajdonképpen sok olyan versenyző volt a mezőnyben, akitől már kikaptam, így aztán igazán stresszmentesen készülhettem. Az azeri Szafgulijevvel kezdtem.

– Róla mit kell tudni?
– Fizikailag a topon van, koraérett judós, aki Leibnitzben még elvert. Amúgy az azeriekre jellemző technikákat alkalmazza, mi ezt úgy hívjuk, hogy csumbi technikás. Régen lábemelésekkel próbálkoztak, most az új szabályokon keresik a kiskapukat, hogy érvényesülni tudjanak. Az első meccseken általában még nagyon izgulok, de az azerit két sidóval és egy jukóval sikerült legyőznöm.

– Következett a szerb Kukolj. Ez könnyebb meccs volt?
– A szerb fiútól kaptam ki a junior Európa-bajnokságon, nagyon kellemetlen ellenfél, igen magas, a százkilencven centije az én százhetvenemmel szemben, hát, legalábbis másfél fejjel magasabb… De legalább ismertem már, s meg akartam bosszulni a vereséget, egy jukóval sikerült is.

– A koreai Kimet is ismerted?
– Róla semmit sem tudtunk. Technikás és erős judós volt, az utolsó fél percig nem történt semmi a tatamin, aztán egy kiemeléssel le tudtam győzni. Végig az járt az eszemben, hogy nem szabad hibáznom.

– Ezzel a győzelemmel bejutottál a világbajnoki negyeddöntőbe, ahol a grúz Mermanisvili volt az ellenfél.
– Meglepően alacsony srác, a meccs előtt már tudtam, hogy egy páncélszekrénnyel kell majd küzdenem. Nem találtam az ellenszert, elestem egy jukóra, de aztán megint fél perccel a vége előtt kiemeléssel fordítani tudtam. Nagyon kellett ez az ippon.

– Az elődöntőben a japán Kitano ellen léptél szőnyegre.
– Nagyon jól éreztem magam végig, már az első megfogásból lemértem, hogy gyengébb nálam, úgy éreztem, verhető ellenfél. Ám kiütközött a tapasztalatlanságom, egy joko szumi-gasival (yoko sumi gaeshi) eldobott, próbáltam hidalni, de aztán beugrott, hogy ez nem jó ötlet. A japán lefogott, sajnos így alakult.

– Megfogott a vereség?
– Szerencsére nem, hamar fel tudtam dolgozni, időm is volt rá. Pihentem, feltöltődtem, aztán átmozgattam. Jó jel volt, hogy megint a törökkel megyek, aki ellen Szingapúrban megszereztem a bronzérmet. Próbáltam most is betartani, amiket Németh Tibi Szingapúrban javasolt, de ezúttal valahogy nem jöttek össze a kiemelések. Aztán a golden score-ban felfogtam a hátára és fogalmam sincs hogyan, egy egykezes combbal eldobtam.

– Vagyis nagyszerű véget ért a jutalomutazás…
– Furcsa volt, hiszen a junior csapat számomra idegen volt, de nagyon szimpatikus volt a társaság, ahogyan az edzőkkel is jól kijöttem, ráadásul jövőre már én is végig ebben a korcsoportban szerepelek majd, igyekszem a lehető legjobban tenni mindezt. Sokat lendített rajtam az is, hogy aznap Vér Gabi is ilyen jól szerepelt, a bemelegítő teremben mindig mindent átbeszéltünk, egyfajta jóindulatú rivalizálás alakult ki közöttünk.

– Csak jövő májusban leszel tizenhét éves, így talán kicsit korai a kérdés, de megkerülhetetlen. Mit gondolsz Londonról?
– Sokan kérdezik tőlem, fáj is egy kicsit a szívem, de az edzőm, Pánczél Gábor biztosan nem enged erről álmodozni. Azt hiszem, az olimpiai kvalifikációs versenyek közül a jövő évi Hungária-kupán próba képpen elindulhatok, de nekem most nem erre kell készülnöm. 2016-ban és 2020-ban lehetek csúcsformába.

forrás: www.judoinfo.hu