Rossi feltétele, hogy Dzsudzsák maradjon a csapatkapitány

Még mindig nagy viharokat kavar Marco Rossi szövetségi kapitány minapi kijelentése. Rossi ugyanis azt mondta, csak azok kapnak meghívót a válogatott keretébe, akiknek van csapatuk és ott játszanak is.

 

Ez egyébként a világon mindenhol így van, nem is kellene elmondani, csak hát Magyarországon vagyunk, ahol az utóbbi egy-két évtizedben az összes új szövetségi kapitány így kezdte a monológját, hogy utána szinte semmit ne tartson be belőle. 

 

Pedig szakmailag az lenne az indokolt, amiket a kapitányok kezdésként mondani szoktak…

 

Rossi most megint nyilatkozott, méghozzá a Nemzeti Sportnak, és megint ki kellett térnie Dzsudzsák Balázsra és Nikolics Nemanjára:

 

Számomra Dzsudzsák Balázs még mindig a magyar válogatott csapatkapitánya. Olyan képességei vannak, mint nagyon keveseknek, technikailag és taktikailag egyaránt a legjobbak közé sorolandó. Ha azt a teljesítményt nyújtja, ami tőle elvárható, a válogatott tagja, mi több, csapatkapitánya lesz. De rá is igaz, ami mindenki másra: csak abban az esetben, ha játszik a klubjában! Ezért is remélem, hogy mihamarabb rendeződik a sorsa. Nem győzöm hangsúlyozni, úgy nehéz valakinek bizalmat szavazni, ha csapat nélkül tengődik, ha nem edz valamelyik csapatban. A fociban futni kell, hajtani kell, küzdeni kell, ám erre csak akkor képes valaki, ha edzésben és játékban van. Arról nem beszélve, hogy minden futballistának jó példával kell szolgálnia mások előtt – legfőképp a csapatkapitánynak.

 

Még nem, de ami késik, nem múlik. A saját fülemmel szeretném hallani, miért mondta le a válogatottságot, mint ahogy azt is, hogy a döntése végleges-e. Ha nem, neki is helye van a keretben, hiszen – Sallói Dánielhez hasonlóan – remek formában futballozik. Ez sokat nyom a latban, a megfelelő tudás szintúgy. S lenne még valami, ami nálam nagyon fontos. Kizárólag olyan játékosokat szeretnénk a csapatban látni, akik élvezik, hogy itt lehetnek, akik nem támasztanak feltételeket, és akiket szétfeszít a vágy, hogy magukra ölthessék a címeres mezt – függetlenül attól, hogy kezdők vagy cserék. Aki válogatott, legyen büszke erre!”