"Szörnyű ez a bizonytalanság, és demotiváció amit néha érzek."

Fekete Ádám a 2019-es szegedi kajak-kenu vb-n Hajdu Jonatán párjaként ezüstérmet szerzett C2-500-on. Idén a hosszabb távra készült, hiszen szeretett volna ott lenni Tokióban. Az olimpia elhalasztása azonban alapjaiban írta át az idei szezonját. Arról beszélgettünk vele, hogy ez milyen nehézségeket ró rá, hogyan élte meg a bezártságot, és miként vágott neki újra a felkészülésnek.

– Kezdjük a szezon elejéről. Idén már nagyon korán elutaztatok a melegvizes edzőtáborba. Hogyan sikerült az alapozás?

– Február közepén mentünk ki Dél-Afrikába, és március elején jöttünk haza. Nagyon jól sikerült a téli alapozás, és a kint töltött 3 hét is. Nem szoktam ilyen jó állapotban lenni tavasszal. Tavaly még nem a mostani edzőmmel készültem. Az az év mentálisan nem volt komfortos számomra. Most nagyon jól érzem magam. Sajnos ez a vírus nagyon demotiváló, és ez a bizonytalanság, amiben jelenleg is vagyunk, megpecsételi az idei szezonunkat.

Fekete Ádámnak jól sikerült az alapozás.

– Miután hazajöttetek minden megváltozott. Nem tudtátok folytatni, amit elkezdtetek, sőt, közel 1 hónapig vízi edzésetek sem volt. Pontosan hogyan változtatja meg ez az idei éveteket?

– Ez egyértelműen rányomta a bélyegét az egész felkészülésemre, mert 3-4 hétig nem tudtam evezni. Múlt hét elején kezdhettem újra, de csak napi 1 edzésem van. Leginkább azért jött rosszkor, mert nekünk május elején lett volna egy pótkvalifikációs világkupánk, amin kvótát szerezhettünk volna Tokióra. Erre a versenyre április 28-án lett volna a válogatóverseny.

Szóval az egész felkészülésünket felforgatta.

Ádám Tokióban is ott akar lenni, hogy képviselje hazáját.

– Amíg nem tudtatok evezni, csatlakoztál az Eddz otthon kihíváshoz. Miért érezted fontosnak, hogy részt vegyél az akcióban?

– Azokat az edzéseket amiket bemutattunk, azt otthon is végre lehet hajtani, de például én is elmegyek futni. Így nem csak az volt a cél, hogy maradjanak otthon, hanem az, hogy a fiataloknak legyen mit csinálniuk. Azért álltam az ügy mellé, hogy motiváljam őket. Nekem -akinek ez a munkám- is szörnyen nehéz volt úgy, hogy nem tudtam mire készülök. Annak aki nem profi, hanem csak amatőr szinten evez még nehezebb, mert neki idén konkrétan semmi nem lesz. Talán ezzel adunk nekik egy kis lendületet.

– Milyen volt újra vízre szállni?

– Fizikálisan abszolút pozitív csalódás volt. Én azt hittem, hogy a technikám az teljesen elment, viszont néhány kilométer után megtaláltam azt a mozgást, ami már Afrikában is megvolt. A kenu egy egészen speciális sportág, mert itthon nem lehet ugyan azokat az izmokat megmozgatni, mint a vízen, úgyhogy azért megéreztem az első edzést. Szerencsére ez egy pozitív teher volt, mentálisan pedig egy hatalmas löketet adott, az itthon döglés után. Igazából itthon is dolgoztam, egyik nap futottam, a másik nap pedig kondiztam, de az teljesen más. 

– Milyen intézkedéseken estetek át, és milyen szabályoknak kell megfelelnetek, hogy újra edzhessetek?

– Szerencsére a mi csoportunk nem túl nagy, csak 4-5 főről beszélünk, nem 10-20 emberről, úgyhogy nem kell korlátozni. Az UTE vízitelepére azonban nem mehetünk be. Leparkolunk mellette, a kocsiban átöltözünk, addig az edzőnk kihozza a hajóinkat. Vízre szállunk, leevezzük amit kell, majd a hajókat az edző viszi vissza, mert a telepre csak ő mehet be. Ezt a köztes megoldást találtuk, ami nem a legjobb, de arra megfelel, hogy végre tudjunk evezni.

A legnagyobb motivációja, hogy imádja, amit csinál.

– Hogyan lehet úgy készülni, hogy tudatában vagy annak, hogy szinte az egész idei versenyprogramot törölték?

– Hogy őszinte legyek sehogy. Itt maximum arról beszélhetünk, hogy szinten tartunk. Amíg nem tudjuk, hogy mikor lesz válogatóverseny, addig az edzőm nem tud profi edzéstervet írni, mert nem tudja, hogy milyen távlatra készülünk. Most van szó tesztversenyekről, de az sem mindegy, hogy ezek május közepén, vagy július végén kezdődhetnek el. Teljesen más felkészülést igényel.

"Az meg, hogy nincsenek összecsapások, az motiváció szempontjából szörnyű. Kimentünk egy hónappal előbb edzőtáborba, ott tartottunk, ahol lennünk kellett. Készültünk arra, hogy április végén lesz egy nagy verseny, május elején pedig eldől minden, de ez most mind elszállt."

Én úgy gondolom, ha lesz válogató, az júliusban lehet, az meg nagyon messze van.

– A motivációd hogyan tudod fenntartani?

– Azt csak úgy lehet, hogy szereted amit csinálsz. Nekem örömöt okoz, ha kenuzhatok. Újra hajóba térdelni elmondhatatlan érzés volt. Olyan dolog, ami szinte kirobbantott ebből a 3-4 hetes karanténhelyzetből. Megint van mit várni. Egyelőre kilométereket gyűjtünk, 15-20 km-es távokat fogunk majd evezni. Ezen kívül erőnléti edzéseket csinálunk és futunk. Remélem hamarosan lecseng a vírus, és akkor újra lehet napi kettő vízi edzés.

"Az nagyon jó, hogy a Dunára ki tudunk menni, de itt nem lehet olyan minőségű munkát végezni, amire egy válogatóversenyen szükségünk lenne."

Ahhoz viszont, hogy rendesen tudjunk készülni, le kell mennünk a Kis-Dunához. Mivel a Kolonics György Vízisport Központ jelenleg még le van zárva, sajnos egyelőre ez nem lehetséges. Előfordulhat, hogy 2 hét múlva már edzhetünk ott, de az is, hogy csak 2 hónap múlva.

2018 ECA Canoe Sprint European Championships in Belgrade, Serbia Men’s C-2 200m Final A.

1st Gold (RUS) Alexander KOVALENKO / Ivan SHTYL 00:00:35.919. 2nd Silver (BLR) Hleb SALADUKHA / Dzianis MAKHLAI 00:00:36.139. 3rd Bronze (POL) Arsen SLIWINSK…

2018-ban még 200-on indultak, egy évvel később már 500-on. Most az 1000-t célozzák meg.

– A tavalyi Vb-n Hajdu Jonatánnal C2-500-on lettetek ezüstérmesek. Ez nem szerepel az olimpia műsorán, csak az 1000 méter. Ha azt nézzük, hogy az a szám sokkal nagyobb erőnlétet kíván, nem jött jól a halasztás?

– Ebből a szempontból mindenképpen jó, viszont úgy érzem, hogy már idén is meglett volna az 1000 méter. Nyilván az, hogy nyerünk-e, az az aznapi állapotunktól is függ, de én is az 1000-re készülök és a Jonatán is. Nem tudom, hogy ez az egy év mennyit fog hozzátenni. Egy edző általában 4 évvel számol, és az olimpiára való felkészülést már az előző év novemberében megkezdjük. Most ezek a ciklusok mind elcsúsztak, és ez nagyon sok embernek rosszul jött. Úgy gondolom, hogy nekünk fizikálisan abszolút jól jön, viszont mentálisan nekem nagyon nem jó. Ez a bizonytalanság, és demotiváció amit néha érzek, ez szörnyű. Nem tudom, hogy mire készülök. Van aki napi kettőt edz, én nem eveztem 5 hete. Ez nagyon nem egyszerű.

Fekete Ádám (hátul) és Hajdu Jonatán Szegeden ezüstöt szerzett. 

– Ha azt nézzük a halasztás mindenkinek hátrány, hiszen a járvány az egész világon végigsöpör.

– Nem is a nemzetközi viszonylatra gondoltam, hanem inkább a hazaira. Szerintem, a magyar kajak-kenu elképesztően jó helyzetben van Európai szinten. Az olaszokkal és a spanyolokkal nagy harcban lennénk a kvótáért, és náluk konkrétan kijárási tilalom van. Ők már több hete nem edzettek, ha csak nincsenek bezárva valami edzőtáborba. De ha még tudnak is készülni, a pánik náluk akkor is sokkal nagyobb.

"Én arra gondoltam, hogy a hazai ellenfeleimmel szemben vízi munkában én most teljesen le vagyok maradva. Ha lenne egy május közepi tesztverseny az sokkal rosszabbul jönne ki nekem, mint annak, aki ugyanúgy tudta folytatni a munkát, mert pl. vidéki és nem lett lezárva az egyesülete."

Én nem tudtam készülni, míg mások legrosszabb esetben is legalább egyet tudtak edzeni.

Borítókép és képek: Fekete Ádám