Tizenegy éve ment el a "madárka"
Senki nem gondolta volna, hogy 2009. február 7-én egy szenzációs veszprémi siker után – amin Marian Cozma a Veszprém beállója négy gólt szerzett -, egy nagyon súlyos tragédia van készülőben.
A csapat a veszprémi Patrióta lokálban ünnepelt.
A buli zajlott, de ezen az éjszakán valami nagyon szomorú dolog történt. Három fiatalembert megkéseltek, Zarko Sesum és Ivan Pesics nagyon súlyosan megsérült, harmadik társuknak a kiérkező mentők már nem tudták megmenteni az életét. Ő volt Marian Cozma.
Felfoghatatlan, érthetetlen.
Másnap reggel értesültünk az ott történt eseményekről. Sokk, letargia, gyász, döbbenet. Senki nem tudta mi lesz, hogyan tovább, mi fog a csapattal történni. Senki sem értette miért történt ez meg.
Ráadásul a Veszprémre egy nagyon fontos BL találkozó várt a következő héten a spanyol Ademar Leon ellen.
Igen! Nagyon fontos volt. De nem úgy, ahogy azelőtt hittük.
Ezen a mérkőzésen fel kellett állni a padlóról. Fel kellett állni a sokkból. Meg kellett mutatni, hogy van élet a történtek után.
Aztán elkezdődött a csata. A találkozó, ami az egyik, ha nem a legfontosabb volt, valóban.
A találkozón nemcsak játékból, hanem emberségből, minden szinten példásra vizsgáztak a veszprémi kézilabdázók.
A CSAPAT legyőzte nemcsak spanyol ellenfelét, hanem önmagát is, példát mutatva ezzel a fel nem adásból, az egymásért való küzdésből.
Példát mutattak hozzáállásból, mentalitásból,emberségből.
A találkozó után újra felszínre törtek az érzelmek, 6000 ember, valamint a játékosok, is sírtak. Minden játékosból, szurkolóból előjött az a feszültség, ami benne volt.
Ez volt az a pillanat, amikor mindenki megértette, megérthette, mi játszódott le abban az egy hétben a kézilabdázókban.
Zúgott az Arénában a "Szép Volt Fiúk".
Valóban szép volt.
A Veszprém együttese ebben az évben megnyerte a magyar bajnokságot, és csúcsra ért a Magyar Kupában is. De az egész idényt beárnyékolta a gyász.
Tizenegy év telt el a történtek óta, azóta sem tudtuk felfogni.
Borítókép: Facebook.com/ Marian Cozma emlékoldal
