Hidegkuti Nándor 1922. március 3-án született, Budapesten. Futballozott a Gázművek, az Elektromos, a Herminamezei AC csapataiban, majd az MTK labdarúgója lett. Az "Öreg" becenéven tisztelt futballista a kék-fehér együttesben 302 mérkőzésen lépett pályára és 222 gólt lőtt. Háromszor szerzett bajnoki aranyérmet a csapattal – az MTK stadionja ma az ő nevét viseli.
A válogatottban 69 találkozón szerepelt és 39 alkalommal talált a kapuba. 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok lett, tagja volt az 1954-ben világbajnoki ezüstérmes együttesnek és az 1953-ban az Európa-kupát elhódító gárdának. Pályafutásának talán legemlékezetesebb meccse a múlt évszázad mérkőzése, az 1953-as londoni 6:3 volt. Az otthonában hazai földön kilencven éve veretlen angol válogatott elleni magyar diadalból három remek góllal vette ki a részét.
Hidegkuti Nándor edzőként is klasszis volt. A Fiorentina szakvezetőjeként olasz bajnok és KEK-győztes, a Győri ETO vezetőedzőjeként magyar bajnok – a zöld-fehérek az 1964-65-ös idényben irányításával a BEK elődöntőjéig jutottak – és a Cairo National gárdájával ötször nyert egyiptomi bajnoki aranyérmet.
Ahogyan pályafutás során, úgy visszavonulását követően is számos elismerésben részesült. A 1988-ban az MTK örökös bajnoka és örökös tagja lett, s megkapta a klub jubileumi aranygyűrűjét. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjével tüntették ki, 1994-ben FIFA-Érdemrendet kapott. Egy évvel később a Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmét, 1997-ben pedig a Magyarország Hírnevéért-díjat adták át neki. 1998-ban a Magyar Köztársaság Elnökének Aranyemlékérmét vehette át, 2001-ben pedig a 100 éves MLSZ Emlékérmet kapta meg.
Hidegkuti Nándor 80 éves korában, szív- és keringési elégtelenség következtében hunyt el 2002. február 14-én. Végső nyughelye az Óbudai temetőben van.