Egy győzelemmel és egy vereséggel kezdett a DVTK a bajnokságban. Elégedett vagy?
– A hazai győzelemmel mindenképpen, Kispestről viszont hozhattunk volna legalább egy pontot. Az Újpest elleni siker értékét növeli, hogy ez volt a nyitómérkőzés. Ez a találkozó mindig nehéz az ellenféltől függetlenül, mert ilyenkor senki nem ismeri a másikat, sokkal nehezebb felkészülni az ellenfélből. De nekem külön kihívást jelentett, hogy új játékosként mutatkoztam be Diósgyőrben, így nekem még a saját társaimra is fokozottan kellett figyelnem. Tetszett a hangulat, igazából sok védeni valóm nem volt, inkább csak a beívelésekre kellett figyelnem, mert látszámhátrányban a vendégek érthető módon próbáltak gyorsan a kapunk elé jutni. Ahogy mondtam, ezen a mérkőzésen a három pont megszerzése volt a legfontosabb.
Kispesten viszont nem sikerült pontot szerezni.
– Ott már jóval több dolgom akadt, sikerült is védenem néhány alkalommal. Kétszer viszont nem. Az első gólnál esélyem sem volt, a szélről érkező beadást olyan közelről lőtte meg Délczeg, míg a második találat előtt elsőre sikerült hárítani, azonban a kipattanóból megszerezte Diaby a végül győzelmet érő gólt.
Bravúrral védtél, mégsem sikerült megőrizni a Diósgyőr hálóját. Hogy látod most néhányat aludva a történtekre?
– Egy kapus esetében alapvető követelmény, hogy a lövést próbálja megfogni vagy legalább oldalra ütni. Erre törekszem én is mindig, azonban a második gól előtt annak is örültem, hogy egyáltalán védeni tudtam elsőre a ziccert, arra már nem volt időm, hogy a kipattanóra is figyelni tudjak. Ilyenkor a másodperc tört része alatt kell a lehető legjobb döntést meghozni, majd még végre is hajtani.
Két mérkőzés tapasztalata alapján hogy látod a csapat jövőjét?
– Nem akarok nagy dolgokat mondani, főleg nem helyezéseket, de nyugodtan lehet a felsőbb régiókban gondolkodni. Erre biztosan alkalmas a csapatunk, a megvalósításhoz azonban még sok munkára van szükség, illetve megfelelően kell koncentrálni minden mérkőzés minden egyes percében. És akkor jönni fognak az eredmények is.