Heti TOP5: Ezért nem éneklik a spanyol focisták a himnuszukat
„A mi himnuszunknak nincs szövege, és kész" - mondta egyszer Carmen Calvo a szocialista kormány volt kulturális minisztere. Ez volt a LEGOLVASOTTABB cikk a héten a Sport365-ön.
Több szurkolónak is feltűnhetett, hogy a spanyol futballisták nem éneklik a himnuszukat az Európa-bajnokságon. Leginkább egymásba kapaszkodva, dúdolva hallgatják a nemzeti „dalt”. Pedig a habitusuk hasonló az olaszokéhoz, ők is déli, mediterrán nép, azonban mégsem teli torokból éneklik a himnuszt, mint az olasz focisták.
Nem véletlen, története van annak, hogy ez így alakult.
A spanyol himnusz az egyik legidősebb Európában. A neve Marcha Real, vagyis Királyi induló. Eredete az úgynevezett gránátosok indulójához vezethető vissza, 1761-ben Manuel de Espinosa összeállított egy jegyzéket trombitajelekből. Eredetei neve Marcha Granadera volt, 1770-ben emelkedett királyi rangra, amikor III. Károly spanyol király átneveztette Becsületindulóra és egyre több hivatalos eseményen kezdték el játszani.
A spanyol himnusz Francisco Franco diktátor hatalomra kerüléséig Himno de Riego néven volt ismert, de Franco ismét Király indulóvá nevezte át, majd íratott hozzá egy másik szöveget is, azt viszont ma már senki nem akarja elénekelni. Hasonlóan a német himnuszhoz, ők is elhagyták a náci Németország szövegét. 1978-tól a francóista részt ki is vették belőle.
A ma ismert dallamot Bartolomé Pérez Casasnak, a királyi alabárdos testőrség főzeneszerzőjének köszönhetjük, aki 1908-ban írta át az eredeti zenét, majd egy 1997-es királyi rendelet Francisco Gau B-dúrban szóló, 52 másodperces szimfonikus átiratát tette hivatalos himnusszá.
A 2008-as pekingi olimpiára készülve a Spanyol Olimpiai Bizottság ki is találta, hogy ideje lenne szöveget írni hozzá, amelyet énekelhetnek a sportolók. Össze is ült egy bizottság, volt közöttük zenész, történész, irodalmár, ügyvéd, olimpiai bajnok akik a mintegy hétezer pályázat közül választottak. A „nyertes” az akkor munkanélküli, 52 éves Paulino Cubero verse lett, ám erre is sokan azt mondták, hogy nem az igazi, és a spanyolokat emlékeztette a soha vissza nem kívánt Franco-diktatúra évtizedeire, semmint egy felszabadult, teli torokból büszkén énekelhető nemzeti himnuszra.
A szerző hiába bizonygatta, hogy de, hiszen éppen azért írta azt a sort is bele, hogy:
Énekeljünk együtt, százféle hangon, de egy szívvel!
Több ok is áll a háttérben
Annak is megvan az oka, hogy miért nem tud egy egységes szöveg születni a spanyol himnuszhoz. Tudniillik Spanyolországban a különböző régiók évszázadok nagyon erős identitással rendelkeznek, saját autonómiát is szeretnének – elég akár csak a Katalánokra gondolni, akik néha az ötleten felbuzdulva kiválnának az országból -, és az adott területeken (baszk, andalúz) más nyelvet is beszélnek, sőt, saját himnuszok is van. Ennek okaként is nagyon nehéz egy adott dalra, egy mindenki által ismert és elfogadott nyelvre megírni a spanyol „nemzeti indulót”.
Törekvések továbbra is vannak rá, hogy ne csak egy „hümmögős”, dúdolós himnuszuk legyen. 2018-ban Marta Sanchez popénekes állt elő egy saját verzióval az egyik koncertjét. Ő is eléggé megosztotta az éppen soros katalán krízisen túleső spanyolokat, Mariano Rajoy akkori miniszterelnök szerint ugyanakkor nagyon jó kezdeményezés volt Sanchezé, és a legtöbb spanyol képviselhetve is érezhette magát a szöveg alapján. Carmen Calvo, a szocialista kormány volt kulturális minisztere pedig ekkor azt mondta:
A mi himnuszunknak nincs szövege, és kész”
– írja a Telex.hu
