Sabaté: Otthon érzem magam

A spanyol szakember – aki a magyar szövetség (MKSZ) múlt heti döntése értelmében a januári, franciaországi világbajnokság végéig tovább tevékenykedik a férfi válogatott szövetségi kapitányaként is – az M1-nek nyilatkozva megismételte: úgy fogadta el a felkérést a kapitányi posztra, hogy tudta, el tudja látni valamennyi feladatát.

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy a szövetség megbízik bennem. Mindig is azt mondtam, hogy számomra a legfontosabb a klubbéli munka. Csak úgy fogadtam el a felkérést, hogy száz százalékig biztos voltam benne: ez a feladatkör nem fogja befolyásolni az itteni munkámat” – mondta Sabaté.

Szerencsésnek nevezte, hogy sok játékos áll rendelkezésre Veszprémben.

„Máshogy ez nem is működhet ilyen sok mérkőzés esetében” – utalt arra, hogy a legutóbbi két idényben Bajnokok Ligája-döntős csapatnak a BL-ben, a regionális SEHA-ligában, valamint a bajnokságban és a Magyar Kupában is helyt kell állnia.

„Sportigazgatónk, Eklemovics Nikola kiválóan dolgozott, sok fiatal magyar játékost hoztunk a nyáron. Nagyon bízunk a magyar tehetségekben. Hihetetlenül keményen edzenek, óriási ütemben fejlődnek.”

Sabaté kevesebb mint egy éve még másodedző volt Veszprémben, majd vezetőedző, pár hónappal később pedig szövetségi kapitány lett.

„Az egyértelmű, hogy nem ugyanakkora a felelősség” – jelentette ki a változást illetően hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ugyanaz az ember maradt, aki korábban volt.

„Mindig a legjobbamat próbálom nyújtani. Igyekszem mindent beleadni a csapat, a klub, a játékosok érdekében.”

Xavi Sabatét az MKSZ márciusban nevezte ki a férfi válogatott szövetségi kapitányává. Megbízatása először június közepéig, a Magyarország–Szerbia világbajnoki selejtezős összecsapás végéig szólt. A párharc sikeres megvívása után azonban múlt csütörtökön a jövő év elejéig meghosszabbították az együttműködést a felek.

„Négy éve és egy hónapja érkeztem. Magyarország megadta nekem a lehetőséget, hogy azt a munkát végezzem, amit szeretek” – mondta arra a kérdésre, hogy félig már magyarnak érzi-e magát.

„Imádom a kézilabdát, imádom ezt a csapatot, a klubot, nagyon kedvelem a játékosokat. Mindig is azt mondom, hogy szeretnék visszaadni valamit abból, legalább egy szeletét annak, amit kaptam az országtól. Tényleg azt mondhatom, hogy otthon érzem itt magam.”