Örömódát zengett a kanadai újságíró a magyar hokicsodáról

„Budapestről repültek ide – a legtöbben Prágán vagy Varsón keresztül – több száz dolláros repülőjegyekért. Debrecenből, Székesfehérvárról vagy olyan helyekről származnak amiről nem hogy nem is hallottam, de még kiejteni sem tudom” – kezdi írását Kevin Pratt.

 

 

Azokról, akik közül körülbelül ezren buzdították folyamatosan azt a csapatot, amely az oddsok alapján utolsónak kellett volna, hogy legyen a vb-n, most viszont reális esélye van a bennmaradásra, ehhez kedd délután Franciaországnak le kell győznie Fehéroroszországot.

 

Az írás megemlékezik arról, hogy 1939. február 3-án nyert utoljára meccset az élvonalban a magyar csapat, mielőtt legyűrte volna Fehéroroszországot. Akkor Zürichben Belgium volt az ellenfél. 

 

 

 

 

Pratt kitér az első, 2009-es feljutó válogatottra és tragikus hősére, Ocskay Gáborra „akit széles körben a valaha élt legjobb magyar játékosnak neveznek” és aki az A-csoportos jégkorong-világbajnokság előtt egy hónappal tragikus hirtelennséggel elhunyt. Nevét most Székesfehérváron az a jégpálya viseli, ami a válogatott számos tagjának otthona. A 19-es mezét pedig visszavonultatták.

 

A szerző egyébként hosszasan elemzi nemzeti himnuszunkat is, ugyanis nem várták, hogy hallani is fogják, ráadásul ennyiszer. Ugyanis a protokoll szerint a meccs végén feláll a két csapat saját kék vonalán, megválasztják a meccs legjobbjait, felcsendül a győztesek himnusza, majd a vesztes csapat elhagyja a jeget, de a magyaroknál itt borult minden.

 

 

 

 

Amikor a magyar csapat veszít, a győztes csapat hagyja el először a jeget.

 

A magyar játékosok lassan összegyűlnek a szurkolóikhoz közelebb lévő kék vonalon és a drukkerekkel közösen eléneklik a Himnuszt.

 

Aztán szombaton minden megváltozott, „Hölgyeim és Uraim, kérem álljanak fel, a győztes csapat himnusza következik – Magyarországé.”

 

Egy kicsivel később, talán 10 perccel a himnusz után, amikor már mindenki elhagyta a pályát, a biztonságiak próbálták rávenni a szurkolókat arra, hogy távozzanak. Sokkal azután is, hogy a csapat elhagyta a jeget, még mindig ott voltak.

 

Énekeltek. Ugráltak. Doboltak.

 

Később a győztes magyar csapat tagjai megjelentek a szurkolói faluban. Egyesével léptek fel a színpadra. Fülsüketítő zaj kísérte mindegyikőjük belépését.