Az egykori kiváló sípmester játékvezető pályafutása előtti futballista karrierje Békéscsabáról indult, majd Győrben folytatódott. Az ETO-val 1963 őszén megnyerték az egyidényes magyar bajnokságot, majd remekül szerepeltek a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is.

„Nekünk akkor már befejeződött a szezon, amikor a Ferencváros még Dorogon játszott egy elmaradt mérkőzést. Szuromi Tóninak egy életre hálásak lehetünk, hiszen az ő góljával a Dorog 2–1-re legyőzte a Ferencvárost és ezzel bekövetkezett az, amire csak kevesen számítottak: bajnokok lettünk. Később a Bajnokcsapatok Európa Kupájában sem vallottunk szégyent, hiszen bejutottunk a legjobb négy közé.”

Az olimpiai válogatott csapatkapitánya az 1964-es tokiói döntőben sérülése miatt nem léphetett pályára. A japán szervezők viszont csak a finálé huszonkét játékosának adtak aranyérmet, így ő nem kapott. A győri szurkolók kezdeményezésére azonban megcsináltatták számára az aranymedált.

Elmúlt harmincéves, amikor úgy döntött, hogy befejezi az aktív futballt, ám a pályától nem akart elszakadni, ezért játékvezetőnek állt. „A freiburgi profiskodás alatt megtanultam németül, a hazatérés utáni kényszerpihenő alatt pedig letettem a játékvezetői vizsgát. Nem azzal a szándékkal kezdtem el a játékvezetést, hogy majdan eljussak az NB I-be vagy a nemzetközi porondra: egyszerűen örültem neki, hogy a pályán és edzésben maradhattam, és a hétvégeken mégis együtt lehettem a családdal. Sokat köszönhettem Zsolt Istvánnak és az MLSZ akkori vezetésének. Gyorsan lépdeltem előre ugyanis a ranglétrán, már háromévi működés után tagja lettem a FIFA-keretnek. Csodálatos élményekben volt részem az alatt a több mint tíz év alatt, amíg nemzetközi szinten bíráskodtam. Világ- és Európa-bajnokságok, valamennyi európai kupa döntője szerepel a tarsolyomban. Sok mindent elértem, és kicsit nagyobb szerencsével talán nem csak tartalék játékvezető lehettem volna az 1978-as vb döntőjén. Igaz, előtte én kaptam azt az emlékezetes argentin–brazilt, amit még ma is csodálattal emlegetnek a szurkolók.”- mondta el a Kisalföldnek Palotai.

Játékvezetői karrierje után tagja volt a FIFA Játékvezetői Bizottságának, és ez nagy lökést adott sportdiplomáciánknak is. Palotai Károlynak ugyanis jelentős érdemei voltak abban, hogy Puhl Sándor vb-döntőt vezethessen az Egyesült Államokban 1994-ben.

„A nemzetközi labdarúgás vérkeringésében játékvezető ellenőrként dolgoztam hosszú éveken át, de a kor előrehaladtával egyszer mindent be kellett fejezni. Napjainkban már csak a nyúli kertemben pihengetek, a család, az unokák töltik ki az időmet. Az ETO Parkban és a televízió képernyője előtt azért figyelemmel kísérem a futball történéseit is.”

Szabó Erik