„Ahol felnőttem, nem gólszerzésről szólt a foci, hanem arról, hogy ki volt a legügyesebb, kinek voltak a legjobb képességei, ki volt a legtechnikásabb, és ezt a mentalitást hoztam magammal mindenhová” – mondta Ibrahimovic a BBC Sportnak.
„Mindez akkor változott meg, mikor a Juvéba szerződtem. Az Ajaxnál szépen játszottam, és bár az eredményességet illetően ott is volt rajtam nyomás, mindaz semmi sem volt az Olaszországban tapasztaltakhoz képest, ahol Capellóval minden a gólszerzésről szólt.”
„Capello az edzések után rábízott az asszisztensére, az öreg Italo Galbiatira; csak odaüvöltötte nekem, hogy Ibra, s már mehettem is az edzőpályára az akadémiáról és az utánpótláscsapatból verbuvált tehetségek közé gyakorolni. A srácok beadogatták nekem a labdát, én meg lövöldöztem be a kapuba, s ez volt a program naponta 30 percen keresztül.”
„Unalomig csináltatták velem. Néha haza akartam már menni, mert fáradt voltam, nem szerettem volna többet kapura lőni, sőt, a kaput és a kapust sem akartam látni. Meg is próbáltam mindenkit megelőzve hazamenni, de akkor mindig felharsant az Ibra, s én tudtam, mi következik. A végén a kapu előtt olyanná váltam, mint egy gép, különösen Olaszországban, ahol csatárt játszani mindennél nehezebb volt, mert taktikailag rendkívül erős volt az a bajnokság és tele volt világklasszis védőkkel.”
„Ha rajtuk keresztül akartál menni, az nem volt kellemes, mindened sajgott utána. Tehát szépen lassan rájöttem, hogy ide erőre is szükség lesz. Szóval megtanultam, hogyan legyek eredményes, illetve azt, hogy a gólok addig jönnek, amíg szorgalmasan edzem.”