Tisza szerint még tud fejlődni a Diósgyőr

– Kezdjük a legaktuálisabbal, hogy van a lábad? Múlt hét vasárnap Szerencsen kaptál egy elég csúnya rúgást.
– És még le sem fújta a játékvezető! Egy tenyérnél is nagyobb helyen lilult be a lábam, nem komoly a sérülés, edzést sem kellett kihagynom miatta. Szerencsére más szempontból is elmondhatom, egészséges vagyok, amiért mindent meg is teszek, mert azt vallom, nem orvosolni kell a problémákat, hanem megelőzni. Jobban fájt, hogy nem sikerült nyerni vasárnap. Annak viszont örültem, hogy sokszor sikerült betalálni és a szakma elismerte a teljesítményemet és én lettem a torna legjobb játékosa. Jó érzés volt visszatérni, legutóbb 7 éve jártam Szerencsen ezen a tornán, akkor is a legjobb játékos voltam.

– Akkor térjünk a beszélgetésünk tulajdonképpeni apropójára! Hogyan emlékszel vissza az őszre?
– Egy jó csapathoz érkeztem, boldog voltam, hogy visszatérhetek. A döntésemben szerepet játszott az, hogy tudtam, mire számíthatok a szurkolók részéről és a vezetők azt ígérték, hogy csak a focira kell koncentrálnom. Egyikben sem csalódtam. Nem a magam miatt, de miután megérkeztem vált igazán sikersztorivá a DVTK őszi szereplése, amikor már a dobogót ostromoltuk és sorra nyertük a hazai mérkőzéseket és hoztuk a pontokat rendszeresen idegenből is. Tíz mérkőzésen léptem pályára és két gólt szereztem. Ha a számokat nézzük, akkor biztosan többet vártak tőlem a szurkolók, a szakmai stáb és én is. Azonban adtam gólpasszokat, ami legalább olyan fontos. Ebben a szezonban az elsődleges szempont az volt, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, mert a Belgiumban eltöltött időszak nem úgy alakult, ahol elterveztem és utána egy fél évig csapat nélkül készültem. Jó érzéssel mentem el a téli pihenőre, mert a csapat a várakozáson felül szerepelt és a végére én is elkaptam a fonalat.

– Személy szerint neked melyik volt a legjobb mérkőzésed?
– Gólok tekintetében a Pécs elleni hazai találkozót tudom kiemelni, ahol kétszer is betaláltam. De a Vasas elleni idegenbeli mérkőzésre is szívesen emlékszem vissza, ahol az első félidőben jól ment a játék. A második félidőben igaz, kihagytam egy nagy helyzetet, de jó érzéssel tölt el, hogy a legvégén gólpasszt adtam Seydinek. Két kihagyott helyzet után sem álltam le, nem csüggedtem, hanem mentem tovább, amit mindenki elvár egy sportembertől. De említhetem a Győr és a Kaposvár elleni találkozókat is, csak a gólok azok, amik hiányoznak. Tavasszal ebben mindenképpen javulnom kell!

– És melyik volt a legrosszabb mérkőzésed?
– A Haladás ellen Luque csodás szabadrúgás-góljával nyertünk 1-0-ra, de személy szerint nekem nem ment. Sokat futottam, egész mérkőzésen azt éreztem, hogy úton vagyok, próbáltam ellátni a taktikai feladatom, de nem tudtam gólhelyzetbe kerülni. Volt olyan mérkőzés, ahol hagytam ki helyzetet, de itt még helyzet sem adódott előttem. Holtponton volt a csapat és én is, ezen a mérkőzésen emiatt volt hiányérzetem.

– Ha szurkolóként nézted volna a DVTK meccseit, melyikre mondtad volna, hogy mindenképpen megérte a belépőjegy árát?
– A Győr ellen egy élcsapatot vertünk magabiztosan, a Pécs ellen pedig jól játszottunk, szép gólokat lőttünk, fölényesen nyertünk. Én ide sorolnám az FTC elleni mérkőzés első félidejét annak ellenére, hogy utána a második játékrész nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Az első 45 percben vezetést szereztünk, csak egy hibából tudott egyenlíteni az ellenfél, de fel tudtunk állni és újra megszereztük a vezetést, amit később már nem tudtunk megtartani. És mindegyik meccsen sok néző, jó hangulat volt a stadionban.

– Ennyit a múltról. Szombaton jön a Kazincbarcika, várod már az első edzőmérkőzést?
– Hogyne! Akármi is lesz a végeredmény, abból nem szabad messzemenő következtetést levonni, mert most nem az a fontos. Ilyenkor rengeteget edzünk, a szombati mérkőzésnek is az a célja, hogy minél többet kiadjunk magunkból, mert most kell megszerezni azt az erőnlétet, amire szükség van az egész év során.

– Végül szaladjunk kicsit előre! Mit vársz a tavasztól?
– Ahogy elmondtam, ősszel jól teljesített a csapat. Emiatt magunkkal szemben, valamint a szakmai stáb, de leginkább a szurkolók részéről óriási elvárás nyilvánul meg. Eddig ez nem volt, hiszen nyáron jutott fel a csapat, a biztos bennmaradás volt az elvárás, amit magasan felülmúltunk. Tavasszal meg kell tanulni idegenben is nyerni, itthon pedig meg kell tartani azt a kiegyensúlyozott teljesítményt, ami ősszel volt jellemző ránk. Ha ez sikerül, akkor már előrébb léptünk, amire már lehet tervezni a következő bajnokságban. Ezzel együtt a csapat, a szakmai stáb úgy készül a szezonra, hogy bármi megtörténhet, akár a dobogó, a nemzetközi szereplést jelentő hely is elérhető, bár a Debrecen-Győr-Videoton hármas nagyon erős és pontelőnyük is van velünk szemben. Ezek jelen pillanatban álmok és vágyak és azon dolgozunk, hogy valóra váltsuk őket. Ugyanakkor személy szerint kicsit óvatosabb vagyok annak ellenére, hogy minden mérkőzésen mindent megteszek a győzelemért. Ez az év mindenképpen szükséges ahhoz, hogy “felépüljön” a klub: most kezd rendeződni az infrastruktúra, épül az image is. Ezért erre a csapatra még nem szabad akkora terhet rakni. Ahhoz, hogy hosszú távon nagy eredményeket érjünk el, időre van szükség. Újpesten átéltem, hogy egy ezüstérem után edzőt váltottak, játékosokat cseréltek, nem hagyva időt arra, hogy végigmenjünk a megkezdett úton és valódi sikereket érjünk el. A fokozatosság elvét kell követni és akkor annak meglesz az eredménye, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a Diósgyőr jelenleg az út elején jár.