Rázókő: Monacói futam – mert ez nem verseny

Forma-1 Monacói Nagydíj: egy név, egy legenda, egy olyan nap az autósport naptárában, melyre mindenki vár, még azok is, akik amúgy nem követik figyelemmel a világbajnokságot. Monaco: 3340 méter, hetvennyolcszor megismételve, olykor egy nyamvadt előzés nélkül.

Hiába gondolnák sokan, hogy egy olyan futamot, amit mindenki vár előzések is fognak tarkítani, vagy legalább remek taktikai háborúk, mégsem ez történt. Monacót a legjobban az jellemzi, hogy Olivier Panis szívbemarkoló győzelme óta gyakorlatilag csak az első két sor valamelyikéből nyertek meg, hiszen a pályán szabályosan előzni brutálisan nehéz, sőt sokszor lehetetlen. Ezt láthatták vasárnap azok, akik a Forma-1-et választották programul, de még inkább láthatták azok, akik már Kiss Pál Tamás futamát is végig követték Monte Carlóban. A GP3-as kategóriában ugyanis egy orosz fiatalember nála négy másodperccel gyorsabb autókat tartott maga mögött hátsó szárny nélkü, amíg végül le nem tarolta őt egy amerikai.

Lehet szépnek tituálni azt, amikor egy Caterham ellen nem boldogul egy világbajnok Jenson Button a McLaren volánja mögött, ahogyan azt is, hogy az autók valóban miliméterekre vannak sokszor a korláttól, ám felmerül a kérdés, hogy lehet-e versenynek tituálni egy olyan pályán látott körözést mint a vasárnapi? Nehezen, hiszen a taktika várható volt, a Pirelli legpuhább keverékei is simán végigbírták az egész távot mindössze egyetlen kiállással, ráadásul ha nem bírták volna, akkor sem kellett volna kimenni, hiszen ha Kovalainen tartani tud egy Buttont, akkor egy Alonso is tud tartani egy Vettelt.

Monaco szép, gyönyörű, egyedi, de versenyzésre mint olyan egyre inkább alkalmatlanabb. Vasárnap sem láthattak mást a nézők, mint egy szép kis rajtbaleset utáni vonatozást, ahol ezúttal még Narain Karthikeyan sem ütött ki senkit. Az eső pedig nem jött, ahogy nem jött Barcelonában az extra kiállás sem…

A szerkesztő véleménye: Mindenféle érvet és ellenértvet ütköztetve én úgy gondolom, a nézők szempontjából Monacónak nincs helye a versenynaptárban. Amikor olyan futamok, mint a legendás Spa is veszélyben van, ráadásul utcai pályák sora jelentkezik, vagy jelent már meg a Forma-1-ben, akkor felmerül a kérdés: miben más Monaco? Abban, hogy ezt már megszoktuk, és történelme van. Remek történelme volt azonban például Imolának is, ahol szintén nehéz volt az előzés, és valljuk be, ha hiányzik is nekünk a pálya, sokaknak most jutott csak talán eszébe, hogy "ilyen is volt". Leszögezném, nem vagyok nagy rajongója az utcai pályáknak, részemről a Forma-1-nek a versenypályákon van a helye, mostanában azonban egyre több az utcai jelölt, amely valóban nagy élmény a pilóták számára, valóban tátott szájjal nézhetjük az időmérőt, amint 10 centin múlik valakinek akár a testi épsége, azonban versenyzés szempontjából unalomba fullad a vasárnapunk. Amennyiben Monaco marad, akkor viszont semmi szükség például Szingapúrra, inkább tartsák meg Monacót éjjel. Akkor legalább nem délután aludja magát ki a néző.