50 euró és egy hátizsák – taxisofőrből csapatkapitány

Néha az élet írja a legjobb történeteket, ékes példája ennek a gibraltári Magpies, és csapatkapitánya, Paco Zuniga sztorija.

A Bruno’s Magpies együttesét 2013-ban alapította az akkor alig húszéves Louis Perry. Azóta pedig rengeteg minden történt a klubbal, amely a múlt héten az UEFA Konferencia Liga egyik legnagyobb meglepetését okozta, amikor kiejtette az ír Derry Cityt.

A sorsoláskor pedig a tavaly még a Manchester United ellen a BL-ben vitézkedő dán FC København csapatát kapták.

De ne szaladjunk ennyire előre, előbb ismerjük meg a csapat történetét:

Louis Perry szinte tinédzserként érkezett az Ibériai-félsziget legdélibb pontjára, amikor nagyszülei úgy döntöttek, megvásárolják a Bruno’s bárt.

A megyei szinten maga is futballozó Perry alig várta, hogy a költözés után újra rúghassa a bőrt, így próbajátékon vett részt a másodosztályú Cannons csapatánál. Hiába duplázott balhátvédként, az akkor 18 éves Louist elzavarták, hiszen az a poszt éppen a másodedzőé volt.

Miután minden más lehetőséget alaposan megvizsgált, drasztikus lépéshez folyamodott. Perry ezer fonttal besétált a Gibraltári Labdarúgó Szövetség ajtaján, és megalapította saját csapatát, sőt, annak utánpótlásáról is gondoskodott.

Igen ám, de itt ütközött az első bökkenőbe, hiszen a klubnak szüksége volt egy menedzserre is. A fiatal angol erre a feladatra a kocsmáját rendszeresen látogató Mick Embletont kérte fel, aki korábbról rendelkezett edzői tapasztalattal.

Embleton – a megszállott Newcastle-szurkoló – két feltétellel vállalta a munkát: ha átnevezik a csapatot Magpies-ra, és ha fekete-fehér csíkozású mezben játszanak.

Az elkövetkező napok azzal teltek, hogy a Bruno’s bár rendszeres, viszonylag „meccskész” állapotban lévő vendégeit megkérdezték, nem-e lenne kedvük futballozni. Közülük többen évek óta nem rúgtak labdába, de így is sikerült összeszedni egy csapatra valót, és meg is tartották az első edzésüket a tengerparton.

Kificamodott bokák, húzódások és vízhólyagok jellemezték az első tréninget, de valami elkezdődött.

Louis Perry 2022-ben így emlékezett vissza a kezdetekre:

„Csak nevetek, amikor eszembe jut, hogy a legtöbb játékosunk aláírási bónusza pár pofa sör volt, hiszen a csapat magját a kocsmánk törzsvendégei alkották” – mondta a tulajdonos.

Hamar kiderült, hogy ebből nem csak szimpla „focizgatás” lesz. A dolgok elfajultak, amikor a Magpies csatlakozott a gibraltári liga másodosztályához.

Perry ekkor még nem is sejthette, hogy a Gibraltári Szövetség csatlakozik az UEFA-hoz, így a bajnokság jól teljesítő együttesei a nemzetközi kupákban is részt vehetnek.

Ez fordulópont volt a csapat életében, hiszen a kupaindulás és a pénzdíjak felkeltették a külföldi játékosok érdeklődését is.

Louis Perryék elkezdték megerősíteni a csapatot: eleinte az angol profi klubok által elküldött szabadon igazolható fiatalokat szerződtettek.

Ezek a srácok ugródeszkaként tekintettek a klubra, de mindkét fél számára működött a dolog.

2019-ben kinevezték a korábban a szintén gibraltári Mons Calpe-nál dolgozó Jansen Dallit sportigazgatónak, akinek még 2016-ban az egyik játékosmegfigyelője, Enrique Cortina ajánlott egy labdarúgót, az akkor 24 éves Francisco ‘Paco’ Zunigát.

‘Paco’ a Derry City ellen 2-0-ra megnyert Ekl-selejtezőn remek fejesgólt szerzett. Ez a mondat azonban 2016-ban még lehetetlennek tűnt, hiszen ekkor még taxisofőrként dolgozott a mexikói Veracruzban.

Zuniga a helyi csapatnál futballozott tiniként, azonban felbontották a szerződését. Emiatt kezdett el dolgozni, hiszen elmondása szerint édesapja nem tűrte, hogy egy lusta ember náluk éljen. A gibraltári csapat kapitánya akkor napról napra élt, csak elvétve akadtak fuvarjai és a fizetése is rendkívül alacsony volt.

Azt hittem, ez a hajó már elment – mondta.

Éppen munkába tartott, amikor egy telefon örökre megváltoztatta életét. Pacót jó barátja, Biagio hívta, aki egy ötnapos pueblai próbajátékra készült, ahová sajnos nem tudott elmenni, ezért megkérte cimboráját, hogy ugorjon be helyette.

„Gondoltam, miért ne. Úgysincs vesztenivalóm” – emlékezett vissza.

Alig volt pénze az útra, úgy kellett kölcsönkérnie 30 dollárt, de így is bevállalta a 8 órás buszutat.

„Szombati nap volt. Tökéletesen emlékszem. Hullafáradt voltam, de tele voltam álmokkal. Csak egy hátizsák volt nálam, benne a cipőm és egy fehér póló” – mondta.

Végül a Biagio helyett érkező Pacónak megengedték, hogy maradjon, és részt vegyen a próbajátékon.

A megfigyelők között helyet foglalt a fentebb említett Mons Calpe játékosügynöke, Enrique Cortina, valamint a brazil vezetőedző, William Andrade.

Andrade külön kérése volt, hogy egy ballábas belsővédőt szeretne a csapatba, nem érdekli, honnan. Mit ad Isten, pont volt egy ilyen játékos a próbán, aki fél Mexikót átutazta, hogy ott lehessen.

Paco Zuniga nagyszerűen teljesített az első néhány napban, ezért a szervezők megkérték, hogy maradjon. Itt viszont újabb szívességre volt szüksége.

A védőnek nem volt hol aludnia, ezért az egyik pueblai játékost kérte meg, nem-e szállhatna meg a kanapéján.

A próbajáték végül sikerült, Cortináéknak nagyon megtetszett Paco játéka, és szerették volna leigazolni. Egy feltétel volt, egy európai útlevél.

A sors itt is mellette volt. Mindössze két hónappal a lehetőség előtt kapta meg spanyol útlevelét, hiszen édesapja Osasunából származik.

„Minden sikerült. Varázslatos pillanat volt” – mondta Paco.

Nem sokkal később a bekk már Gibraltár felé tartott.

Sokan kérdezték, milyen érzés elhagyni Mexikót, de nem volt más választása. Hatalmas lehetőséget kapott, és szeretett volna élni vele.

„Csak egy hátizsákkal és 50 euróval érkeztem az országba. Mindenemet összepakoltam, mégis belefért egy táskába. Egy cipő, két nadrág, és a fehér póló, ami a próbajátékon is rajtam volt” – tette hozzá.

Az elkövetkező hetekben a Mons Calpe szállásolta el a védőt, a kezdet azonban nagyon nehéz volt. Az időeltolódás miatt alig tudott aludni, valamint az alacsonyabb hőmérséklethez sem volt hozzászokva.

Végül minden jóra fordult. Paco Zuniga megismerte a feleségét, aki segített neki az angol nyelvtanulásban. A csapat kezdőjéből kirobbanthatatlan volt, három évvel később pedig leigazolta őt a Magpies (Szarkák), miután kinevezték Dallit sportigazgatónak. Tényleg minden tökéletes volt.

A cikk írásának pillanatában a korábbi taxisofőr közeledik a 100. Szarkáknál lejátszott meccséhez, és hat hónap múlva a gibraltári válogatottban is bemutatkozhat.

Felmerül a kérdés, mi történt Biagioval, a régi cimborával:

„A mai napig beszélünk. A minap gratulált az európai szerepléshez. Nagyon örül a sikereimnek” – mondta mosolyogva Paco.

Francisco ‘Paco’ Zuniga és csapata a következő nehéz akadályt úgy tűnik, nem tudja megugrani, hiszen a dán csapat elleni odavágón hazai pályán 0-3-s vereséget szenvedtek, de így is hatalmas utat jártak be, amire sokáig büszkék lehetnek.

Zunigának pedig biztosan lesz majd mit mesélnie az unokáknak.