Szívszorító, de felemelő történet rejlik a Crystal Palace FA-kupa-döntős drapériája mögött

Egy hihetetlen pillanat, amely nagyon sokáig velünk marad.

„Egyesek szerint a futball élet és halál kérdése. Biztosíthatok mindenkit, a futball sokkal, de sokkal fontosabb” – tartja a skót William „Bill” Shankly, a Liverpool egykori legendás vezetőedzőjének mondása.

Vannak olyan futballpillanatok, amelyek túlmutatnak a gólokon, a győzelmeken, a trófeákon. Olyan történetek, amelyek nem a pályán születnek, mégis örökre beírják magukat a sport történetébe. A Crystal Palace egyik drapériája mögött pontosan egy ilyen mélyen emberi, szívbemarkoló történet rejlik – amely különösképp plusztöltettel rendelkezik azok után, hogy a londoni klub története első trófeáját szerezte azzal, hogy a Manchester Cityt legyőzve megnyerte az angol FA-kupát.

A történet forrása a Kislány, nagy foci Facebook-oldalról származik.

2011 novemberében a Palace a Manchester United vendége volt a Ligakupa negyeddöntőjében. Az első félidő eseménytelenül telt, majd jött Darren Ambrose és egy minden képzeletet felülmúló 40 méteres bomba. A labda a bal felsőbe vágódott, a vendégszektor pedig felrobbant – öröm, kiabálás, könnyek.

A kamerák ekkor egy pillanatot örökítettek meg, amit azóta is ezrek őriznek a szívükben: Mark Wealleans, egy Palace-drukker apa két fiát tartotta a magasba emelve, miközben könnyeivel küszködve ünnepelte a gólt. A gyerekek – Dominic és Nathan – szintén sírtak. A gól, az apai ölelés, a színtiszta boldogság – mindez egy képkockán. És azon a képkockán egy egész élet szeretete.

Egy elvesztett édesapa, egy örök emlék

Sajnos Mark Wealleans már nem lehetett ott a 2025-ös FA-kupa-döntőn, amikor a Palace története során először emelhette magasba a trófeát. 2017-ben, 49 évesen hunyt el rákban, alig néhány hónappal a diagnózis után.

De két fia ott volt a Wembley lelátóján, szívükben édesapjuk emlékével. És velük volt minden Palace-szurkoló, aki tudta, mit jelentett az a gól – és mit jelentett az a férfi, akit egy pillanatra az egész világ megismerhetett.

„A vörös-kék nem választás kérdése. Az benned van.”

A Wealleans család ma is él-hal a Palace-ért. Ahogy a fiúk később fogalmaztak:

„Nem emlékszem másra, csak hogy a gól után apám subáját éreztem az arcomon. Az volt az életem legszebb gólja.”