Rajtol a Serie A – Ki állítja meg a Juventust?

A 2011-12-es szezont az előzetesen talán picivel esélytelenebbnek tartott Juventus nyerte a címvédő Milan előtt, ráadásul Conte gárdája általános elképedésre veretlenül húzta be a bajnokságot, és zsebelte be a klub történeteének hivatalosan 28. Scudettoját. A zebrák már jelezték, hogy a következő szezonban a mezen azért jelzik, hogy az a 28 igazából harminc, és a milánói nagyok bánatára idén is a Juventusnak van a legnagyobb esélye arra, hogy a 29. pajzsocska is meglegyen.

Legalábbis így volt ez pontosan szerda délelőttig, amikor azt olvashatta a számmisztikába belezavarodott egyszeri torinói lakos, hogy a FIGC (Olasz labdarúgó Szövetség) elutasította Antonio Conte fellebbezését, és érvényben maradt a szakember tíz hónapos eltiltása, ami azt jelenti, hogy ebben a szezonban bizony nélküle kell felvennie a riválisokkal a versenyt a Juventusnak. Az Öreg Hölgy irányítását- legalábbis ami a mérkőzéseket illeti- az eddigi másodedző, Massimo Carrera veszi át, Conte pedig a lelátóról szemlélheti azt, miképpen próbálják elvenni végre csapata veretlenségét az ellenfelek.

Nagy kérdés, hogy az edzőjétől megfosztott Juventus miképpen fogja megvédeni a címét, ráadásul ott van a szurkolók és a csapat által nagyon régen várt Kánaán, azaz a Bajnokok Ligája, a kettős terhelés alatt könnyen megrogyhat a gárda, lásd a tavalyi Milan-buktát. Ezt persze nem csak a távjuventus szurkolók tudják, hanem a  szakvezetés is, akik ennek megfelelően próbálták/próbálják megerősíteni az alakulatot. A érkezők közt találhatunk nagyobb neveket, de a távozók között is fellelhetünk  értékes embereket, bár arról nehéz lenne vitatkozni, hogy a legnagyobb érvágást a Capitano, azaz Alessandro del Piero kissé méltatlan búcsúja jelenti.

A felsoroltak nagy része kölcsönből tér vissza, és valószínüleg kölcsönbe is kerül. Lúcio akkor is nagy fogás, ha az eddig lejátszott, ilyen-olyan téttel bíró mérkőzéseken néhány hibájával a frászt hozta Torinó fekete-fehér érzelmű lakosságára, Giovinco az Eb-n való bicskanyitogató mellőzése ellenére komoly erősítés, ahogy az exudinei Isla és Asamoah is. Már csak egy minőségi támadót kellene szerezniük Marottáéknak, hiszen a Vucinic-Giovinco-Quagliarella hármas elég karcsúnak tűnik, főleg annak fényében, hogy Matri várhatóan visszamegy nevelőegyesületéhez, azaz a Milanhoz.

Vannak is jelöltek a Juventusnál, de van Perseie-t már elvitte a Manchester United, a Dzeko-üzlet is bukni látszik, és a legújabb kiszemeltre, Llorentéra sajnálna a klub 20 millió eurót. Szóba került még a Fiorentinában játszó Jovetic is, aki ugyan nem a klasszikus befejezőcsatárok legjobb példája, de a torinói klub hajlandó lenne érte oda adni Quagliarella játékjogát is. Sok ideje nincs már a csapatnak az igazolásokra, hiszen kilenc nap, és zár a Mercato. A Juventus cirka 45 milliót költött eddig a nyáron az új játékosokra, de nem lennénk meglepve, ha egy nagyobb név még érkezne augusztusban.

Mint említettük, a távozók közül a legnagyobb érvágást Alessandro Del Piero búcsúja jelenti, az olasz labdarúgás hagyományai szerint meglepő, hogy nem jutott neki egy szép búcsú, esetleg bármilyen edzői állás a klubnál, ehelyett a Capitano sorsa teljesen bizonytalan, már ami a további pályafutását illeti. Krasic óriási reményekkel érkezett Torinóba, és az első szezonjában kiválóan teljesített, utána azonban úgy omlott össze, mint egy rosszul sikerült panna cotta, így nem csoda, hogy a Juve az első adandó alkalommal lepasszolta a Fenernek, 7 millió euróért. Elia sem az élete szezonját futotta, ahogy Felipe Melo sem. A bevételi oldalon nem mutatkozik túl nagy összeg, a 15 millió csak arra elég, hogy kozmetikázza a kiadásokat, a Juventus eddig mintegy 30 milliós minuszban van, legalábbis ami az átigazolási összegeket illeti.

A zebrák kissé más irányvonalat követnek, mint az olajmilliókból hirtelen felkapaszkodott csapatok, ezt jelzi többek között a saját stadion építése is, de a klubmodell jól jelképezi az Olaszországban sajnálatos módon kialakult változásokat, és az itáliai csapatok reagálását is a válságra. Szűkebb mozgástér, kevesebb sztárjátékos, gyakorlatilag nincs kiugró eredmény. A Serie A manapság nem vonzó, a bundabotrányokkal és a pénzügyi nehézségekkel küzdő liga inkább csak elveszti, mint beszerzi a nagyobb játékosokat, és a kitermelés sem folyik akkora elánnal, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt.