Születésnap: Bakosi Béla hármasugró 55 éves

"Véletlenül jött a hármasugrás, későn, 17 és fél évesen kezdtem, miután egy nyíregyházi városi atlétikai versenyre a testnevelő tanárom elvitt magast és távolt ugrani. Ott láttam a hármasugrást, megtetszett, beneveztem, és meg is nyertem. Így indulhattam a megyei bajnokságon, majd miután ott is első lettem, jött az országos bajnokság, ahol 14,25 méterrel harmadik helyen végeztem, és meghívást kaptam az ifjúsági válogatottba – mesélt az MTI-nek a kezdetekről Bakosi. – Azt gondolom, hogy így volt a legjobb, nem voltam túlterhelve fiatalon, s miután akkor kezdtem rendszeresen edzeni, amikor már a szervezetem teljesen kifejlődött, sokkal jobban bírtam a terhelést, és a karrierem során szinte egyáltalán nem is voltam sérült."

A nyírteleki fiatal, akit az NYVSSC azonnal le is igazolt, a kezdeti időszakban rohamosan fejlődött, egy év tréning után magasugrásban 2,10 méteres, hármasban 15,25-ös, távolban pedig 7 méter feletti egyéni csúcsokkal rendelkezett.

"Edzőm, Sigér Zoltán egyértelműen a hármasugrás mellett tette le a voksát, mert a magasugráshoz az 1,80 méteres magasságomat alacsonynak tartotta. Ugyan nem lett volna baj a hármashoz sem, ha 5-6 centivel nagyobbra növök, de a technikámmal, gyorsaságommal ezt a hátrányt ki tudtam küszöbölni" – mondta Bakosi.

A sikerek gyorsan jöttek, 1980-ban már fedettpályás Európa-bajnokságot nyert, amelyet később megismételt, de még 1988-ban is második tudott lenni a tető alatti kontinensviadalon, s tulajdonképpen tíz évig a világ legjobbjai közé tartozott.

"Pályafutásom során mindenkit sikerült legyőznöm, aki a szám élvonalába tartozott, Grand Prix-versenyeket nyertem, Világkupát, az egyetlen tüske az 1984-es Los Angeles-i olimpia volt – emlékezett vissza a fedettpályán 17,25 méterrel jelenleg is országos csúcstartó atléta. – A bojkottról hozott politikai döntés több sportoló karrierjét törte derékba, amikor 1984 májusában megtudtam, hogy nem veszünk részt, utána hetekig le se mentem edzeni. Kicsit fura, hogy ebben az országban már mindenért, mindenkitől bocsánatot kértek, mindenkit kárpótoltak, tőlünk azonban senki nem kért bocsánatot azóta sem. Akkoriban én stabilan tudtam 17 métert, a Los Angeles-i bajnokot (Al Joyner) a játékok előtt és után is legyőztem, ráadásul 17,27 méteres győztes eredménye sem lett volna elérhetetlen. Nem azt mondom, hogy biztosan nyertem volna, mert a sportban nincs biztos dolog, de tudva, hogy a bronzéremhez 16,87 kellett, nyugodtan mondhatom, hogy jó esélyem lett volna az éremre."

Bakosi, aki az 1980-as moszkvai olimpián hetedik volt, 1988-ban Szöulban saroksérülés miatt nem lehetett ott, ráadásul közvetlenül az indulás előtt kellett lemondania a részvételt, két évvel később, 33 évesen pedig visszavonult.

"Nem akartam magam égetni, nem ment már jól akkoriban, 16 métert tudtam csak, így abbahagytam – mondta. – Utána edzősködni kezdtem, többek között a Romániából akkor áttelepült Vaszi Tündével foglalkoztam, de csak rövid ideig, mert a nyíregyházi klub nem tudott olyan feltételeket biztosítani, hogy megélhettem volna abból a munkából."

Hosszú évek kihagyása után 1999-ben tért vissza az edzői pályára, méghozzá sikeresen, Nyíregyházán jelenleg is csaknem két tucat fiatallal dolgozik. A csoportból pedig éppen kisebbik fia emelkedik ki, aki – januárban ugrott – 2,20 méteres egyéni csúcsával az egyik legjobb magyar magasugró jelenleg. A 19 éves Péter szombaton ezüstérmes lett a felnőttek országos bajnokságán.

"Péter és nagyobbik fiam, Balázs is nagyon tehetségesnek bizonyultak. Mindketten kosarazni kezdtek, de nem bírták sokáig a csapatsportágat, aztán lejöttek az atlétika pályára és kiderült, hogy itt is lehet keresni valójuk – beszélt fiairól Bakosi. – Balázsnak sérülések miatt kellett abbahagynia, Péter viszont hasonló gyorsasággal fejlődik, mint én annak idején. Sokan nehezen hiszik el, hogy úgy képes erre a teljesítményre, hogy hetente csak hármat edz, mert nem akarom széthajtani. Türelmesen építkezünk, a cél a riói olimpia, addig van időnk bőven."

Bakosi Béla jelenleg a junior-világbajnokságra készíti fel fiát, aki a szabadtéri szezonban eddig háromszor ugrott 2,15 métert.

"Nem rakunk rá nagy terhet, nagyon bízom benne, hogy döntőbe jut, akkor pedig – bárhogy alakul is a finálé – elégedett leszek."