Olimpialexikon: magyarok a csúcson – 1952. Helsinki

Finnország először rendezhetett olimpiát, és a derék északiak nem is okoztak csalódást. A 69 ország 4925 sportolójának részvételével zajlott játékokat akkor "minden idők legjobb olimpiájának" nevezték, és a finneknek sikerült kiváló játékokat rendezniük.

A világ ifjúságának összetartozását mutatja, hogy jelen voltak a Szovjetunió, Kína, Németország, valamint Japán versenyzői is, igaz, a szocialista tábor nem volt hajlandó az "imperialistákkal" egy olimpiai faluban lakni.

A helsinki stadionban 70 ezer néző nézte végig könnyes szemmel, amint a legendás futó Paavo Nurmi meggyújtja az olimpiai lángot. Aztán a játékok legnagyobb sztárja szintén egy atléta lett, a "Prágai lokomotív", azaz Emil Zatopek egyedülálló módon bezsebelte az 5 és a 10 ezer méter, valamint a maratoni táv aranyát is. Érdekesség, hogy feleségével, a gerelyhajító Danával egy napon lettek olimpiai bajnokok.

Az 1952-es olimpia igazi bombameglepetése azonban kétségkívül a magyar csapat szenzációs szereplése volt. A 16 aranyérmet azóta sem sikerült túlszárnyalni. Pedig nem indult egyszerűen az éremtermés, hiszen az ötödik napra még nem rendelkeztünk arannyal. De ha egy bolt egyszer beindul… Nézzek időrendi sorrendben!

A tornacsarnok hozta az első aranyakat, Korondi Margit felemáskorláton, majd Keleti Ágnes műszabadgyakorlata is aranyat hozott a konyhára. Csermák Józsefé lett a harmadik arany, Németh Imre tanítványa éppen tanítóját előzte meg kalapácsvetésben. Világhódító útjára indult a magyar öttusasport: csapatban arany – Benedek Gábor, Kovácsi Aladár és Szondy István összetételben, míg egyéniben Benedek ezüstöt szerzett.

Következett két birkózó diadal, Hódos Imre kötöttfogásban a légsúlyúak között, míg Szilvásy Miklós váltósúlyban diadalmaskodott. A hetedik bajnoki cím a londoni győztes Takács Károly nevéhez fűződik, aki újra megírta előre győzelmi beszédét – naná, győztes babonán nem szabad változtatni!

Hétnél jártunk, és ekkor jöttek még csak a magyar úszólányok. Mindjárt négy olimpiai bajnoki címmel, Szőke Kató 100 gyorson, a "pillangókisasszony" Székely Éva 200 mellen, Gyenge Valéria 400 gyorson, míg a 4X100-as váltó tagjaként Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva és Szőke Katalin nyert.

Máris tizenegynél jártunk, és hol van még a vége? Labdarúgó Aranycsapatunk révbe ért, a döntőben Jugoszláviát verte 2-0-ra a többek között Puskással, Hidegkutival, Bozsikkal, Grosiccsal felálló válogatott. Vízilabdázóink sem akartak lemaradni focistáink mögött, a pólósok olyan játékosokkal, mint Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Szívós István vagy éppen Lemhényi Dezsővel a soraikban utasították maguk mögé a világot.

És akkor még nem is említettük kardozóinkat, a hagyományos csapatarany mellett ezúttal Kovács Pálé lett az egyéni bajnoki cím, Gerevich és Berczelly Tibor előtt. A csattanót pedig Papp Laci London utáni második aranyérem jelentette, ezzel 16 aranyéremmel zártak a magyar sportolók Finnországban.

De nem csak az aranyeső hullott, további tíz ezüstöt- és tizenhat bronzérmet kasszíroztak sportolóink, és ezzel a már-már csodába illő harmadik helyen végzett csapatunk az olimpián.

Mindössze két nemzet sportolói tudták tehát csak megelőzni a magyarokat, az Amerikai Egyesült Államok 39 bajnoki címe mellett a debütáló szovjetek 22 arannyal zártak. Igaz, népes küldöttséggel is vettek részt Helsinkiben, bár a rossz nyelvek szerint minden második jelenlévő szovjet KGB ügynök volt.

Mint az eredményből is látszik, megkezdődött tehát a két világhatalom harca a sportban is, amely végig jellemezte a II. Világháború utáni olimpiák történetét. De nekünk magyaroknak nem ez maradt meg Helsinkiből, hanem a felejthetetlen és a mai napig felülmúlhatatlan szereplés, amit sportolóink bemutattak Finnországban.

Forrás: ma.hu