Olimpialexikon: Terror, de a játékoknak folytatódniuk kell – 1972. München

1972. szeptember ötödikén új fejezet nyílt a sport történelmében. Többé nem a béke és békesség jelképe lett az olimpia. Pedig minden gyönyörűen indult. Németország és München feledtetni kívánta a nácizmus rémtetteit, nem véletlenül a bajor fővárost jelölte ki a Német Olimpiai Bizottság a játékok megrendezésére – azt a várost, ahonnan Hitler és társai pusztító útjukra indultak. A város szinte megújult, korszerű létesítmények, kényelmes olimpiai falu fogadta 122 ország 7156 versenyzőjét. Bár 27 afrikai ország bojkottot hirdetett Rhodesia jelenléte miatt, az afrikai ország versenyzőit hazaküldték, így a távolmaradással fenyegetőzök is rajthoz álltak Münchenben.

Ráadásul vastapssal és szeretettel fogadták a fal túlsó oldaláról érkező német testvéreket, és a világ minden tájából érkező sportolókat egyaránt. Kezdett egyre inkább teret hódítani a női sport, a hétezer versenyző közül több mint ezer a "gyengébbik nem" közül került ki. Aztán eljött szeptember ötödike. Palesztin terroristák másztak be az olimpiai faluba, ahol megöltek két izraeli sportolót, a többieket túszul ejtették. 200 bebörtönzött társuk szabadságát követelték a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet tagjai. Hosszú tárgyalás kezdődött, majd a fürstenfeldi repülőtérre mentek a túszejtők és fogva tartottaik.

A német biztonsági erők és a terroristák között tűzharc kezdődött, majd az olimpia sajtófőnöke bejelentette, minden túsz megmenekült. Nem mondott igazat… Az összecsapásban kilenc izraeli sportoló illetve sportvezető, valamint mind az öt terrorista életét vesztette. A játékok azonnal félbeszakadtak, és az olimpiai végső törlése is felmerült. Másnap az olimpiai stadionban rendezett gyászszertartáson Avery Brundage, NOB elnök ezt mondta: "Meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, nem engedhetjük meg, hogy egy marék terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jó szándék eme alapjait. A játékoknak folytatódnia kell!"

A játékok pedig folytatódtak, de hol volt már a csupa móka, felhőtlen boldogság. Mindenhol katonák és rendőrök felügyeltek a rendre. Az olimpiai hőse, Mark Spitz például csak testőrrel volt hajlandó bárhová is menni. Az olimpia programjába visszakerült az íjászat, a cselgáncs és a kézilabda, míg a kajakszlalom bekerült a műsorba. Mint említettük, München hőse Mark Spitz lett, aki egymaga hét olimpiai bajnoki címet szerzett az uszodában, mindegy aranyat világcsúccsal hódította el.

Az úszócsarnok azonban nem volt felhőtlen terep függetlenül az ötödikei eseményektől sem, fennakadt ugyanis a doppingellenőrzésen az amerikai Rick DeMont. Hiába bizonygatta, hogy csak gyerekkori asztmájára szedi a gyógyszert, elvették a 400 méter gyorson szerzett aranyérmét. Továbbra is a sportok királya állt leginkább az érdeklődés középpontjában: A 38 szám közül hétben megjavították, ötben pedig beállították a világcsúcsot. Az "ügyességi" számokban remekeltek az európai atléták, míg a futószámokban az afrikaiak és az amerikaiak vívtak nagy csatát.

A tornacsarnok hőse a szovjet Olga Korbut lett, aki három aranya mellé egy ezüstérmet is bezsebelt Münchenben. Érdekesen alakult a kosárlabdatorna döntője: az Egyesült Államok játékosai már győztesnek hitték magukat, amikor kiderült, nem indult el a játékidőt mérő óra, és még három másodperc visszavan a találkozóból. Bjelovnak egy másodperccel a dudaszó vége előtti duplájával a szovjetek fordítottak, és törték meg ezzel az amerikai sikerszériát kosárlabdában. Számunkra kellemes emlék, hogy ez volt Knézy Jenő első kosárlabda-közvetítése.

Bár kicsit visszaesett a magyar csapat az éremtáblázaton, és a korábban megszokott aranytermés is elmaradt, nem panaszkodhatunk sportolóinkra. Összesen 35 dobogós hellyel zártak, ebből hat az olimpiai aranyérmek száma. Balczó András első egyéni aranyát szerezte öttusában, míg Földi Imre két ezüst után ezúttal a dobogó legmagasabb fokára állhatott, megszerezve ezzel a magyar súlyemelő sport első olimpiai bajnoki címét. Gedó György ökölvívónk Papp Laci nyomdokaiba lépett, míg Hegedűs Csaba birkózónk szerezte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét.

Ismét dupláztak párbajtőrözőink, a csapat aranya mellett dr. Fenyvesi Csaba "hozta" az egyénit. Mint látható, rengeteg volt az ezüstérem, és ezeket többnyire hajszál választotta el a még fényesebb éremtől. Gyarmati Andrea világcsúccsal került például a döntőbe, ahol végül a második helyre szorult. De említhetnénk vízipólósainkat is, akik veretlenül zárták a tornát, csakhogy a szovjet gárda jobb gólkülönbséggel Kásás Zoltánék elé kerültek. Szintén ezüstös lett a labdarúgó-válogatott, Szűcs Lajosék a lengyelektől kaptak ki a fináléban 2-1-re.

Mindezek ellenére nem vallottak szégyent sportolóink Münchenben, a 35 dobogós hellyel az éremtáblázat nyolcadik helyének megszerzése önmagáért beszél. Ezúttal a szovjetek vitték a pálmát, kereken 50 aranyérmükkel 17-tel több bajnoki címet szereztek, mint a nagy rivális amerikaiak; a két szuperhatalmat az NDK, illetve az NSZK sportolói követték. Kár, hogy 1972 említésére nem ez, a nagyszerű csaták, Mark Spitz világcsúcsai, Olga Korbut szenzációs gyakorlatai, vagy éppen a rendkívül izgalmas kosárlabda-döntő ugrik be mindenkinek. Hanem a terror, amely megváltoztatta a sportéletet is, és amely miatt azóta is retteghetnek a szervezők, sportolók egyaránt. Remélhetőleg Athénban a félelem alaptalannak bizonyul.

Forrás: sportma.hu