Friss hírekOlasz foci

Örömünnep a rivális szurkolóknál, történelmi mélyponton Marco Rossi volt csapata

Kép forrása: Getty Images / X / Screenshot

79 év után történelmi mélypontra süllyedt a Sampdoria – a városi rivális Genoa ultrái pedig nem titkolták örömüket...

A Sampdoria klubtörténetének legsötétebb napja jött el kedd este: a 0–0-s döntetlen Juve Stabia ellen megpecsételte a sorsukat – először estek ki az olasz harmadosztályba (Serie C) azóta, hogy 1946-ban létrejöttek. A kikötőváros csapata évtizedeken át stabil tagja volt az élvonalnak, Gianluca Vialli és Roberto Mancini vezetésével 1991-ben nyerte egyetlen bajnoki címét, a következő szezonban pedig egészen a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjéig menetelt, melyben az FC Barcelonától kapott ki hosszabbítás után.

A jelen viszont csak kudarcot, zűrzavart és szégyent tartogatott.

Négy edző, nulla stabilitás – így omlott össze Marco Rossi volt csapata

A szezon elején még a világbajnok Andrea Pirlo próbálta visszavezetni a csapatot a Serie A-ba, ám három meccs után menesztették. A helyére érkező Andrea Sottil a városi derbit ugyan megnyerte (büntetőkkel a Genoa ellen a Coppa Italiában), de októberre ő is távozott, miután csupán 4 győzelmet hozott 14 mérkőzésen.

A következő áldozat Leonardo Semplici lett, aki a március végi 0–3-as vereség után Frosinonéban teljesen elveszítette a szurkolók bizalmát. Az öltözői buszt megdobták kövekkel és fáklyákkal – és bár a klub próbálta nyugtatni a kedélyeket, áprilisban jött az újabb váltás.

Az utolsó reménysugár Alberico Evani volt – a válogatott egykori másodedzője –, aki Attilio Lombardóval és a háttérben segítő Roberto Mancinivel próbált csodát tenni. A kezdés (1–0 a Cittadella ellen) ígéretes volt, de a végére csak egy újabb győzelem jött össze, és a remény elillant.

Marco Rossi is megfordult a csapatnál. A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya – akivel nemrégiben 2030-ig hosszabbított az MLSZ1997 nyarán szerződött a Sampdoriához, miután két szezonon át külföldön – a mexikói Club América és a német Eintracht Frankfurt játékosaként – szerzett tapasztalatot.

Akit Signor Futballistának hívtak – így lett Marco Rossiból élvonalbeli játékos

A Genoa városába visszatérve egy ambiciózus, átalakulófélben lévő Sampdoria kerethez csatlakozott, ahol többek között olyan nevek szerepeltek, mint Giovanni Stroppa vagy a veterán védő, Pietro Vierchowod. Rossi azonban sérüléshullám miatt csupán 24 mérkőzésen lépett pályára a szezonban, és nem tudta megmutatni teljes potenciálját a klubnál. Mégis, a szezon végén – amikor a csapat biztosította a bentmaradást – a középpályás a szurkolókhoz intézett búcsúbeszédében külön kiemelte, hogy a Sampdoria akkori szervezettsége és stabilitása érték, amelyet a városnak meg kell becsülnie.

„A Sampdoria nem létezik többé” – Genoa ünnep Genovában

Amíg a blucerchiatik szurkolói gyászolták a klub bukását, addig a Genoa ultrái féktelen ünneplésbe kezdtek. Több száz drukker vonult ki a Piazza Alimondára, ahol füstbombák, tűzijátékok és hangos rigmusok töltötték be a levegőt:

La Sampdoria non c’è più!”„A Sampdoria többé nem létezik!”

A „szertartás” során temetést is megrendeztek, egy koporsóval, amelyet a Samp színei borítottak. A Genoa-szurkolók számára ez több volt egy városi rivalizálásnál: ez egy történelmi elégtétel, hiszen most ők a Serie A-ban, míg a nagy rivális soha nem látott mélységbe zuhant.

A Derby della Lanterna történelme

A Genoa–Sampdoria rivalizálás, közismert nevén a Derby della Lanterna, Olaszország egyik legrégebbi és legtűzesebb városi rangadója, amely nem csupán futballmeccs, hanem identitások összecsapása is. A patinás múltú Genoa CFC-t 1893-ban alapították, míg a Sampdoria 1946-ban jött létre két klub összeolvadásával – és ezzel kezdetét vette a genovai futballháború.

A Genoa a „munkásosztály” és a régi hagyományok képviselőjeként tekint magára, míg a Samp inkább a modernitást, az új korszakot testesíti meg – ez a társadalmi és kulturális szembenállás a lelátókon is kitapintható.

A két klub egy stadionban, a Luigi Ferrarisban osztozik, ami csak tovább fokozza a feszültséget, hiszen minden derbi „hazai” meccs is egyben. A szurkolók közötti ellentét évtizedek óta mély és szenvedélyes: az ironikus transzparensek, a gúnydalok, sőt időnként a fizikai összetűzések is megszokottak, különösen, ha az egyik fél bukása a másik örömünnepévé válik – mint ahogy történt most is, amikor a Genoa-drukkerek tűzijátékkal és „temetéssel” ünnepelték a Samp történelmi mélyrepülését.