"Olyan érzésem támadt, mintha valami elrepülne a sátraink mögött"

 

 

Reggelre mind a wc, mind pedig a zuhanyzó sátrak összetörtek. Akbar és Ali az éjszaka egy részét a konyhasátrat tartó póznákba kapaszkodva töltötték. Bizony attól féltek, hogy elrepül alaptáborunk központi egysége! Dávid pedig? Mit sem tudott az egészről: édesdeden átaludta az egész cirkuszt! Ezen képességét olykor kifejezetetten irigylem tőle.

 

 

Reggeli után inhaláltunk, ami csakugyan indokolt teendőnek bizonyult, figyelembe véve légutaink állapotát. A torkom sajnos még most sem százas. Dávid mosott, miközben Akbar a sátra helyreállításán munkálkodott. Igazi kánikulai alaptábori napnak örvendhettünk. Délután szépen sorbavettük partnereink zászlajait, majd elkészítettük klasszikus, K2-vel a háttérben fotósorozatunkat. Mire végeztünk, épp lebukott a Nap a szomszédos hegygerinc mögött. Pont ekkor két mosolygós arc kiabált rám: „Hé, emlékszel ránk?”. Hogyne emlékeznék: a kedves koreai srácok a Broad Peakől, akikkel aztán 2015-ben is találkoztam. Akkor ráadásul nem is akármilyen helyzetben, hiszen a K2 alaptáborából egyetlen alvással rohantam le Ászkoléba – amire igen jó okom volt! -, és épp e maratoni menet végén értem be őket (holott egész másvalaki volt a célom). Még az is lehet, hogy elmesélem majd ezt a történetet. Idén is találkoztam olyan helyivel, aki megkérdezte: „Ugye én voltam az, aki néhány éve éjjel-nappal rohant a szerelme után a Baltoron át?”. Hát igen…

 

 

Az esti vacsora mellé forró, mézes teát szürcsölgetek. Akbár csatlakozik hozzánk, jót beszélgetünk Pakisztán múltjáról és jelenéről, szokásokról, családról, életről. Dávid számos érdekes történettel áll elő. Van miből meríteni…

Fogmosás a hidegben. Lámpaoltás."

(Szilárd)

 

A két hegymászó korábbi bejegyzéseit megtalálják itt:

 

 

Forrás: Facebook.com/SuhajdaSzilardClimber/