Szatmári 295 élvonalbeli mérkőzés után a Megye I-ben

Annyi szent, Rakamazon mindent bevetnek annak érdekében, hogy a megyei első osztályú együttes kikecmeregjen a slamasztikából. Miként azt korábban megpedzettük, a meglehetősen zaklatott nyári időszakban kisebb hadseregnyi futballista vette a sátorfáját és köszönt el, ráadásul Veigli Géza is távozott a kispadról.

Alig egy héttel a rajt előtt „villámigazolással” érkező Falatovics László edző a szezon közben kénytelen összegyúrni a csapatot, amely egy 5–1-es hazai zakóval indított, majd Tiszalökön is alulmaradt – igaz, már csak két gólt kapott. A fejlődés csalhatatlan jeleként vasárnap a Kótaj ellen pontot szerzett (1–1), így a tizenötödik helyen ragadt. Ugyanakkor a nagy hagyományokkal bíró egyesületnél azon iparkodnak, hogy ezen állapot mielőbb csupán rossz emlék legyen. A nyitányon már harcba dobták Szatmári Csabát, a Debrecen korábbi játékosát, aki nem mellesleg anno fél esztendeig, kölcsönben a Nyíregyházát is erősítette, mígnem 2008-ban felhagyott a profi labdarúgással. Vasárnap pedig Fórián Zsolt is pályára lépett rakamazi színekben: a csatár szintén a Loki neveltje, mindazonáltal szintén megfordult a Szpariban, sőt Nyírbátorban is.

 – Egykori játékostársam, Sándor Csabán keresztül üzentek a rakamazi vezetők, hogy ha lenne kedvünk, színesen látnának, mert a csapatra ráfér a segítség – lebbentette fel a fátylat szerepvállalásáról a 295 élvonalbeli összecsapást „lehúzó” Szatmári Csaba. – Jelenleg a DVSC U17-es együttesénél dolgozom, így abban állapodtunk meg: edzésre nem tudok járni, amennyiben nem ütközik a program a bajnoki meccseken ott leszek. Azt mondták, rendben, így a csatlakozó Fórián Zsolttal és további három debreceni fiatallal próbálunk tenni a Rakamaz minél jobb szereplése érdekében. Látszik, hogy a társaság két-három hete állt össze, ilyen körülmények között nyilvánvalóan nem lesz egyszerű ez a fél év, ami mindjárt az első mérkőzésen kiütközött. A Mándok ellen vezettünk 1–0-ra, majd elfáradtunk, így lett egy öt a vége. Tiszalökön magunkat vertük meg, a Kótajjal szemben pedig már közel álltunk a győzelemhez, néhány perccel a befejezés előtt 11-esből kaptuk a gólt, ami döntetlent eredményezett. Azért a munka eredménye már mutatkozik, noha pillanatnyilag ötven-hatvan percet bír a csapat, bízom benne, hogy ez egyre jobb lesz.

Szatmári Csaba harminckilenc esztendősen szegődött a Rakamaz szolgálatába, és minden bizonnyal nagy hasznára lesz a tabellán előre menekülni kívánó gárdának.

 – Bár váratlanul jött a felkérés, és január óta nem futballoztam, csak az edzői munkára koncentráltam, bírom még… Igaz, némi idő szükségeltetik, hogy felvegyem a tempót. Játszottam balhátvédet, bal oldali középpályást az eddigi meccseken, persze úgy vagyok vele: ott játszom, ahol számítanak rám, ahol tudok segíteni. A fogadtatásra nem lehet panaszom, már csak eredmények hiányoznak.