Röplabda: drámai meccsen bukott el a Vasas a nemzetközi kupában

Elöljáróban annyit: a magyar együttes 111 pontot szerzett, ellenfele 92-t, mégis a vendégek nyertek…

Az első játszmában – csakúgy, mint egy éve a világsztárokkal teletűzdelt Lokomotiv Baku ellen – villámrajtot vett a Vasas. Jó nyitásokkal, stabil fogadásokkal operálva szép előnyt építettek ki a játszma elején (11:4). A folytatásban kezdett magához térni a kezdeti sokkból a norvég együtes, amelynek játékosai láthatóan nem voltak hozzászokva a Vasas-szurkolók által teremtett hangulathoz. Ennek ellenére a hazaiak magabiztosan őrizgették 2-3, olykor négy pontos előnyüket, ám amikor játszmalabdákhoz jutottak (24:21), érthetetlenül megtorpantak. Az ellenfél előbb egyenlített, majd Jókay Zoltán hiába cserélte le Tóth Andreát Lévai Vivienre, a vendégek elvitték az első játszmát (25:27, 0:1).

A második szett rémálomszerűen kezdődött (2:6), ám az első technikainál már a magyar csapat vezetett (8:7), többek között a Szabó Adrienn helyett beálló Takács Bernadettnek is köszönhetően. A folytatásban a mieink megmutatták igazi arcukat: továbbra is jó nyitásokkal, ötletes támadásokkal operálva lépésről-lépésre növelték előnyüket, 20:10-nél előbb kiszámolták az ellenfelet, és végül ezt az előnyt megtartva ropant magabiztosan meg is nyerték a játszmát (25:15, 1:1).

A harmadik játszma hozta talán a legszorosabb küzdelmet, és a legkiegyensúlyozottab játékot mindnkét csapat részéről. A szett nagy részében fej-fej mellett haladtak a két gárda, 12:9-nél alakult ki először nagyobb különbség az angyalföldiek javára. A vendég időkérés sem javított a helyzetükön, 16:11-ig magabiztosak voltak a magyarok, aztán jött a szokásos hullámvölgy, így 16:15-nél már Jókay Zoltán kért időt. Ez felrázta a csapatot, 22:17 és 24:22 is volt ide, ám a szett befejezése néhány rossz nyitásfogadás és rossz, támadásban hozott döntés miatt nem sikerült, így a norvégok ezt a szoros szettet is behúzták (24:26, 1:2).

A negyedik szett aztán pillanatok alatt lezajlott: 8:4 volt az első technikai, 16:7 a második, a szett vége pedig 25:9 lett. A Vasas megmutatta igazi arcát, míg a norvégok rápihentek a döntő játszmára (25:9, 2:2).

Következhetett az ötödik szett, ami arról volt hivatott dönteni, hogy kinek kell mindenképpen megnyernie a második meccset, és ki az, akinek adott esetben elég az aranyszettre koncentrálnia a jövő szerdai visszavágón. Jól kezdtek a piros-kékek, többször is vezettek három ponttal, így 9:6-nál jött az első vendég időkérés. 11:7-nél már harmadszor is kezükben érezhették a magyar lányok a részsikert (és ezúttal a meccset is), ám végül nem mi örülhettünk: nyitásfogadásban egy pillanat alatt megroppantak, az ütők támadásbefejezése pedig ekkorra érte el mélypontját, és vagy outokat, vagy a hálót püfölték a támadók, így a norvégok voltak, akik a végén örömujjongások közepette ugráltak a Fáy utca parkettáján (12:15, 2:3).

Nehéz megjósolni, mi vár a magyarokra odakint a hosszú utazás után, ám az tisztán látszott, hogy a szerdán látott jó nyitásokkal, és ennél hatékonyabb támadásbefejezésekkel a norvág csapat verhető. A továbbjutáshoz négy szettet kell nyerni odakint, előbb ötből hármat, majd az utolsó, 15 pontig tartó, úgynevezett aranyszettet. 

Jókay Zoltán, a Vasas vezetőedzője
"Ebből a meccsből sokminden lehetett volna, ha az öreganyám… De a folytatást mindenki ismeri. Sajnos nagy hullámvasúton ültünk az egész meccs során, voltak akik sokkal feszültebbek voltak, mint amennyire kellett volna, így aztán nem is tudtak belefeledkezni a játékba. Főleg a két szélső ütőnkön éreztem ezt erőteljesen, ez pedig a nyitásfogadásunkon nagyon érződött. Profitálni elsősorban a jó nyitásainkból tudtuk, mivel ellenfelünk fogadása sem volt tökéletes. Nagyon sajnálom ameccs végét, meg az első szett végét, hiszen mindkétszer ott volt a kezünkben a győzelem, ám nem tudtunk élni az esélyeinkkel. Itt a végén volt két rossz fogadásunk, aztán Tálas Zsuzsannának is volt talán egy-két rossz megoldása, de amennyit ő hozott emellett nyitásokban, nem tudom még csak megfeddni se. Az Újbuda ellen említett apróságokat most megbüntették, ráadásul a végén szerkezetet váltottak, és nem tudtuk elforgatni az erős sorukat. Röviden ennyi történt."

– Kint mit vársz ezek után a csapatodtól? Ki lehet még harcolni a győzelmet és a továbbjutást?
"Amit várok, az a mainál jobb és gördülékenyebb játék – ha ez megvalósul, akár nyerhetünk is, az meg ugye teljesen mindegy, milyen arányban. Abban bízok, hogy most átestünk a tűzkeresztségen, kicsit talán leülepednek fejben a dolgok, aztán megpróbáljuk felépíteni jövő szerdára azt az egészet a fejekben, higy ez a párharc bizony még korántsincs lefutva. Egyelőre azonban közelebbi problémánk is van, hiszen pénteken Palotán játszunk, erre kell figyelnünk most.

– Egyértelműen a nyitásfogadás-beli különbség és hullámzás döntött a szettek között?
"Az, és a nyitás. Mi, amikor a liberójukat meg tudtuk nyitni, akkor el tudtunk lépni, ez döntő fontosságú volt. Az öltözőben is ezt beszéltük, hogy valószínűleg ez fog dönteni, hogy ki nyit és fogad stabilabban és jobban. A nyitással nem is volt gond, alig rontottunk, Vacsi Evelin és Tálas Zsuzsi kifejezetten jól szervált, de mindenkinek megvoltak a maga hosszú sorozatai. Sajnos a fogadás nem volt a helyén, és bár az elején Lévai Vivien becserélésével stabilabbak lettünk, ám Miklai Zsanettet és Stefaink Orsolyát meg-megtalálták."

– Ki az, akivel maradéktalanul elégedett vagy? Vagy nem szeretnél kiemelni senkit?
"A két centerünk kifejezetten jól játszott, Gubicza Laurával – mint a csapat egyik legfiatalabbjával – különösen elégedett vagyok. Tálas Zsuzsi is szépen dolgozott négy szetten keresztül, Lévai megadta az említett stabilitást, a szélsőink voltak bizonytalanok. Miklai Zsanitól nem ezt szoktuk meg, a szezon során eddig ha kellett, mindig hátára vette és vitte előre a csapatot, most nem sikerült. Önmagával és a saját démonjaival vívódott, nem tudott elvonatkoztatni a külsőségektől, frusztrálta, ha valami nem sikerült – ha pedig valaki ezzel foglalkozik, akkor elmegy a koncentrációja, és ez történik. De nincsen semmi baj, ez van. Megyünk tovább."