Rajtol a Serie A – Óriási tülekedés a BL-helyekért

Előző cikkünkben a Juventus háza táján néztünk körül, és megállapítottuk, hogy minden baljós előjel ellenére a zebrák a legnagyobb esélyesei a 2012-13-as olasz bajnokságnak. Persze a Scudettót nem adják ingyen, a jelentősen meggyengült Milan, a 2010-es nagy sikerek után épitkező Inter, és az örökké reménykedő Napoli is a torinóiak nyomába ered, és biztosak vagyunk benne, hogy óriási harcot fognak vívni a helyezésekért.

A Milan idén az abszolút sötét ló kategóriájába tartozik. Mindenki tudja, hogy micsoda változások mentek végbe a nyáron a csapatnál, megváltak egy tonna játékostól, egy csapásra lerázva magukról az évek óta rájuk akasztott "nyugdíjasklub" titulust. Hihetetlen nagy egyéniségek hagyták el az alakulatot, Gattuso, Seedorf, Inzaghi, Nesta, Zambrotta, csak hogy a szenátorokat említsük. Persze ezeknek a változásoknak lassan úgyis eljött volna az ideje, de azt már nehezen emésztette meg a Milan-szimpatizáns, hogy a klub eladta a világ legjobb védőjének kikiáltott Thiago Silvát, a svéd-bosnyák gólfelelős Ibrahimovicot, a középpálya mészárosát, azaz Van Bommelt. Cassano fura távozásán már csak nevetett, Taiwo, Maxi Lopez vagy éppenséggel Mesbah lelépésére pedig már a fejét sem kapta fel, inkább azon merengett, hogy mégiscsak érdemes lesz kimenni az októberi derbire, hiszen óriási lesz a harc az Interrel az EL-indulást jelentő helyezésért.

Pontosabban merengett volna, ha nem a világ legeredményesebb klubjának szurkolna, amely az elmúlt húsz év alatt már nem egyszer került padlóra, nem egyszer adta már el a legjobb játékosait, aztán mégis becsúszott pár BL-trófea. Tehát a türelmes Milan-drukker csak vár, és reménykedik abban, hogy egyrészt Berlusconi nincs akkora bajban, hogy a klub rovására herdálja el a maradék dollármilliárdjait a különböző büntetéseire, és ne zárják börtönbe, másrészt abban is, hogy Gallianiék csak azért csinálják azt, amit csinálnak, hogy a "jó fiú" szerepében tetszelegjenek az FIFA-nál, az egyelőre az évtized megmajmolásának tűnő Fair Play akcióban.

Az érkező játékosok névsora egyelőre nem valami veretes, Pazzini még akár jól is elsülhet, de azt akkor sem gondolhatják komolyan, hogy a Zapata-Traoré páros érkezése kielégíti a finnyás drukkereket. A Milan az utóbbi években az utolsó másodpercekben bejelentett átigazolások mestere lett, várhatóan idén is augusztus utolsó napján jelentenek be nagy nevű érkezőt. Ha mégsem, akkor marad a merengés. És a tudat, hogy a Milan eddig 17 milliót költött játékosokra, míg a bevételi oldalon 68 millió euró szerepel.

Az Internazionale még mindig nem tért magához a 2010-es triplázásból. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen miután Moratti beleölte a csapatba egy kisebb afrikai ország ötéves költségvetését, és hosszú várakozás után elérte céljait, várható volt, hogy a nagy örömködést nagy visszaesés követ. Azt biztosan nem gondolta az Amalával ébredő és fekvő nerazzurro, hogy idén már BL sem lesz, pedig ez a helyzet. Maradt az Európa Liga, ahonnak majdnem sikerült kiesni a Hajduk Splittel szemben, és ez nem sok jót ígér a jövőre nézve. Valami vagy valaki nagyon hiányzik Milánó kék-fekete felében, egyrészt a motiváció, másrészt pedig egy vezéregyéniség. Guarín, Palacio és Handanovic érkezésével némileg árnyult a kép, de az interesek reménykedve várják egy igazán nagy durranást jelentő játékos érkezését.

Cassano ugyan annyira megsértődött a Milanban, hogy nem egészen három métert is elsétált a szomszédba, de a komoly betegségen átesett, ráadásul kissé labilis idegzetű csatár aligha jelent végleges megoldást az Inter problémáira. Pazzini elengedése nem tűnik jó üzletnek, még akkor sem, ha a nyelvöltögetős támadó az utóbbi időben formahanyatláson, és bizalomvesztésen ment keresztül. Az előző szezon végén kinevezett Stramaccioni legfontosabb feladata az lesz, hogy pár játékosnak elmagyarázza, hogy hányas a kabát: Sneijdernek azt, hogy kegyeskedjen végre újra focizni, és irányítani a többieket, Militonak azt, hogy méltóztassék a 27. fordulónál előbb megtalálni a góllövő cipőjét. Érthetetlen módon nem kérnek az Internél Poli szolgálataiból, a sokszor bizonyított brazil kapus, César ügye is függőben van, Guarín érkezésével viszont megoldódhatnak a középpálya gondjai. A védelem is stabilnak tűnik, az egészen elképesztő, 800. hivatalos mérkőzésére készülő Zanetti mellé még elkélne egy belső hátvéd, de van még idő az átigazolási időszakból. Kis rendcsinálás a mentális vonalon, és az Inter lehet a Juventus legfőbb kihívója.

A Napoli szokásos módon az óriási lehetőség kapujában hasalt el, ha csak pár perccel tovább koncentrálnak a Chelsea ellen, akkor az Abramovics-gárda rajongói az üres vitrint bámulnák a BL-serleg helyett, a Napolinál pedig talán megbocsájtották volna a bajnokságban elért ötödik helyet is. A nápolyiak a kupával vigasztalódtak, és ennek örömére eladták Lavezzit a PSG-nek, valamint óriási erőfeszítéseket tesz a klub annak érdekében, hogy legalább Cavani ne léceljen le a csapattól. Az érkezők oldalán Eduardo Vargas a legnagyobb név, valamint a két volt firenzei, Gamberini és Behrami.

Pekingben elbukták a Szuperkupát, a következő szezonban viszont már nincs Bajnokok Ligája, amelybe tavaly gyakorlatilag belerokkantak a szamarak. A Napoli a feljutás óta stabil középcsapatból stabil topcsapattá fejlődött, egy jó szezonkezdettel messzire juthatnak. A Lavezziért kapott pénzt elköltötték az érkezőkre, és bár a Mazzarri mester titkos listáján szereplő nevek közül ugyan senki nem érkezett a Vezúv lábához, de a csapat magja egyben maradt, vélhetően idén sem lesz kellemes dolog ellenfélként a San Paolóba látogatni.