Schäfer elmondta, miben voltak a mieink a legjobbak

A magyar válogatott és a DAC középpályása kiegészítő emberből lett főszereplő, kis híján hős is, de egyelőre még azon eszi magát, hogy milyen közel volt az óriási bravúrhoz a csapat.

“Azt még nem fogtam fel, milyen hatalmas dolgot értünk el így is, egyelőre sokkal erősebb bennem a keserűség amiatt, hogy ilyen közel voltunk a bravúrhoz, mégsem sikerült” – mondta a MOL Csapatnak nagyot sóhajtva Schäfer András, a magyar válogatott középpályása.

A mieink két döntetlennel és egy vereséggel zárták az Európa-bajnokságok történetének legkeményebb csoportját, és nem sikerült továbbjutniuk az egyenes kieséses szakaszba, ám ettől mindössze néhány perc választotta el őket. A dunaszerdahelyi középpályást egyáltalán nem lepte meg a magyar válogatott kiváló teljesítménye az Eb-n.

Elhittük, hogy képesek vagyunk rá

“Szerintem a legnagyobb dolog az, hogy mi valóban elhittük, hogy tovább tudunk jutni ebből a csoportból is. A csapatunk taktikája persze nem változott, ugyanúgy a biztonságos védekezésből indultunk ki Németországban is, de megvolt a haditervünk a továbbjutásra, és a meccset elnézve működött is a dolog. Egyszerűen balszerencsések voltunk, ezért nem jutottunk tovább” – mondta Schäfer.

A magyar válogatott óriásit küzdött a németek ellen, és csak percek választották el a továbbjutástól, és Schäfer szerint ha az Eb előtt nem is, a meccsek alatt már megvolt a respektje a mieinknek.

“Sokan beszélnek arról, hogy az utolsó percekben a németek húzták az időt 2-2-nél, és hogy ez mekkora eredmény tőlünk. Egyetértek velük, de mi már a szünet után megkaptuk a németektől a visszaigazolást,
mert amikor jöttünk vissza a pályára, láttuk az ellenfélen, hogy ideges. Mi mosolyogva jöttünk ki az öltözőből, a németek pedig kimondottan feszülten, látszott rajtuk, hogy óriási a nyomás a játékosokon.”

“Nézegettük a statisztikákat, amik közül sokban az elsők között vagyunk akár egyénileg, akár csapatként, de én azt mondom, van valami, amiben egészen biztosan mi voltunk az Eb legjobb csapata: mentális erőben és önbizalomban. Mi nem csak hittük, hanem tudtuk is, hogy bennünk van ez a teljesítmény, és ezért a válogatott stábjának jár az elismerés” – mondta határozottan a középpályás.

Mintha felhőkön futottam volna

Schäfer védekező középpályás – bár a klubjában kicsit más a szerepe, mint a válogatottban -, ezért számára különösen fontos volt, hogy ő szerezte a magyarok második gólját, ráadásul egy perccel a németek egyenlítése után, egy lélektanilag rendkívül fontos pillanatban.

“Amikor láttam, hogy a kapuba kerül a labda, csak üvöltöttem és rohantam, azt sem tudtam, hol vagyok. Olyan érzés volt, mint a felhőkön futottam volna, aztán amikor a többiek utolértek, és letepertek, a földön el is sírtam magam.”

Magára a találatra így emlékszik vissza a DAC középpályása: “Mindig felíveljük Szala felé a középkezdést, most azonban annyiból más volt a helyzet, hogy a németek – még talán a gólt ünnepelve – teljesen szétcsúsztak, valahogy mindenki a saját bal oldalukra tolódott át, így Fityóval kettő az egyben tudtuk megtámadni a második labdát. Végül én fejeltem le, és ahogy megláttam magam előtt a folyosót, tudtam, hogy Szala oda fogja tenni elém, és mindent beleadva rohantam tovább.”

Fotó: MLSZ

“Szala tökéletes labdát adott, én pedig úgy voltam vele abban a pillanatban, hogy bár láttam Neuert, ha egy páncélajtó lett volna előttem, abba is ugyanígy beleugrottam volna fejjel előre” – mondta nevetve.

“Bevallom, a fejes közben már az is eszembe jutott, hogy ha mellé megy, biztosan büntető kapunk, mert oldalról is löktek, és a kapussal is volt kontakt. Ha mellé megy a fejes, talán még ki is állítják a védőt a büntető mellé, de azért nem vagyok szomorú, hogy így alakult” – tette hozzá széles mosollyal.

Senki sem bántja Gulát

A mieink nemcsak vezettek, de kézben is tartották a németek elleni csörtét, nem igazán lehetett érezni, hogy az ellenfél fogást találna a szinte extázisban játszó magyarokon. Jött azonban egy óriási hiba, ami visszahozta a németeket a meccsbe: Gulácsi rosszul mozdult ki egy beadásra, és Havertz közelről kihasználta a hibát.

Fotó: MLSZ

“Egy rossz szó nem sok, annyit se szólt senki Gulának a meccs után, és ez így van rendjén. Sokan mondják, hogy igazi csapatként küzdünk, márpedig ez leginkább abban érhető tetten, hogy képesek vagyunk egymásért küzdeni.

Azért vagyunk csapat, hogy javítsuk a társunk hibáját, és ez ebben az esetben sem volt másként, hiszen bő egy perccel az egyenlítésük után már újra mi vezettünk”
– mondta határozottan Schäfer.

“Gulának óriási szerepe van abban, hogy kijutottunk az Európa-bajnokságra, és hogy ebben a nehéz csoportban is kiválóan szerepeltünk. Lehetetlen védéseket mutatott be, tartotta bennünk a lelket a nehéz pillanatokban, a csapat egyik legjobbja volt az egész Európa-bajnokságon.”

Kiegészítő emberből kulcsfigura 

A középpályás karrierje igencsak ígéretesen indult, hiszen még húszéves sem volt, amikor a Genoa szerződtette. Az olasz kaland nem hozta meg az áttörést, de a DAC-nál egyre jobban ment neki a játék, ezért a kölcsönből végleges dunaszerdahelyi szerződés lett, amit kiváló játékkal hálált meg. A válogatottban azonban, ha számított is rá Marco Rossi, csak kiegészítő embernek tűnt kívülről.

“Már az edzőtáborban tudtuk, hogy Gazdi, Zsolti és Szobi [Szoboszlai, Kalmár és Gazdag] nem lesznek velünk, és bár én más poszton játszom, tudtam, hogy nagyobb szerepem lehet. Szerencsére a felkészülési meccseken sikerült jó teljesítményt nyújtanom ebben a számomra nem teljesen komfortos pozícióban, így végül az Eb-n is a csapatban találtam magam.”

“Hozzá kell tennem, hogy én védekezőbb típusú játékosnak tartom magam, de Marco Rossi tökéletesen megtalálta számomra azt a pozíciót, amiben hasznos tagja tudtam lenni a válogatottnak is.

"És nemcsak a kapitány segített sokat, hanem például Kalmár Zsolt is, akivel rengeteget beszéltem, és nagyon jó tanácsokkal látott el. Ugye ilyesmiről van szó, amikor azt mondjuk, igazi csapat vagyunk.”

Schäfer fejlődésének azonban volt még egy kulcsszereplője, aki nem más volt, mint a magyar válogatottat a 2016-os Európa-bajnokságra kivezető edző, Bernd Storck, aki alatt Dunaszerdahelyen is rengeteget fejlődött a játéka.

“Így, hogy a németek ellen jól játszottunk, és még gólt is tudtam szerezni, még viccesebb visszagondolni, hogy Bernd Storck mindig azt mondogatta nekem, figyeljem Joshua Kimmichet, és próbáljam azt csinálni, amit és ahogy ő tesz a pályán.
"Nagyon sokat köszönhetek a német szakembernek, sokat fejlődtem alatta, elsősorban a rúgótechnikám, de a hatos posztot is neki köszönhetem.”

Schäfer egyelőre nem foglalkozik vele, hogy a saját pályafutása szempontjából mit jelent a kiváló Eb-szereplés. “Néhány hét múlva majd biztos úgy gondolok vissza, hogy “Jézusom, 2-2-t játszottunk Németországban”, de most még nincsenek ilyen gondolataim. Egyelőre bánt, hogy nem jutottunk tovább, és nincs is kedvem azzal foglalkozni, hogy mit hoz a jövő.”

“De hamarosan kezdődnek a dolgos hétköznapok, hiszen a dunaszerdahelyi csapattársak már el is kezdték a felkészülést. Nem lettem más játékos a németeknek lőtt góllal, vagy a válogatott kiváló szereplésével, mindent meg fogok tenni, hogy tovább fejlődjek. Csak egy dolog változott: a szüleim a világ legbüszkébb emberei lettek” – zárta gondolatait nevetve a középpályás.

Borítókép és forrás: Mol