Olimpialexikon: "Köszi, Király!" – Az utolsó békebeli olimpia, 1912., Stockholm

Stockholm olyan olimpiát rendezett, amilyet senki más addig. Modernet, látványosat és sportosat.Pedig eredetileg nem is a svéd fővárost jelölték rendezőnek, hanem Berlint. A németek azonban visszamondták a Játékokat, és Stockholm – utólag kiderült, szerencsére – azonnal beugrott. És rendezett egy olyan olimpiát, hogy mindenki elégedetten térhetett haza.

A svéd királyi család teljes mellszélességgel kiállt a játékok mellett. Nem az üzlet és a "show" volt az elsődleges, nem az utcákon vívták a versenyeket, hanem modern stadionokban. Nem a tengerben úsztak a sportolók, hanem modern uszodákban.

Atlétikában is óriási fejlődés következett be, bevezették a gépi időmérést és a célfotót. Itt debütált a Coubertin által megálmodott Művészeti versenyek sora – maga a játékok szellemi atyja is beadott egy verset Óda a sporthoz címmel, és nyert is vele. Stockholmban rendezték meg elsőként a modern pentatlont – azaz az öttusát.

Színpompás nyitóünnepség vezette be az V. Nyári Olimpiai Játékokat. A nagyszámú magyar küldöttség – 119 sportoló – saját országa neve alatt vonult fel, más kérdés, ez ellen tiltakozott az osztrák császári udvar, akárcsak Finnország önálló indulása ellen a cári Oroszország. Coubertin azonban közbelépett, így maradt az önálló indulás lehetősége. (A cseheknek nem, ők ugyanis Osztrák-Csehek feliratú táblával voltak kénytelenek felvonulni.

Ismét parádéztak vívóink, Fuchs Jenő és a kardcsapat is hozta magát London után újra. Csalódást okoztak viszont úszóink és atlétáink – ezért is volt hatalmas öröm, amikor Prokopp Sándor megnyerte a hadipuska céllövést.

Először szerepelt olimpián labdarúgó csapatunk, amely nyitótalálkozóján vereséget szenvedett a későbbi győztes Nagy-Britanniától. A vigaszágat megnyerte viszont együttesünk, és mivel mindezt Ausztria nemzeti tizenegye ellen tette (3-0), az öröm talán ugyanakkora volt, mint lett volna egy esetleges olimpiai győzelemkor. Vagy még nagyobb…

Az olimpia legnagyobb alakja egy oklahomai indián, Jim Thorpe volt. "Fényes ösvény" megnyerte az öt- és a tízpróbát is. Amikor V. Gusztáv király átadta neki az aranyérmet, annyit mondott a futónak: "Uram, Ön a világ legnagyobb sportolója!" Erre Thorpe annyit válaszolt: "Kösz, király!" Más kérdés, miután kiderült, hogy korábban pénzért játszott néhány baseball meccsen Thorpe, elvették aranyérmeit, és csak halála után kapták meg azokat unokái.

Az atlétikai számok másik legnagyobb alakja Johannes Petteri Kolehmainen volt. A finn futó 5 és 10 kilométeren, valamint a 8 km-es terepfutásban is aranyérmet szerzett. A maratoni futás győztese ezúttal egy dél-afrikai futó lett – Kenneth McArthur. A legklasszikusabb számhoz tartozik a ’12-es olimpia legszomorúbb esete is: a portugál Francisco Lazaro összeesett futás közben, és másnap hőgutában meghalt.

Stockholmhoz köthető az egy labdarúgó-mérkőzésen elért legtöbb gól is: a német-orosz találkozón Gottfried Fuchs tíz gólt szerzett (a meccs 16-0-val végződött).

Az éremtáblázat első helyén 24-24 arannyal a svédek és az amerikaiak osztoztak, a házigazdák azonban több ezüstérmet szereztek. A magyar csapat a tizedik helyen zárt három arany-, két ezüst és három bronzéremmel.

Stockholm tehát megmutatta, milyen is az üzlet-és politikamentes olimpia. Olyan játékokat rendezett, amely etalonnak számított még a XX. század végén is. És az utolsó játékokat, amikor még hitték az olimpiai eszmét vallók, hogy a sport legyőzi a háborúkat. Az utolsó békebeli olimpia volt.