Orbán Viktor a Top 10-be vágyódásról, Milák zsenijéről, és a budapesti Olimpiáról

Derekas helytállásnak nevezte Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Sportnak adott interjúban a magyar olimpikonok által elért eredményeket, köztük a hat aranyérmet, és úgy vélte, hogy a magyarok helye az első tízben van.

A szombaton megjelent NemzetiSportos interjúban a kormányfő elmondta, hogy titokban nyolc aranyéremben reménykedett, de az elért hat első helyet is derekas helytállásnak értékeli. Orbán Viktor megjegyezte, ha a jelent nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy szépen helyt álltunk, tartjuk magunkat.

„Ha a jövő felől nézzük és a mostani olimpiát arra használjuk, hogy megértsük a következő olimpiákat, akkor az, amit most tudunk, kevés, csak a folyamatos hátrasorolódáshoz elegendő. Kanada, Dél-Korea, Új-Zéland, a közép-ázsiai küzdősportok országai „elmennek mellettünk”.

Magyarország miniszterelnöke rámutatott arra is, hogy az új sportágakból sem lehet úgymond kimaradni.

„Ez nehéz szakmai feladat, amit majd az olimpiai bizottságnak kell megoldania. Azonban nem mondhatunk le az olimpia programjába bekerülő új sportágakban elérhető esélyeinkről, mert ezzel hátrasoroljuk magunkat”

A miniszterelnök szerint óriási teljesítmény őrizni a helyünket, de Szilágyi Áron kardvívót idézve kiemelte: ami ma elég, az holnap kevés.

„A sport nem matematika. Nem lehet úgy elvárni a sporttól a sikereket, mint régen a termelési mutatókat a szocializmusban. A mi helyünk az első tízben van. Minden olimpián az első tízben, és összességében, az olimpiák történetét nézve is az első tízben. Nem érdemes kisebb célt kitűzni.”

Arról is beszélt, hogy a magyarokra jellemző az elégedetlenség, ám abból a jó típusút kell elővennünk.

„Azt, ami nem rombol, nem nyegle, nem leszól, nem leértékel, hanem inkább elszántságot hoz, meg feladatot jelöl ki. És ha ez a jófajta elégedetlenség van többségben Magyarországon, akkor a sport fejlődik. Mert egyáltalán nem mindegy, milyen módon vagyunk elégedetlenek a a teljesítményünkkel.”

A miniszterelnök rámutatott arra is, hogy szerinte akadnak ki nem használt lehetőségeink, példaként említve a kerékpározást.

„Azt mutatja, hogy van valami nehezen megfogalmazható rejtélyes kapcsolat a sportág meg a magyarok között. Az meg hiba, hogy a pályakerékpárból kiszálltunk. A vélodromok építése része volt a magyar sportágfejlesztési terveknek, de aztán pénzhiány okán elmaradt. Ezekből legalább kettőt, avagy még inkább hármat kellene építeni.”

Orbán Viktor szerint ugyanakkor a küzdősportokban is van keresnivalónk, és nem csak a férfiaknak.

„Közel voltunk, ha nem egy férfiszerű ellenféllel kell verekednie, megküzdenie a mi lányunknak, Hámori Lucának, akkor ott éremközelben, sőt a dobogó tetején is állhattunk volna. Bízunk az olimpiai mozgalomban, hogy erre a kínos problémára megnyugtató megoldást talál.”

Szólt a birkózásban, kajak-kenuban, úszásban és vívásban elmaradt aranyérmekről is.

„Ezekben a sportágakban általában voltak kiemelkedő zsenijeink. A vívásban Szilágyi Áron, a kajak-kenuban legutóbb Kozák Danuta, úszásban Hosszú Katinka. Olyan sportolónk, aki kettő vagy akár három aranyat is hoz, ami a mi érmeink számán sokat lendíthetne, most éppen nincsen.”

Arra a kérdésre, hogy Milák Kristóf ebbe a kategóriába sorolható-e, a következőt felelte:

„Vannak öntörvényű zsenik, ahol a legtöbbet akkor használunk, ha nem szólunk bele, hogy ők hogyan csinálják.”

„A futballban volt Varga Zoli, az úszásban van Milák Kristóf, az öttusában volt Balczó Andrásunk. Nem tudjuk egy kaptafára felhúzni őket, ők született zsenik. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. De nem kell minden magyar géniusz teljesítményét megértenünk. Egyszerűen csak örülnünk kell, hogy van. Segíteni, bátorítani és hagyni kell Milákot, s ki tudja, lehet, hogy a pillangón túl még más számokban is megveri a világot. Közben persze figyelem az Amerikából jövő híreket, és talán Kós Hubert esetében is számíthatunk többre.”

A régiós éremtáblázat alakulásáról talán sokakat meglepő véleményt mondott.

„Jó, hogy mi versenyzünk a régiós országokkal, és az élen vagyunk. De nekünk az nem jó, ha ők nincsenek állandóan versenyben velünk. Sikeresebb románokat, sikeresebb horvátokat, még több aranyérmet a szerbeknek, érmeket a szlovákoknak, mi ebben vagyunk érdekeltek. Ha valaki azt gondolja, hogy Magyarország a régióból kiszakadva tartósan sikeres lehet, az a sportban is és a politikában is téved. Közép-Európának kell sikeresnek lenni.”

A csapatsportokról szólva elárulta, a klasszikus csapatsportágak mindegyikében ott kéne lennünk az olimpián, de legalábbis a vízilabdán és a kézilabdán túl is fociban, a kosár- és röplabdában is folyamatosan nyitva kellene legyen az esély.

„Ami a pólót illeti, nem hiányt érzünk, hanem csalódást. A magyar ember ítélőképessége kiemelkedően éles, sportteljesítmények területén is. A magyar tudja, hogy a bajnok egy másik kategória. Az ezüstérmet meg a bronzot kis távolság választja el egymástól, de az ezüstöt az aranytól egy egész világ.”

Kiemelte, fantasztikus, hogy az utolsó klasszikus öttusa arany Magyarországra került egy hölgy révén.

„Ha valaki tud mondani valamit a győzelemről, Gulyás Michelle tud. És bár minden győzelem csodálatos, volt egy epikus győzelmünk is, Rasovszky Kristófé, ő ugyanis egy olyan sportágban győzött, ahol soha magyar férfi olimpiai aranyat nem nyert még előtte.”

Orbán Viktor a fertőzött Szajnában rendezett úszás kapcsán kitért arra is: nem szabad azt hinnünk, hogy a világban a nemzetek azonos elbánásban részesülnek.

„A magyar győzelmek azért érnek különlegesen sokat, mert a magyarok általában hátrányos elbánásban részesülnek. Ritka az a pillanat, és ritka az a sportág, ahol olyan szinten tudjuk magunkat képviselni, hogy fair elbánásban legyen részünk, esetleg kedvező közegben lépjünk pályára.

„Mi általában hátrányból kezdünk, és onnan nyerünk.”

A miniszterelnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a 19 párizsi érem közül 16-nak a kivívásában vettek részt egyetemisták, mondván többet remélhetünk a fiatal egyetemistáinktól, mint sokan gondolnák. Kitért a vitorlázásra is.

„Ha a vitorlázásból egymás után jönnek tehetségek, akkor annak az a megfejtése, hogy van valami, amit a magyarok látnak a sportágban. Valami, amit talán mások nem, és ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy a legjobbak közé kerüljünk. Ha pedig ez így van, akkor segíteni kell az ilyen sportágakat.”

A miniszterelnök hangsúlyozta, a következő olimpiai periódusnak a mostani sportállamtitkárral, Schmidt Ádámmal vágnak neki.

„Én már a napokban dolgozom vele, épp az olimpia értékelésének a módszertanát tekintjük át. Küszöbön áll újabb sportágfejlesztési megállapodások láncolata, amit az államtitkár úrnak kell tető alá hozni.”

Hazánk első embere azt is elárulta, hogy ezt az olimpiát Budapesten kellett volna megrendezni – ezzel kapcsolatban a következő kijelentést tette.

„Nyilvánvaló, hogyha a budapesti városvezetés nem támogatja a budapesti olimpiát, akkor nem lesz itt Olimpia. Nekünk a MOB számára minden feltételt rendelkezésre kell bocsátanunk, hogy az Olimpia rendezésére fölkészülhessenek. Az aranykapu ki van nyitva, csak át kéne bújni rajta. Már most is itt volt, már elhozhattuk volna a mostanit is, de a 36-osat, ha akarjuk, el tudjuk hozni.”

„Nem hiszem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által meghirdetett elveknek bármely más helyszín jobban megfelelne, mint Budapest, illetve Magyarország.”

„Nincs a világon még egy olyan ország, amelynek annyi, az olimpiára alkalmas és kipróbált létesítménye lenne modern verzióban, mint Magyarországnak. Atlétikai stadion, a Puskás Aréna, itt ülünk most a Duna Arénában. Mindenünk megvan. Néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni meg elbontani, és jó napot.”

Az interjúban Orbán Viktor kitért az olimpián kitört vitákra, illetve a sokak felháborodását kiváltó megnyitóra is.

„Minden, ami nekünk fontos, totális támadás alatt áll. A nemzeti identitás, amely nélkül egy magyar számára az egész világnak nincs is értelme, olyan támadások alatt áll, olyan inzultusokat szenved el, amik korábban példátlanok voltak. Ami korábban nacionalizmusnak tűnhetett, az ma létkérdés, mint a kenyér. Ha nem vetjük meg a lábunkat, és nem állunk a sarkunkra, akkor felforgatják azt a világot, amiben a leginkább emberhez méltó életet lehet élni, ahol a nő nő, a francia francia, a magyar magyar, az amerikai meg amerikai.”

Az interjúban szóba került a javában zajló futballidény is. Így az is, hogy soha ennyi magyar csapat nem volt versenyben az európai kupákban a főtáblára kerülésért. A hurráhangulatot azonban senki ne várja Orbán Viktortól.

„Jobb, mint volt, de messze van attól, mint amit akarunk. Nagyon kell utálni a kormányt, a magyar labdarúgást, talán még a saját hazáját is annak, aki azt akarja látni és mondani, hogy nincsenek pozitív változások ebben a sportágban is.”

„Ma már látom az akadémiákról kikerülő srácokban azt a tehetséget és képességet, hogy legalább 12 magyar csapat mezőnyjátékosainak a felét ki lehet állítani ezekből a magyarokból. Mégsem nem tesszük. Ideértve még a Puskás Akadémiát is. Mi sem tartunk még itt. Amikor majd öt-hat saját nevelésű játékos lesz a gyepen, és négy-öt meg külföldi, akkor mondhatjuk, hogy na, ez már az, amire gondoltunk.”