Őszintén beszélt problémájáról Berki Krisztián – videó

Berki Krisztiánnak 2015 után tavaly is meg kellett műteni a vállát, de ezúttal egy komolyabb beavatkozásra került sor. A rehabilitáció még közel sem ért véget, de a javulás érzékelhető, ezért olimpiai bajnokunk minden idegszálával a tokiói játékokra koncentrál. 2020-ban már 35 éves lesz, de mint a DIGI Sport híradójának elmondta, lólengésben még így is csak a középmezőnyhöz tartozik korban.

 

"Mivel négy és fél éves korom óta tornázom, azért a fájdalom bizonyos szempontból része az életemnek" – nyilatkozta a Sport 24-nek Berki Krisztián. A tavaly őszi műtét is egy vállfájdalommal kezdődött, de a magyar klasszis számára sokkal jobban fájna, ha nem lehetne ott a tokiói olimpián, a cél érdekében pedig bármit hajlandó kibírni.

 

"Az MRI-felvételek alapján kiderült, hogy kicsit nagyobb a probléma, mint ami az előző műtétnél volt, mert 2015-ben volt egy kulcscsontpucolásom, ami után egy héttel már el tudtam kezdeni a terhelést, és edzeni tudtam. Most egy picit komolyabb műtétet hajtottak végre rajtam, mert a bicepszemhez is hozzá kellett nyúlni, és van a két csont közötti porc, azt is vissza kellett varrni. Kicsit komolyabb beavatkozás volt, ezért is hosszabb a rehabilitáció" – mesélte Berki, aki már nagyon szeretne úgy edzeni, mint a korábbi években, de erre még várnia kell.

 

"Most már elkezdhettem a tornatermi edzéseket, itt a Tornacsarnokban csinálom a terhelések egy részét, egyre jobb a támaszom, egyre több pozícióban tudok erősíteni. Úgyhogy jól haladunk, és nagyon örülök, hogy egyre többet vagyok itt. Bele kellett mennem a műtétbe, hiszen nélküle már a civil életben sem tudtam volna úgy használni a vállamat és a karomat, ahogyan szerettem volna" – fogalmazott a világ- és Európa-bajnoki címet is nyert tornász, hozzátéve, hogy számára most a legfontosabb a tokiói kvótaszerzés.

 

2020-ban már 35 éves lesz, ami elsőre soknak tűnhet, de valójában nem az. "Régen nem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi ideig tornázzak, viszont a tornában a sportolók életkora kitolódott. Szerencsére minden fejlődik, nemcsak a tornasporton belüli dolgok, hanem a gyógyulásban, a rehabilitációban, az orvostudományban is sok minden, és ezzel kijjebb tudjuk tolni a pályafutásunkat. Ma már a gyűrű helyett a lólengésre orientálódnak az idősebb versenyzők, és nem csak én leszek 35 éves Tokióban, hanem velem együtt legalább hat-hét versenyző a nemzetközi mezőnyből. Illetve, vannak nálunk szerencsére korosabbak is, úgyhogy elmondhatom, hogy nyilván az idősebbekhez, de még mindig a középmezőnyhöz tartozom korban."