A Ferencváros szombat este Dabason nyolc góllal verte meg az orosz bajnokcsapat Dinamo Volgográdot, Elek Gábor együttese 34-26-os eredménnyel küldte haza a vendégeket. Az orosz edző Ferihegyig futott, szóra sem méltatva a nyilatkozatra váró újságírókat, érthető, nem nagyon szokott hozzá hasonlóhoz. A Fradi idei egyik áldozatának, a Rostov Donnak a honlapján a szurkolók gyakorlatilag eltemették a Volgográdot, meg úgy általában az orosz kézilabdát. Nem tudják felfogni, hogy egy olyan alakulat alázza meg kirakatcsapataikat, akik hazájuk bajnokságában csak a második helyen állnak, a Bajnokok Ligájában pedig már három éve nem szerepelnek.
"A magyarok szívvel harcolnak, megalázzák az orosz kézilabdát. Történelmet írnak, a bekezdés címe ez lesz: "Hogyan ütöttünk ki egymás után három orosz sztárcsapatot". Nehéz ebbe belegondolni."
"Hol van a híres orosz kézilabda, a híres orosz védekezés? Kár, hogy ebből semmit sem láttunk."
"A magyarok nem tökéletesek, de ez a sorozat megmutatja, hogy valami nagyon nem stimmel nálunk. Gyenge az utánpótlás, a képzés, Trefilov óta nincs igazi edző sem."
"Az utolsó gól, amit az időntúli szabaddobásból kaptunk, jól jellemzi a helyzetet. Íjesztő a Ferencváros, három csapást mértek ránk."
"Azt hittük, hogy a Volgográd tanult a Rosztov és a Zvenyigorod hibáiból. Hát nem."
Ilyen, és ehhez hasonló vélemények olvashatók a honlapon. Kétségtelen, hogy ha orosz kézilabda-rajongó lennék, a hideg is kirázna a Ferencváros névtől. Persze nem kell ahhoz különböző külföldi fórumokat olvasni, hogy az ember lássa: ez a csapat bizony szintet váltott, és a tavalyi KEK-győzelem, valamint az idei menetelés csak a kezdet, a Ferencváros immár megérett a Bajnokok Ligájára, sőt. Igaz, hogy a rosszmájúak szerint ez csak a második, sőt, harmadik számú nemzetközi kupa, és senki nem veszi komolyan, de ez legyen az Ő problémájuk. Biztosak vagyunk abban, hogy a Fradi a BL-ben sem csoportutolsóként esne ki.
A 2009-es mélypont után ez a csapat összeállt, Zácsik és Szucsánszki parádés formában kézilabdázik, Tomori kiválóan beilleszkedett. A fiatalok felnőttek a feladathoz, a szezont igen gyenge formában kezdő Zivkovic pedig láthatóan és remélhetőleg ezen a mérkőzésen szabadult fel teljesen. Abramovics teljesítményére szavakat nem lehet találni, nem nagyon emlékszem olyanra, hogy egy orosz bajnok elleni kupameccsen bármelyik európai csarnokban az első félidőben az volt a tét, hogy 12 vagy 14 gólos lesz-e a különbség.
A döntő nagyon elérhető közelségbe került, idegenben egy kisebb földrengésnek kellene történnie ahhoz, hogy ne a Ferencváros jusson tovább. És a döntőben akkor már jöhet az a Viborg, akiknek tavaly már ellátta a baját a zöld-fehér gárda. Remélhetőleg a dánok is vakarják a fejüket, látva a Fradit, akik oly könnyedén takarítják el a sors (vagy az EHF) keze által eléjük vetett oroszokat.
Szegények, ilyet még nem láttak: