Szervusz Laci: Nem kell hülyíteni a magyart

Csak ámulok és bámulok, amikor azt olvasom, hogy a CSD, Spanyolország Legfelső Sporttanácsa támogatja a magyar kézilabdázó honosítását.

Ennek fejében a spanyol AS sportnapilap szinte kész tényként közli, hogy Nagy László bizony a spanyol válogatott dresszében villoghat a londoni olimpián. Tegye, de akkor felejtse el Magyarországot, mint egykori hazáját! Akarom mondani „Szervusz Laci, ne hülyítsd tovább a magyart!”

Akár ennyivel is lezárhatnánk eme rövid, de tömör monológot, ám nem! Mert ennél többet érdemel az ügy! Mértéktelen csalódottságot érzek, ami személy szerint engem illet, mint magyar sportragongót! Nem a legfrissebb hír miatt, hanem a tény miatt. Persze évek óta tudjuk, hogy ez előbb vagy utóbb bekövetkezik, de mindig reménykedtünk, hogy nem!

Az egész történetet már évek óta le kellett volna zárni, ha lenne Nagy Lászlóban gerinc! De nincs?! Ha lenne nem így cselekedett volna?! Nincs azzal semmi gond, hogy ő valami miatt spanyol válogatott szeretne lenni. Ennek okait kár is fitogtatni! Szeressen, legyen, sok sikert neki!

2000-ben igazolt az akkor a világ legjobb csapatának számító Barcelonához, ahol a korábbi világklasszist, Inaki Urdangarint kellett pótolnia. Őszíntén mondom, megérteném a döntését. Tizenkét éve él Spanyolországban, gyakorlatilag akár már valódi katalánnak is érezhetné magát. A szakmát nézve pedig nem is kell elemezgetnünk, hogy mennyivel jobb lehetőségek várják a spanyol válogatottnál, mint a mi szerethető kis csapatunknál. A magyar válogatott tagjaként több, mint 100-szor lépett pályára, és 2004-ig ő volt a válogatott csapatkapitánya. Utoljára a 2009-es horvátországi világbajnokságon lépett pályára nemzeti, címeres mezben.

A Barcelona színeiben két Bajnokok Ligáját, egy EHF-Kupát, három Spanyol bajnoki címet és három Spanyol Kupát nyert. Tökéletesen érthető a döntése, hogy mit és miért tenne meg! Csak egy valami nem tiszta. Ezt az egy dolgot még megtehetné. Álljon ki és vállalja fel saját akaratát! Ennyit minden magyar sportrajongó megérdemelne.

Tisztelt Nagy László, ennyit kérhetünk?

Pintarics Balázs (főszerkesztő)