Sokáig egy lestrapált Barkasszal járt – 35 éve hunyt el Drapál János

Drapál János egy Barkasszal járt motorversenyekre. Huszonhárom évesen, 1971-ben nyerte meg az első versenyét, egy Csepel motorral. 1985-ben éppen ezen a csehszlovák Nagydíjon szenvedett halálos kimenetelű balesetet. 

Az újságmúzeum írását változatlan formában tesszük közzé.

Sokáig egy lestrapált Barkasszal járt a külföldi motorversenyekre. Amíg a nyugati menők lakókocsival érkeztek kipihenve, ő levezetett olykor ezer kilométert, aztán még bütykölte kicsit a motorját, majd legyőzte a tehetős gyári csapatokat.

Mint 1971-ben, a csehszlovák Nagydíjon is, ahol 150 ezer ember előtt lett első. Ő a tragikus sorsú Drapál János, aki 37 évesen szenvedett halálos motorbalesetet.
Drapál János motorversenyző 1985-ben szenvedett halálos kimenetelű balesetet a csehszlovák Nagydíjon.  

Budapesten született, 1948-ban a háború után. A nagypapája kerékpárversenyző volt, s abban reménykedett, hogy az unokája, a kis János is az lesz, főleg, hogy kétévesen már egyedül biciklizett.

Aztán egy ideig focizott, mígnem egészen fiatalon kipróbálhatott, egy akkor nagymenőnek számító Csepel motort. Kilencévesen. Egyből beleszeretett.

Később mesélte, megtörtént, hogy a kispesti erdő mellett motorozott, amikor egy rendőr kiszúrta, hogy egy gyerek ül a gázkarnál. Üldözőbe vette az autójával, a kis Drapál pedig beszáguldott az erdőbe. A fákat kerülgette nagy sebességgel, hogy egérutat nyerjen. Ott, abban a pillanatban érezte, később akár versenyeken is lehet keresnivalója a motorral.

Huszonhárom éves volt, mikor 1971-ben 150 ezer ember előtt győzni tudott a csehszlovák Nagydíjon. A versenyre szokás szerint a Barkasszal érkezett. A gyári csapatok sztárjai pedig csak néztek, hogy mire képes ez a magyar fiú.

Gépjármű-technikusként végzett és korán elvette feleségül a szerelmét, a futamgyőzelmekor pedig már egyéves volt az imádott kisfia, Ferenc.

Aztán sorra jöttek a sikerek a versenypályán. Drapál, aki mindent a motorozás alá rendelt, itthon is ismert ember lett, bár a sztárság egyáltalán nem érdekelte. 1975-ben aztán leállíthatta a Barkast, ugyanis az Ikarus gyár meglepte egy busszal, amely műhelyként és lakóbuszként is tökéletesen megfelelt.

Összesen négyszer nyert világbajnoki futamot, igazi esőmenőnek tartották. Sosem félt a motoron ülve, pedig a pályafutása során ötször is 200 kilométer feletti sebesség mellett bukott. Amikor 1981-ben egy újságíró megkérdezte tőle, nem veszélyes sportág e a motorozás, a következőt válaszolta: „Ha úgy érted, hogy meg lehet halni, nem tudom, még nem gondoltam erre.”
1984-et írtunk, amikor kevés hiányzott, hogy baleset áldozata legyen. Egy gyorsasági autóversenyre ment ki nézőként. Az Ikarustól kapott busszal leparkolt és onnan nézte a versenyt, amelyet Lepence és Pilisszentlászló között tartottak.

Később a rendezők szóltak neki, nem jó helyen áll, ezért felmászott a busz tetejére. Percek múlva oda vágódott ki egy versenyautó nagy sebességgel, ahol korábban állt. Drapál a busz tetejéről látta a borzalmas jelenetet. Négyen meghaltak, kilencen pedig megsérültek a tragikus balesetben. Ő megúszta.

Aztán következett az 1985-ös motoros szezon. Harminchét éves volt ekkor. Tizenhét magyar bajnoki címmel és káprázatos nemzetközi sikerekkel a háta mögött kijelentette, ez lesz az utolsó szezonja versenyzőként. Tele volt tervekkel, már leadták annak a könyvnek is a kéziratát, amely a pályafutását foglalta össze.

Aztán következett a pöstyéni verseny Csehszlovákiában. Ott következett be a tragédia augusztus 11-én. Lassan 35 éve…

A helyi reptér betonján rendezték a gyorsasági versenyt. Olyan forróság volt, hogy a reptéri közlekedés segítő felfestések is megolvadtak. Egy ilyen csíkon csúszott meg a motorja nagy sebesség mellett. A gumikerekekből épített falnak csapódott a motorjával és sajnos nem élte túl a drámai ütközést.
Pöstyénben ott volt a 15 éves fia is, aki még azt sem dolgozta fel, hogy két héttel korábban meghalt a nagypapája, Drapál János édesapja, erre…

A legendás motorost Pilisszentivánon temették el, a szertartáson több ezer ember vett részt. Ott volt a felesége és a fia, Ferenc is, aki a tragédia ellenére – vagy talán éppen azért – édesapja örökébe lépett és motorversenyző lett.
Drapál János koporsójába egy motoros sisakot és a győzteseknek járó babérkoszorút is elhelyeztek. Így ért véget a földi élete a magyar motorsport ikonjának, aki a vasfüggöny mögül jőve is felvette a versenyt a nyugati istállók sztárjaival.

Azóta is sokan várják, hogy egyszer csak megjelenik valamelyik versenypályánál a leharcolt Barkas és mosolyogva kiszáll belőle a magyar esőmenő.

Sajnos lassan 35 éve hiába várjuk…

Nyugodj békében, Drapál János!
 

Forrás és borítókép: újságmúzeum