Pintér Ádám: "Nehéz volt megszokni a spanyol tempót""

Pintér Ádám a második szezonját zárta a Real Zaragozában, és a statisztikák alapján sokat lépett előre az előző évhez képest. Míg a 2010/11-es szezonban négy meccsen volt tagja a kezdőcsapatnak, addig idén – immár egy másik vezetőedzőnél – 14-szer állt fel vele a Zaragoza, a csereként teljesített meccsekkel együtt a bajnoki mérkőzések közel felén kapott lehetőséget a bizonyításra. Elmondása szerint a spanyol élvonalban szerepelni rendkívül nagy kihívás, és bár sokat lépett előre, még mindig vannak lemaradásai.

"Ez az évem jobban sikerült, mint az előző, sokkal több játéklehetőséget kaptam, remélem, ez a tendencia folytatódik a jövőben is. Az év első felében belső védőként, a másodikban középpályásként kaptam szerepet, utóbbi poszton egyedüli szűrőként szerepeltem, az én feladatom volt a labdaszerzés, miközben azért a támadásokban is rendre be kellett segítenem. A spanyol bajnokság az egyik leggyorsabb a világon, ezt a hatalmas tempót volt a legnehezebb megszokni. Rengeteg a párharc, sokat kell ütközni, amit én egyáltalán nem bánok, mert ez a stílus kimondottan fekszik nekem. Spanyolországban minden csapatban hemzsegnek a technikás játékosok, akik bármikor képesek váratlan megoldásokra, ezért nagyon nehéz játszani ellenük, igaz, a védők is fel vannak készülve rájuk, képesek felvállalni velük szemben az egy az egybeni párharcokat is. Az elmúlt két évben sokat fejlődtem kint, úgy érzem, hónapról hónapra egyre jobban megy a játék. Eleinte nem volt könnyű, hosszabb időnek kellett eltelnie, mire felvettem a spanyol élvonal ritmusát, voltak, és még vannak is lemaradásaim, de mindent megteszek annak érdekében, hogy előre tudjak lépni és stabil játékos legyek Zaragozában."

A Zaragoza gyengén kezdte a szezont, sokáig biztos kiesőnek tűnt, de az utolsó négy bajnokiján pontot sem vesztett, s a huszáros hajrával sikerült bennmaradnia a Primera Divisionban.

– Jobb csapatunk van, mint amit az előző szezon végeredménye mutat, de az őszt nagyon elrontottuk. Egy ennyire erős bajnokságban különösen fontos, hogy jól összeszokott csapat vegye fel a küzdelmet az ellenfelekkel, nálunk ősszel éppen ez volt a legnagyobb probléma, mert tucatnyi új játékost igazoltunk nyáron, és nem kevés időbe telt, mire összeszoktunk, ráéreztünk egymás mozgására a pályán. Tavaszra sikerült összeszoknunk, ha csak a bajnokság második felében elért eredményeket nézzük, azokkal az első öt csapat közé kerültünk volna a tabellán.