Sors Tamás: "Hazai Európa-bajnokság? Szuper lenne!"

Sors Tamás neve négy évvel ezelőtt szivárgott be először a köztudatba. Peking, paralimpia. Egy arany, és két bronzérem… Lehetett rá számítani akkor, hiszen 2007-ben, 15 évesen már világcsúcstartó volt 100m pillangón, a magyar nagyközönség előtt azonban még ismeretlen volt. 2008-ban, két évvel első nagyobb sikere, a 2006-os, teljesen váratlan és óriási meglepetést okozó világbajnoki bronzérme után, végül az egész ország megtudta, kicsoda Sors Tamás.

Úszókarrierje kezdetét egy szerencsés véletlennek köszönheti: nagymamája a pécsi Vásártéren dolgozik a lángososnál, itt találkozott 2001-ben egy vasárnapon Dr. Anatolij Petrovval, aki akkoriban készült Pásztory Dórával az athéni paralimpiára. Tolja bácsi biztatására nővérével együtt kezdett úszni, ám testvérével ellentétben ő az uszodában is ragadt. Eleinte többet szórakoztatta a többieket, mint amennyit az úszással foglalkozott, ahogy korábbi trénere, Petrov Iván (Tolja bácsi fia) fogalmazott, „nem kellett visszatartani attól, hogy lejárjon az uszodába”. Az épek között versenyezve azonban egyre szebb eredményeket ért el, ami őt magát is motiválni kezdte.

Lustaságán azonban nehezen tudott átlendülni. Hajnalonként edzője dudált autójából, hogy szedje össze magát, a késés sem volt ritka. 2006-ban aztán fordult egyet a világ. Petrov Ivánnak meg kellett küzdenie a magyar szövetséggel, hogy tanítványa kimehessen a világbajnokságra, ahol aztán mindenki elképedésére világcsúcs közeli idővel állhatott a dobogó harmadik fokára a korábban enyhe túlsúlya miatt „Zsíros Ponty”-nak becézett úszó. Egy évvel később világcsúcs, ahonnan egyenes út vezetett a paralimpiai dobogó tetejére.

Interjúk, felkérések, nyilvános szereplések, majd csend. Hozta az eredményeket akkor is, ám ezzel négy évig ismét nem foglalkoztak sokat. Majd jött London, és ismét minden fejre állt. Ebben a rohanós időszakban azért nekünk is sikerült néhány szó erejéig elcsípni a még mindig csak húsz éves élsportolót.

Nem sajnáltad, hogy mivel a 100m pillangó az első napon volt, ki kellett hagynod a megnyitót?
Nem tudom igazából sajnálni, Pekingben is lemaradtam róla. Persze, jó lenne egyszer élőben ott lenni, de nem tudnám igazán élvezni a feszültség miatt. Ilyenkor azért benne van az emberben a közelgő verseny, nem tudnám magam elengedni. Ettől azért valahol tényleg hiányzik, viszont a megmérettetés sokkal fontosabb.

Noha több, mint két másodpercet vertél a mezőnyre a 100m pillangó előfutamában, mégis nagyon óvatosan nyilatkoztál utána…
Igen… Tudtam, hogy az ausztrál srácnak ilyen a taktikája, máskor is csinálta már ezt. Az előfutamban megbújik a mezőnyben, aztán a döntőben félelmetesen nagyot úszik. Vigyázni kell vele nagyon, sosem lehet tudni a délelőtti teljesítménye alapján, hogy mit fog majd csinálni este.

Nagyon akartad a pillangós győzelmet, magadnak szerettél volna bizonyítani? Érezted, hogy meg lehet, vagy volt azért benned bizonytalanság?
Ez volt a legnagyobb esély, ezért mentem. Félelmetesen izgalmas pillanatok, hiszen évekig készül rá az ember, ezért kel fel, ezért edz nap, mint nap. Azért persze mindig bennem van, hogy mi van, ha nem sikerül. Úgy mentem oda, hogy nyerni akarok, de abban biztos voltam, hogy a második hely meglesz, arra gondoltam, hogy ha ennyiszer sikerült, Eb-n, vb-n, Pekingben is, miért pont most ne sikerülne?

Világcsúcsot szerettél volna, de ez 100m-en nem sikerült, 50m-en azonban délelőtt megjavítottad saját, 2009-es rekordodat, majd délután még tovább faragtál belőle. Ennek nincs nagy jelentősége számodra?
Szomorú voltam, azt hiszem, talán azért nem sikerült, mert nem jöttek nagyon rám. Én akkor tudom igazán kiúszni magam, ha érzem a nyomást, hogy hajtani kell, most viszont nem alakult ki akkora nagy verseny, így én sem hoztam ki magamból a maximumot. Az 50 pillangós új világcsúcsomnak nagyon örültem, már csak ezért sem értettem, hogy 100m-en miért nem jött össze.

400m gyorson magadat is meglepted az ezüstéremmel, nem csak a közönséget. Ha előre megkérdeznek, mit tippeltél volna?
Úgy voltam vele, hogy jól van, örülök, ha döntős leszek. Nagyon jól éreztem magam a vízben, a többiekből semmit nem láttam, csak kihajtottam magam. Ezután következett a kizárásod 200m vegyesen… Szomorú voltam, nyilván. Volt hiba, nem csináltam úgy, ahogy kellett volna, kicsit bánt, de utólag már kár ezen keseregni. Az ilyen benne van a pakliban. Még mindig jobb, mintha pillangón történik így.

100 gyorson pedig hihetetlen örömet okoztatok a közönségnek Tóth Tamással. Ilyet az épeknél csak az Eb-n látni. Jót tesz, hogy van itthon is egy vetélytárs?
Nagyon jó volt látni a két magyar zászlót, szuper volt, hogy együtt állhattunk dobogóra. A 200 vegyesen elveszített bronz után ez elégtétel volt számomra, hiszen az azért tüske volt bennem. Az edzőm szerint meg lehetett volna az ezüst is, de így, hogy Tóth Tamásé lett, nem annyira bánom, remek, hogy felhúzta magát az elmúlt négy év alatt, és lehet két érmes egy országban. Remélem, ez az utánpótlásra is pozitív hatással lesz, és egyre többen jönnek majd nemcsak a paraúszásba, de az egész parasportba is.

Felmerült, hogy legnagyobb riválisotok, a még mindig csak 24 éves Matthew Cowdrey visszavonul. Ki lenne akkor a fő ellenfél? Nem maradna űr a helyén?
Négy év hosszú idő, jönnek majd az újak. Nem hiszem, hogy nagy hiányérzetem lenne majd emiatt. Persze, bennem van, hogy egy jó srác megy el, de gyorsan fejlődik a sport, néha a semmiből tűnnek fel új versenyzők, és érnek oda rögtön az élmezőnybe. Vagy itt van például az olasz Federico Morlacchi, ő még annál is jobban meglepődött a 400m gyorson szerzett bronzérmén, mint én az ezüstön, ő is egyre jobb úszó.

Minden számban döntőbe jutottál, erre lehetett számítani?
Végül kétszáz vegyesen ugye kizártak, de igen, ott is meg lett volna a döntő… Jó formában voltam, de erre azért én sem gondoltam, boldog vagyok, hogy ilyen jól sikerült!

Mit szólnál hozzá, ha esetleg épp Magyarország rendezne egy paraúszó Európa-bajnokságot?
Nagy élmény lenne! Erős az európai mezőny és érdekes lenne hazai közönség előtt szerepelni. Örülnék neki!

Most kezded a jogot a pécsi egyetemen. Miért pont ezt válaszottad? Sikerült már bemenni órákra?
Hű… ez jó kérdés. Szerettem volna egy erős, jó diplomát, komoly egyetemen. Nagyon szeretem a történelmet, a számolás viszont nem annyira az erősségem, így kizárásos alapon ez maradt. Az is motivált, hogy Meilinger Csaba is ide iratkozott. Órán még nem voltam, az elkövetkező 1-2 hét elég zsúfolt, utána szabadabbak lesznek már a napjaim. Többiek azt mondják, nem sokból maradok ki, előadások vannak, tanulni még nem annyira kell. Minden esetre kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Ha egyszer befejezed az úszást, akkor is maradsz majd az úszásközelében, vagy végleg pontot teszel sporttal kapcsolatos pályafutásod végére?
Szívesen maradnék a sport közelében, de mindenképpen szeretném hasznosítani jogi ismereteimet is egyben. Úszó edző például semmiképp nem lennék, valamilyen szinten azért le akarom zárni korábbi életvitelemet. Pontosan azonban nem tudom még, majd kialakul.

Mik a rövidebb távú terveid?
Hamarosan lecseng ez a nagy felhajtás, utána a diákélet következik, szeretném kiélvezni minden percét. Lazulni, pihenni sokat, aztán a vizsgákon túl lenni. Úszásra pedig most egy ideig nem is gondolni… Rio még messze van.