Sisa Tibor megrázó vallomása a magyar futballról

Sisa Tibor, az U19-es válogatottal Eb-bronzot szerző edző először beszélt arról, hogyan tűntek el hirtelen az NB I-es megkeresések.

A 64 éves mester 2008-ban az U19-es nemzeti együttessel érte el pályafutása egyik legnagyobb sikerét: Gulácsi Péterrel, Koman Vladimirrel és Németh Krisztiánnal kiharcolta az Európa-bajnoki elődöntőt, legyőzve többek között Spanyolországot.

Egy évvel később már nem ő utazott az U20-as vb-re – a csapat Egervári Sándor vezetésével szerzett bronzérmet –, de Sisa karrierje ezzel még nem ért véget, hiszen 2009-ben Magyar Kupát nyert a Honvéddal és az év edzője lett.

A „Varázsolj nekünk valami szépet” című könyvben– ahol 25 magyar tréner mesél a hazai futball elmúlt negyedszázadáról – Sisa egy mindeddig rejtélyes fejezetet tárt fel pályafutásából.

„Megcsörrent a telefonom. A kérdés így szólt: tudnánk-e találkozni a felcsúti arborétum éttermében. Három nagypályás ült velem szemben, neveket nem mondanék” – mondta.

A felvázolt elképzelések tetszettek neki, de nem mondott azonnal igent, mert volt egy megkeresése Kuvaitból.

Egy hét gondolkodási időt kért – három nappal később azonban a Puskás Akadémia bejelentette új edzőjét. Sisa erről csak az újságokból értesült, vele nem is közölték a döntést.

„Nem mondtam nemet, csak időt kértem(…) Telt-múlt az idő, és az NB I-ből soha többé nem kaptam felkérést.

Érdekes. hogy addig évente két-három csapat is megkeresett, aztán mintha elvágták volna.

Évekkel később egy ismerőse árulta el neki, hogy amikor egy élvonalbeli klubnak beajánlotta Sisát, a válasz ennyi volt: „Vele nem lehet.”

A salgótarjáni tanárember így vonta le a következtetést:

„Sosem foglalkoztam politikával, de úgy néz ki, a politika foglalkozik velem.”

A kötetben Sisa részletesen beszél a magyar futball helyzetéről és arról, hogy szerinte a hatalmas anyagi befektetések ellenére nincs érdemi fejlődés.

Emlékeztet arra, hogy a Közel-Keleten jóval többet fizettek szakértelméért, mégis hazajött. A tanításról sosem mondott le, ma az egri egyetemen oktat.

Nemcsak ő látja így a helyzetet

Supka Attila úgy véli, az elmúlt 25 évben az infrastruktúrán kívül semmi nem fejlődött érdemben: nincs szakmai vezető, nincs kijelölt irány, és a kiemelkedő tehetségek fejlesztése sem következetes.

A korosztályos csapatokban általában csak két játékos emelkedik ki – az ő előrelépésük múlik az edzőkön és a csapattársakon.

A könyvben megszólaló 25 edző összképe sokatmondó: a magyar futballt nemcsak a sikerek, de a kimondatlan történetek is formálják.