Olimpialexikon: Papp Laci nem volt babonás – 1948. London

A második világháború miatt tizenkét éves szünet volt a négyévenként megrendezett olimpiák sorában. Az elmaradt 1940-es és 1944-es nyári olimpia csak sorszámot kapott. Az 1940-es, XII. nyári olimpia rendezésére eredetileg – London, majd Tokió lemondása után – Helsinki kapott jogot, a háború kitörése azonban megakadályozta a játékok megrendezését. Szintén elmaradt a XIII. nyári olimpia, melynek rendezésére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nyolc város közül – szavazással – Londont választotta ki. A második világháború utáni első olimpia rendezésére hat város pályázott, de a NOB a rendezési jogot szavazás nélkül Londonnak ítélte. A háborúban vesztes Németország nem kapott meghívót, Japán nem fogadta el, a szovjetek pedig még kitartottak elszigeteltségük mellett. A versenyeken ötvenkilenc nemzet négyezer-száznégy sportolója vett részt.

A költségek miatt nem épült olimpiai falu; a versenyzőket a főváros közelében lévő laktanyákban és kollégiumokban helyezték el.Mivel még jegyrendszer volt, sok csapat ennivalót is vitt magával. Az atlétikai versenyszámokat a Wembley Stadionban bonyolították le. Az Olimpia sztárja egyértelműen a holland Fanny Blankers-Koen lett. A „Repülő háziasszony” becenevet kapott kétgyerekes anya négy aranyérmet nyert: 100 és 200 méteres síkfutásban, 80 méteres gátfutásban és váltóban. A szabályok nem tették lehetővé, hogy a sportolónők háromnál több versenyszámban induljanak, így ki kellett hagynia a távolugrást és a magasugrást, noha mindkét sportágban ő tartotta a világcsúcsot.

A finn Veikko Huhtanen három aranyérmet, egy ezüstöt és egy bronzot vitt haza. Az összesítésben az Egyesült Államok versenyzői szerezték a legtöbb érmet, utánuk a svédek és a franciák szerepeltek legjobban. A magyar olimpiai csapat résztvevője volt a Játékoknak. Érdekesség, hogy a Kossuth-címer alatt vonultunk fel. A zászlóvívőnk Németh Imre volt.

A legeredményesebb játékaink egyike, hiszen összesítésben a negyedik helyen végzett Magyarország az éremtáblán. Ez 28 érmet (10 arany, 5 ezüst és 13 bronz) jelentett.

A legjobban sikerült sportágunk, mint oly’ sokszor már a vívás volt. Lehengerlőnek bizonyultak férfi kardozóink. Egyéniben ismét Gerevich Aladár nyert, továbbá csapatban sem találtunk legyőzőre (Bercelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László). Kovács Pál egyébként bronzérmes lett a kardozók egyéni versenyében. A harmadik vívó aranyunk Elek Ilona nevéhez fűződik.

Rendkívül jó eredményt értek el atlétáink is. A már említett Németh Imre a kalapácsvetés, míg Gyarmati Olga, a távolugrás győztese lett. Ökölvívásban szintén két aranyat nyertünk. Nem kell külön ecsetelgetni, hogy mekkora alakja Papp László a magyar ökövívásnak. Első olimpiáján, első aranyát nyerte. Augusztus 13-án, pénteken győzött. Az biztos, hogy ez nem jelentett hátrányt a magyar öklöző számára. Szintén aranyérmes lett a jászberényi Csík Tibor.

A majd negyvenéves Bóbis Gyula szabafogású birkózásban nyert aranyérmet. Pataki Ferenc talajon nyert újabb aranyérmet a magyar tornasport számára, míg Takács Károly gyorstűzelő pisztolyban állhatott fel a világ élére, úgy, hogy a háborúban elvesztette jobb kezét, így az olimpiára megtanult ballal lőni. Pataki Ferenc egyébként bronzérmes lett lólengésben.Vizipólósaink szereplése mindig a figyelem középpontjában állt, ezen az olimpián sajnos nem sikerült aranyérmet szerezni, az olaszok jobbnak bizonyultak.