Mi érhet többet? A több évtizedes taktikai felkészültség, vagy a játékosokhoz közelebbi kapcsolat és a pozitív szemlélet megtartása?
Joggal vetődik fel a kérdés rögtön a bajnok Videotonnal kapcsolatban, hiszen ebben az esetben egy klubon belüli összehasonlítást tehetünk. A Mezey Györggyel bajnoki címet ünneplő fehérváriak most átkerülnek egy kevesebb rutinnal rendelkező külföldi tréner kezébe. Paolo Sousa, akit korábban a Liecestertől eredménytelensége miatt menesztettek, mindenképpen veszít a Mezey Györggyel vívott képzeletbeli csatában. Jobban még nem érdemes belemenni a kérdésbe, hiszen előbb meg kell várni a Videoton szezonkezdetét, de az előjelek nem azt mutatják, hogy beválik. Rutin vs. fiatalos hév 1-0.
A következő páros két nagy tradícióval rendelkező budapesti klub élén dolgozik. Prukner László és Mészöly Géza párosa azért is érdekes, mert a két ősi rivális gárda komoly pénzügyi gondokkal küzd, ennek ellenére remekül szerepeltek a szezonban. Prukner László úgy hozta a Fradit harmadik helyre, hogy év közben távozott a tulajdonos, és ahogy Kubatov Gábor fogalmazott: "… még azért is küzdeni kell, hogy egyáltalán pénteken a meccsre legyen áramunk."
Pruknernek azonban minőséginek mondható játékoskeret állt rendelkezésére, míg Mészöly Géza a fiatalokból kovácsolt egységet, és egy tavaszi holtpont után összeszedték magukat és a hatodik helyen végeztek. Még egy fontos tényezőről ne feledkezzünk meg. A magyar futball kapott egy Lázár Bence nevű tehetséget. A párharcot így döntetlenre adjuk, tehát összesítésben rutin vs. fiatalos hév 2-1.
Nagyjából azonos képességű csapatokkal vágott neki az évnek a Zalaegerszeg és a Pápa. A fő különbséget az edzői poszt jelenti. Csank János, korábbi szövetségi kapitány olyan csapatot épített Zalaegerszegen, amely még az utolsó fordulóban is a bronzéremért csatázott. Ezzel szemben Pápán épphogy megmenekültek a kieséstől. Ezt a sort tehát a Váccal és a Ferencvárossal bajnoki címet nyerő Csank János nyeri. Elhúznak az "öregek". Rutin vs. fiatalos hév 3-1.
A Hungária körúton nem sikerült olyan jól a kiesés elleni harc. Garami József csapata jövőre a másodosztályban folytatja. Az ő "ellenfele" a mai versenyben az a Tomiszlav Szivics, akit akár önmagával is lehetne versenyeztetni, annyira ellentmondásos az, ami idén a Kecskemétet jellemezte. Szivics egyénisége az NB I színfoltja. Lendülete, fiatalos gondolkodása, motivációja átragad a játékosokra. Ezeknek köszönhető, hogy ha a bajnokságra nem is, de a kupameccsekre fel tudta tüzelni a KTE játékosait. Nélküle nem nyerhetett volna a Kecskemét kupát. Rutin vs. fiatalos hév 3-2.
Maga a csoda. Így is jellemezhetnénk a Kaposvár idei szereplését. A szezon előtt tizenkét játékost és Prukner Lászlót elvesztő Rákóczinál egy célt tűztek ki a bajnokság előtt, mégpedig a bentmaradást. Ehhez képest Sisa Tibor a nulláról olyan csapatot rakott össze, amely a negyedik-ötödik helyre is felérhetett volna. A tabellán maradt azonban a hetedik hely, a klubházban pedig a visszafogott örömünnep. Tulajdonképpen bárkit szembe állíthatnánk Sisa Tiborral, nem lenne ellenfele. Egy talán mégis… Az őszt elmondhatatlanul gyengén kezdő Haladás (egészen pontosan a tizenegyedik fordulóig vártak az első győzelmükre a szombathelyi szurkolók) az év második felére úgy összekapta magát, hogy egy döntetlen és egy vereség mellett győzött az összes hazai meccsén, sőt az utolsó fordulóban a bajnoki címvédő Debrecent is megverte, méghozzá idegenben. Aczél Zoltán tehát szerzett egy pontot a fiataloknak, de ennek ellenére Sisa Tibortól és a nagyobb tapasztalattal rendelkező edzőktől (még) nem lehet elvenni a győzelmet.
Rutin vs. fiatalos hév 4-3 – Végeredmény.