Top 10: a legfiatalabb F1-es nagydíjhétvégén résztvevő versenyzők

Max Verstappen és Szergej Szirotkin bemutatkozása kapcsán a telesport.hu utánajárt, a két ifjonc "elődei" milyen utat jártak be korai debütálásukig és azt követően. Eltérő háttér, eltérő sorsok – az F1 valaha volt tíz legfiatalabb versenyzőjének története következik.

Az elmúlt két nagydíjhétvége egyéb eseményei némiképp elvonták a figyelmünket róla, ám Szuzukában és Szocsiban a pénteki szabadedzéseken bemutatkozott minden idők két legfiatalabb olyan versenyzője, aki valaha is részt vett F1-es hétvégén. Max Verstappen elképesztő, kétéves "előnnyel" rendelkezik a vonatkozó listán lévő sorstársaival szemben, és esetében már tudható, hogy a japán debütálás egy igazi F1-es karrier kezdete volt (jövőre a Toro Rosso állandó versenyzője lesz). A Sauber versenyzője, Szergej Szirotkin mindeközben inkább hazai kötődésének és a mögötte álló támogatóknak köszönhette első éles bevetését Szocsiban – hogy milyen jövő vár rá a királykategóriában, erősen kérdéses.

Egy közös vonás van az említett két fiatalban: valamilyen szinten mindkettejük szereplése megosztja a közvéleményt. Ám a múlt azt bizonyítja, hogy egyikük esete sem számít teljesen példa nélkülinek. A telesport.hu az összeállításában sorra vette az eddigi legfiatalabb debütálókat, s pályájuk rövid szemléltetéséből látni fogjuk, szemtelenül fiatal versenyzők már korábban is mutatkoztak be a királykategóriában – ki szerencséjének, ki kivételes tehetségének köszönhetően.

Érdekesség, hogy a tíz legfiatalabb versenyzőből hat vagy aktív, vagy a közelmúltban mutatkozott be, ami összhangban van a ténnyel, hogy az utóbbi évtizedekben fokozatosan csökkent a mezőny átlagéletkora. És az is beszédes tény, hogy a tíz legfiatalabb versenyzőből négy Red Bull-nevelt.

A telesport.hu listája nem összekeverendő a minden idők legfiatalabb, versenyen rajthoz álló versenyzőinek listájával. Itt szigorúan a versenyhétvégén való részvétel volt a szempont, így az is figyelembe lett véve, ha valaki például csak szabadedzésen vett részt, avagy hiába próbálkozott kvalifikálni magát a futamra.

Sebastian Vettel

Szinte valamennyi "valaha volt legfiatalabb" típusú rekordot megdöntött. Verstappen érkezéséig ő volt a legifjabb nagydíjhétvége-résztvevő, Danyiil Kvjat idei első pontszerzéséig pedig a legfiatalabb pontszerző is. Pályafutását 2006-ban a BMW-Sauber tesztversenyzőjeként kezdte. Első fellépésén, Törökországban a csapat állandó versenyzőjévé váló Robert Kubica tartalékos helyét vette át, és azonnal szabadedzést nyert. Miután a következő évben egy futamot teljesített a csapattal (USA Nagydíj, szintén Kubica helyén), az év második felében a Toro Rossóhoz igazolt. A következő évben már jött az első pole és futamgyőzelem, majd 2009-ben a Red Bull-szerződés. Az előző négy esztendőben nem talált legyőzőre, Alain Prost mellett az F1 történetének második négyszeres bajnoka lett. S ki tudja, hol van még a vége!

Jaime Alguersuari

Vettelhez és Verstappenhez hasonlóan Red Bull-nevelés – szintén a Toro Rossónál mutatkozhatott be. 2008-ban minden idők legfiatalabb Brit Forma-3-as bajnoka volt, majd a Toro Rosso és a Red Bull tartalékversenyzője lett, ahol pár teszten is részt vehetett. 2009-ben a WSR versenyzőjeként megadatott számára a lehetőség, hogy átvegye Sébastien Bourdais helyét az F1-ben. Első futamán a 15. lett. 2010-et és 2011-et is végigversenyezte a Toro Rossóval, ám az átütő sikerek elmaradtak. A csapat végül Daniel Ricciardót és Jean-Éric Vergne-t hozta a csapathoz 2012-re, és számára már nem volt visszaút a királykategóriába. Legutóbb a Forma-E kínai versenyén láthattuk.

Mike Thackwell

Több rangos kategóriában is kipróbálta magát – jelentősebb sikerek nélkül. Az alsóbb kategóriákban olyan nevekkel versenyzett együtt, mint Alain Prost, Andrea de Cesaris, Nigel Mansell vagy éppen Thierry Boutsen. Az új-zélandi versenyző 1979-ben, Forma-2-es szezonjában lett a Tyrrell-istálló tesztversenyzője, majd miután 1980-ban Jochen Mass megsérült az Arrowsnál, ő ugrott be a helyére a Holland Nagydíjon. Első próbálkozását nem koronázta siker: nem tudta kvalifikálni magát a versenyre. Aztán Kanadában már a Tyrrell harmadik autójával felsorakozhatott a rajtrácsra, ám hiába úszott meg egy rajtbalesetet, miután csapattársainak autója megsérült, Ken Tyrrell félreállította, és Jean-Piere Jarier-nek adta a kocsiját. A sikertelen debütálás után Thackwell visszatért a Forma-2-be, és egy újabb, 1984-es F1-es próbálkozás után végleg feladta. Összesen öt hétvégén vett részt, kétszer kvalifikálta magát, ám célba egyszer sem ért. Később a CART-ban és Le Mans-ban is kipróbálta magát, ám nagy sikereket ott sem ért el.

Danyiil Kvjat

A Red Bull tavaly sokakat meglepett, amikor bejelentette, őt ülteti a Toro Rosso 2014-es ülésébe az "előléptetett" Daniel Ricciardo helyére. Az orosz első szezonját futja a királykategóriában, és eddig nem vallott szégyent. Ausztráliában minden idők legfiatalabb pontszerzője lett (9. hely), és jelenleg 8 ponttal a 15. helyen áll a bajnoki tabellán. A GP3 2013-as bajnoka egyébként hasonló módon került a királykategóriába, mint Max Verstappen: tavaly két hétvégén is lehetőséget kapott egy-egy szabadedzés erejéig, amelyeken remekül helytállt. Oroszországban az időmérőn úgy lett ötödik, hogy már tudta, a következő évben a Red Bull versenyzője lesz. Helmut Markóék bizalma mindent elárul teljesítményéről, Dietrich Mateschitz nemrégiben az F1 egyik legnagyobb tehetségének nevezte őt, míg jelenlegi csapatfőnöke, Franz Tost egyenesen Vettelhez hasonlította. Hogy jövője is hasonlóan fényes lesz-e, elsősorban azon fog múlni, miként tud majd helytállni Daniel Ricciardo oldalán, és Max Verstappen veszélyt jelent-e majd pozíciójára.

Ricardo Rodríguez

Noha Verstappen korai debütálása kirívó eset, nem példa nélküli, Ricardo Rodríguez ugyanis legalább annyira kilógott az 1960-as évek, mostaninál magasabb átlagéletkorú F1-es mezőnyéből, mint a holland. Tehetős édesapja a mexikói motoros rendőrség feje volt, így nem csoda, hogy bátyjával, a később szintén F1-es versenyzővé váló Pedróval együtt két keréken kezdtek versenyezni. Ricardo nemzeti bajnok is lett, majd 1957-ben már négy keréken száguldott. 15 esztendősen állt rajthoz első nemzetközi versenyén, 16 évesen pedig egy Porsche RS-sel akart indulni a Le Mans-i 24 óráson, ám a szervezők – és ez Verstappen mostani helyzetére vetítve külön érdekesség – fiatal korára hivatkozva ezt nem engedélyezték. Édesapjuk ezt követően egy Ferrari 250 Testarossát vett fiainak, akik Amerikában versenyeztek, majd miután Ricardo betöltötte a 18-at, végre jöhetett a Le Mans-i megmérettetés, amelyen Paul Frére és Olivier Gendebien társaként második lett. 1961-ben Enzo Ferrari lehetőséget adott neki az F1-es Olasz Nagydíjon, melyre egyből a második helyre kvalifikálta magát, egy tizeddel lemaradva Wolfgang von Tripstől, és 19 évesen és 208 naposan minden idők legfiatalabb első sorból rajtoló versenyzője lett. 1962-re állandó versenyzői státuszt kapott, és bár a csapatnak nemigen ment, Rodríguez a bajnokságon kívüli pau-i versenyen második lett, Belgiumban negyedik, Németországban hatodik helyezést ért el. Ebben az évben megnyerte a híres Targa Floriót is, majd miután Ferrari úgy döntött, nem nevezi csapatát a bajnokságon kívüli hazai futamára, a Mexikói Nagydíjra, a szezon végén Rob Walker csapatához szegődött, ahol egy Lotust vezetett. Az első edzésen John Surtees ugyanilyen autóban jobb időt ért el nála, és a javítani igyekvő Rodríguez a híres 180 fokos Peraltada-kanyarban hibázott, súlyos balesetet szenvedett, és belehalt sérüléseibe. A húsz évet élt versenyzőt ekkor már a jövő bajnokaként tartották számon, halála után Mexikó nemzeti gyásznapot tartott.

Fernando Alonso

Már hároméves korában gokartozott, 1996-ban világbajnok is lett. Az első tesztjére egy igazi versenyautóval 1998 októberében került sor, a korábbi Minardi-versenyző, Adrián Campos segítségével. 1999-re ülést kapott a Nissan Euro-széria sorozatban (a WSR elődje), ahol már második versenyén nyerni tudott, majd bajnok lett. Ez megnyitotta előtte a kapukat: év végén életében először F1-es autót tesztelhetett a Minardival, amely csapatot azonnal meggyőzte. A következő, 2000-es évet a Forma-3000-ben versenyezte végig – abban a szezonban ő volt a mezőny legfiatalabb tagja -, az összetettben negyedik lett. Az F1-ben minden idők harmadik legfiatalabb versenyzőjeként, 2001-ben mutatkozott be a Minardival, ahol Tarso Márquez leiskolázásával tudott kitűnni. Ekkor lett a menedzsere Flavio Briatore, aki szépen felépítette karrierjét. 2002-ben tesztversenyző volt, a következő évet viszont már minden idők legfiatalabb futamgyőzteseként zárta, majd 2005-ben és 2006-ban minden idők legifjabb kétszeres bajnokává koronázták. Egy 2007-es viharos mclarenes év után két szezont a Renault-nál versenyzett végig, 2010 óta pedig a Ferrarinál próbálkozik hiába a harmadik bajnoki cím megszerzésével. Sokan a mezőny legkiforrottabb versenyzőjének tartják, ám hogy a jövő még tartogat-e újabb bajnoki címet a számára, ugyanolyan kérdéses, mint az, hol folytatja pályafutását.

Chris Amon

Az új-zélandit sokan az egyik legjobb olyan versenyzőnek tartják, aki sosem nyert versenyt. Pályafutását motorozással kezdte, majd hazájában vett részt autóversenyeken. Itt figyelt fel rá Reg Parnell, aki 1963-ban lehetőséget adott neki az F1-es bemutatkozásra. Monacóban vett részt először nagydíjhétvégén, ám miután csapattársa, Maurcie Trintignant összetörte autóját, át kellett neki adnia a helyét. Első valódi futamára Belgiumban került sor – ám azon nem ért célba. A szerencse ezt követően sem állt mellé: Parnell halála után 1965-ben Bruce McLarenhez írt alá, ám az F1-ben nem kapott lehetőséget tőle. 1966-ban aztán Le Mans-i 24 órást nyert, amivel felhívta magára a Ferrari figyelmét. Három évet töltött el az olaszoknál, 1967-ben negyedik lett a bajnokságban, futamot nyernie azonban nem sikerült. Később próbálkozott a March-csal, a Matrával és a Tyrrell-lel, majd lehúzott két évet az Ensign csapatnál is, de a sikerek nem jöttek. 1976-ban Niki Lauda nürburgringi balesete után úgy döntött, hátat fordít az F1-nek. Év végén egy futamra még beugrott a Wolf-csapathoz, aztán hazatért új-zélandi farmjára, majd tévés autós műsorokban szerepelt, továbbá a Toyota új-zélandi nagyköveteként tevékenykedett.

Esteban Tuero

Az argentin versenyzőnek csak egyetlen szezon jutott a Forma-1-ben: 1998-ban – Alonsóhoz hasonlóan – a Minardi színeiben mutatkozott be a királykategóriában. Hétéves korában kezdett gokartozni, 15 évesen vette az irányt a formaautók felé. 1994-ben megnyerte a Forma-Honda bajnokságot, majd a következő évben Európába költözött, és az olasz Forma-2000-ben, valamint Forma-3-ban versenyzett. 18 évesen tesztversenyzői szerződést kapott a Minarditól. Az 1996-os évben sikertelen kitérőt tett a Forma-3000-be, aztán a japán Forma-Nippon bajnokságba került 1997-re. A Minardi a következő évre versenyzői ülést adott neki, ám mivel nem felelt meg minden kritériumnak, nem volt még szuperlicence. Az FIA végül megadta neki a rajtengedélyt, ám rutintalansága miatt komoly bírálatokat is kapott. Tuero végül 16 versenyt teljesített, csak négy alkalommal ért célba, legjobb eredményét pedig a San Marinó-i 8. helye jelentette. Utolsó versenyén, a szezonzáró Japán Nagydíjon ütközött Takagi Toranoszukéval, és csigolyasérülést szenvedett, ami véget vetett F1-es pályafutásának. Később Argentínában túraautó-versenyeken indult.